James Dashner világhírű Útvesztő trilógiája mára öt kötetesre duzzadt. A sorozat után, melyből nagy sikerű mozi is készült, biztosan sokan kíváncsiak voltak rá, hogy Thomas és társai miként kerültek a Tisztásra és mi okozta a világvége helyzetet. Ezekre a kérdésekre is választ kapunk az előzménytörténetet elmesélő két kötetben.

Kezdjük azzal, hogy nem olvastam az Útvesztő trilógiát (még). Szeretem összevárni a részeket, hogy egyben essek neki, de mire itthon megjelent a harmadik rész, már tudtam, hogy jön az előzménytörténet, szóval szépen kivártam mind az öt kötet megjelenését. Ez a két kötetes előzménytörténet levett a lábamról.

Az első rész, a Halálparancs címet kapta. Ebben a regényben visszamentünk 13 évet, ahhoz a naphoz képest, amikor Thomas megérkezett a Tisztásra a trilógia első részében, Az útvesztőben. Még nem volt VESZETT, nem volt Tisztás, pusztán egy kétségbeesett lakókkal teli bolygó, ahol napkitörések sorozatában emberek milliárdjai vesztek oda, ráadásul szörnyű ragályt hozott. Ha megbetegedtél már nem volt menekvés. Az elme felmondta a szolgálatot és céltalanul tomboló lénnyé válik tőle az ember.   

Egy kis csapat túlélte a New Yorkban lesújtó szökőárt, összekovácsolódtak és együtt küzdenek nap, mint nap a túlélésért. Már épp kezdenek magukhoz térni, úgy tűnik van esély egy új, jobb élet felé, amikor egy repülő jármű, azaz Berg csap le kis településükre. A gépről ismeretlenek látszólag minden ok nélkül nyilakkal lövöldöznek vaktában mindenkire. Megtörténik a legrosszabb: a Kitörés okozta vírussal fertőzött nyilakat használnak. De kik ezek? És miért teszik ezt? 

Mark történetén keresztül ismerjük meg az elmúlt egy év eseményeit. Hogy miként élte túl a napkitöréseket, hogyan vészelte át a járvány kitörését, hogyan szerzett barátokat, új családot. Majd, hogy miként éli meg és dolgozza fel, amikor a váratlan új ellenség megöli a hozzá legközelebb állókat. Aminek hatására megindulnak az ismeretlen ellenség felé Alec, az ex-katona vezetésével. Van egyáltalán kiút ebből a borzalomból? Sorban végignézzük, ahogy a kis csapat tagjai elvéreznek. Vajon mind a barátaik sorsára jutnak?

Imádtam, ahogy ugráltunk az időben, hol Mark emlékei a napkitörés utáni káoszról, hol a feléledés utáni új ellenség előli menekülés vagy harc. Pörgős, akciódús kötet, nagyon jól olvasható, sodor magával. A szereplők is szerethetőek, érdekesek, bár a love story felőlem akár ki is maradhatott volna, de még az is elfért, nem vitte el nagyon a történetet. A mellékszereplőket nem sok időnk volt megismerni, de mind apró részei a nagy kirakósnak, amitől a regény végig leköti az ember figyelmét. A srácok útjuk során rengeteget megtudtak arról, hogy miért és hogyan keletkezett, terjedt el a vírus és miként mutálódott. Ijesztő és nem is oly elképzelhetetlen jövőképet festett a szerző.

A könyvet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapján a borítóképre kattintva. :)

A Marvel meghozta idei harmadik szuperhősfilmjét, amely a Hangya, azaz Scott Lang távollétét igazolja a Bosszúállók: Végtelen háborúban résztvevők közül. A történet azonban túlmutat az előzetesen.

Bár szoktam figyelni a Marvel-es megjelenéseket, be kell vallanom, nekem 2018 a harmadik Bosszúállók film éve - annyira, hogy februárban meglepődtem a Fekete Párduc érkezésén, majd később A Hangya és a Darázs idei mozikba kerülése is váratlanul ért. Főleg, mivel érdekes, figyelemfelkeltő plakátot kapott a film. Talán pont egy másik premieren voltam, mikor az egyik posztertartóban csak nagy fehérséget láttam, és mint szokatlan dolgot, jobban szemügyre akartam venni. Kellő közelségből már láttam, hogy az “ízeltlábúak” érkezését promózza, és fel is írtam, hogy júliusban jelenésem van a moziban, hiányzó Bosszúállót nézni.

Aztán a bemutató időpontjával (és így a mikor is nézzem meg? kérdéssel) kapcsolatban már felmerültek problémák. Előzetesen Magyarországra július 26-a volt megadva, de egyes mozikban már 19-étől meg lehetett tekinteni. Sajnáltam, hogy nem tudom egy napra szervezni a Mamma mia! Sose hagyjuk abba (erről írt ajánlómat a címre kattintva olvashatjátok) megtekintésével, de ahogy mondani szokás, ami késik, nem múlik és még a premier előtti héten beültem erre is. Az előzetes alapján várható volt, hogy mozgalmas filmet kapunk - ebben nem is kellett csalódni, azonban a 118 perc bőven többet tartogat, mint a kedvcsináló.

Azt a nem egészen két perces betekintő is sejteti, hogy Scott, a Hangya ezúttal már társat is kap összemenetele során Hope, a Darázs személyében. Mint kiderül, Hope és az apja, Dr. Pym dolgoznak valamin, amihez már csak egy alkatrész hiányzik. Hogy mi ez a valami? Ezt nem szeretném elárulni, mert nincs akkora spoiler felirat, ami mögé elrejthetnénk, hiszen egy második történetszálhoz vezet, amely a játékidőből is elég sokat magáénak tudhat.

Ott tartottam, hogy hiányzik az alkatrész. Szerencsére Hope tudja, hogyan juthat hozzá (természetesen nem túl legális körülmények között), és a beszerzés során kerül sor az előzetesben is látható bunyóra.  Ekkor jelenik meg Szellem is, aki elvileg a film egyik főgonosza lenne - a másik az illegális alkatrészforrás. Szellemet azonban nem nevezném gonosznak, inkább csak ellenfélként mutatnám be. Szándékai ellentétesek a főhősökével, azonban teljesen érthetőek, elvégre az életösztön diktálja őket.

Scott helyzete sem könnyű, hiszen még mindig az Amerika Kapitány: Polgárháborúban látott reptérrombolás során kiszabott házi őrizetét tölti. Otthon létét gyakran és látványosan ellenőrzik a hatóságok, a legapróbb gyanú esetén már vonulnak is a házához. Számomra nagyon szimpatikus, ahogy kreatívan próbálja megközelíteni a helyzetet és saját “szabadulószobát” épít a lányának, illetve hogy volt felesége is milyen vehemensen követeli, hagyják már békén egykori férjét. A “hangyatechnológia” azonban segítségére van, így Hope oldalán ismét harcba szállhat, hogy segítsen Pym terveinek megvalósításában.

A hatóságok, az alvilág és Szellem elől is menekülniük kell, nem sokszor tudják a bőröndnyi épületet eredeti méretében használatba venni. Ez a méretváltozás azonban elég gondolatébresztőre sikerült. Példának okáért amikor leparkolnak és beteszik az éppen használt gépjárművet a gyűjteménybe - mennyire menő lenne, ha a városban nem kellene percekig parkolóhelyet vadászni, csak megállunk, gyorsan zsugorítunk egyet és a zsebünkben visszük magunkkal az autónkat. Ha pedig indulnunk kell, gyorsan visszaállítjuk normál méretre és már ülhetünk is bele. Ez szerintem számos nagyvárosban üdvözlendő megoldás lenne, hiszen épületenként egy megálló-/parkolóhely kiszolgálna minden igényt és a gépkocsilopás gyakorlatilag megszűnne.

Mielőtt elfelejtem, mindenképp szeretném megemlíteni Pym volt munkatársát, Dr. Bill Fostert és Scott cégtársát, Luist is. Előbbi elég kevés szerepet kap, de múltjának és korábbi tetteinek erős kihatása van a film cselekményére. Utóbbi pedig a főszereplők mellett viszi a show-t is. Néha (arányaiban) soknak is tűnhet a szerepeltetése, azonban szerintem kevesebb lenne a film, ha ő kimarad. Nyilván kellett hozzá a színész is, de a karakter is egy felnőtt testbe szorult gyermeklélekként van megírva - talán ő a legboldogabb a bandában, mikor megkapja a “matchbox” gyűjteményt és saját volán mögött szállhat be a San Francisco utcáin folyó üldözésbe.

A Marvel-hagyományokhoz híven most is kapunk két stáblistás jelenetet. Az elsőt csak azoknak ajánlom megtekintésre, akik már látták a Bosszúállók: Végtelen háborút, vagy szeretik a spoiler-eket. A másodikat a nagyon türelmeseknek találta ki a Marvel (és ezért kicsit haragszom is rájuk), hiszen egy, a játékidőben megjelenő jelenettel majdnem megegyező, azon csak minimálisan változtatva újra bemutatott fél percet kapunk az 5-10 perces (nem mértem stopperrel :) ) várakozás után.

Még valaki kimaradt, de a Michelle Pfeiffer által életre keltett karakter történetének felfedezését mindenkinek magának kell megtennie :)

Tetszett, amit olvastál? 

"Azokról, akik kívül esnek a radar látószögén, és akiket
nem lehet a technológia segítségével lenyomozni,
ugyanakkor képesek szabadon használni az internetet,
azt mondják, hogy a sötét zónában vannak."

Elérkezett hozzánk is a Shakespeare újra sorozat ötödik kötete is, a Macbeth, amelyet a norvég Jo Nesbø álmodott és írt újjá, Shakespeare egyik legrövidebb királydrámájából egy hosszú, szövevényes, rendkívül olvasmányos regényt kerekített. Hogy állja meg a helyét a mai Macbeth?

Az évtized legrosszabb könyve...legalábbis a több száz közül, amit én olvastam. Egy fura, elvont, elcseszett történet űrlényekről, akik jöttek leigázni a bolygónkat. Előkerül a hosszú álomból ébresztett viziszörny, aki majd megmenti tőle az emberiséget. És ha a fura sztori nem lenne elég, mindez rettenetes nyelvtannal tálalva. Hogy értsétek, ez itt a fülszöveg: "Sok, sci-fi, fantasy, könyvet olvastam már , de olyant mint ez még sohasem, már röktön az elején zajlanak bene az események, nem kell órákat olvasnom ahoz, hogy végre történjék bene valami. Mindenkinek meleg szivel ajálom."

A mai könyvajánló egy kicsit rendhagyó lesz. Miért? Egy barátom könyves kihívására olyan könyvet kellett olvasnom, ami sokak szerint rettenetes. Ám legyen, gyors kérdés egy nagyjából 100 főt számláló könyves baráti csoportban, és meg is volt a jelölt: Dávid Endre: Tornálja és az űrlények - Az alakvátó Renfek című kötet. A kötet ebook változata kereken nulla forintért megvásárolható a kiadó honlapján, így rögtön neki tudtam állni.

Az első oldal után éreztem, hogy hiába csupán 32 oldal, ez egyedül nem fog menni. Mivel támogatásra volt szükségem, úgy döntöttem, olvasás közben folyamatosan közvetítem a barátaimnak ezt a "legendás" történetet. Kezdem rögtön azzal, hogy íme a kötet fülszövege:

Nem, nem én írtam el, sem a kötet címét, sem a fülszöveget. Ez pontosan így szerepel. És megsúgom: a teljes könyv hasonlóan gyönyörű magyarsággal készült. Sokszor szabályosan fájt olvasni. Nem szeretek nagyon rosszakat írni könyvekről, mert tudom, hogy a szerzőnek is vannak érzései és igyekszem építő jellegű kritikával élni. Hát íme az első: oké, hogy self-publishing és igyekszik az ember olcsón kiadni a "művét", de nem biztos, hogy káros élni egy jó szerkesztő kínálta lehetőségekkel. Ám a történetben is voltak érdekes buktatók, na majd rájöttök mire is gondoltam. A könyvborító meg...hát én tényleg nem értem, hogy jön ide. Semmi köze a történethez. :D

A sztori lényege, hogy jönnek a gonosz űrlények, akik le akarják igázni a bolygót és kiszipolyozni az erőforrásainkat. Mindezt kaotikusan, hihetetlenül és borzasztó irritáló nyelvhelyességi hibákkal. Értem én, hogy a szerző Szlovákiában él. Csak azt nem értem miért próbál egy számára idegen nyelven "regényt" írni. 

Előre szólok: teljesen a végéig elmesélem a történetet! Ha nem szeretnél spoilert, akkor csak óvatosan a poszt további részeivel. Na akkor jöjjön szó szerint, ahogy a facebookon, egy zárt, baráti csoportban zajlott a közvetítés. Természetesen minden, a barátaimtól érkező kommenttel együtt, de minden hozzászólást és nem közvetlenül az elmeséléshez tartozó szövegrészt dőlt betűkkel szedtem, ami pedig vastagon szedett, az szó szerinti idézet a "könyvből". Elnézést, itt-ott nyers, kicsit szabadabb, mint a megszokott ajánlóink.

És amint bemásoltam volna ide a beszélgetést, sajnos szólt a blog.hu, hogy túl hosszú tartalom. :( Akkor ide csak egy kis ízelítőnek jöjjön egy idézet a könyvből, mely leírja a történet főgonosz támadóját, a Renfeket:

Mi az, hogy vészkorszak?
Mi az, hogy igazság?
Mi az, hogy dal?
Mi az, hogy igaz ember?

"Az UNESCO 1972-ben elfogadott Világörökség Egyezményének célja az emberiség kiemelkedő értékkel bíró kulturális és természeti örökségének megőrzése. Az Egyezményhez csatlakozó állam egyebek között kötelezettséget vállal arra, hogy a területén fekvő Világörökségi Helyszíneket óvja és megőrzi a későbbi generációk számára is." (Világörökség Magyarországon)