"Kiátkoztuk a pápát!
Ezt mégis hogy? 
Offoltuk. Ennyi."
Történetek a török kor "közösségi oldalaiból", Lőrinc László avatott tollából. 

Atomrobbanás, eltorzult, beteg világ, ahol a virtuális valóság jelenti az életet, mindent belep a mocsok, a pornó, a szex és élőben nézhető kivégzések, gyilkosságok jelentik a szórakozást.

Tom Sweterlitsch világhírűvé vált Letűnt világok című sci-fijével. Páratlan világépítésének és izgalmas cselekményvezetésének köszönhetően lenyűgözte a műfaj kedvelőit. A nagy siker után az Agave Könyvek elhozta a magyar olvasóknak a szerző debütáló regényét is, az Angyalok poklát. Most kifejezetten örülök, hogy a polcon vár a Letűnt világok olvasatlanul, mert sokkal érdekesebb elsőként a szerző első alkotását a kezembe venni (és talán nem kell attól félni, hogy egy bombaként robbanó regény után ez kevésbé tetszene). Szerkesztőtársam, Carbonari azonban olvasta és írt is róla, íme egy kis kedvcsináló, ha neked is kimaradt eddig az a regény:

Letűnt világok

Nézzük mire is jutottam az Angyalok poklával. A helyszín Pittsburgh, ahol három folyó találkozásánál épült fel egy ipari konglomerátum, de tíz évvel ezelőtt egy atomrobbanás elpusztította és egy sötét kort szabadított a világra. A túlélőket, akik épp nem tartózkodtak a városban meggyötörte a tragédia, hogy könnyebben feldolgozzák a gyászt létrejött az Archívum. Ez az egykori város virtuális mása, ahová az emberek elmenekülhetnek a valóságból, ahol csak a keserűség és a gazdagok elnyomása várja őket.

Ez egy nagyon fura világ, ahol egy agyi implantátum segítségével egy hálózaton keresztül csatlakozhatnak a virtuális térbe az emberek. Gyakorlatilag ebben a világban is élnek, 7/24-ben ezen keresztül élik a mindennapjaikat, dolgoznak, beszélgetnek, szórakoznak. Ebben a virtuális világban található az Archívum is, melyet korábbi felvételek alapján alkottak meg.

A regény főszereplője a magányos, elgyötört, önpusztító Dominic, aki a város pusztulásakor elvesztette terhes feleségét. Azóta alkoholba, drogba és ebbe a virtuális világba menekül a valóság elől. Magánnyomozóként dolgozik egy ügynökségnél, ahol a biztosítási csalásokat próbálják kiszűrni. Az Archívum segítségével képes rekonstruálni a tragédiát, amely alapján ki tudja deríteni, hogy vajon az eltűnt személy tényleg a városban lelte-e halálát.

Még tart egy nyomozása, amikor drogproblémái miatt kirúgják, de a véletlen úgy hozza, hogy egy gazdag vállalkozó megbízza, derítse fel a lánya, Hannah Massey ügyét. Valaki mindent megtesz, hogy kitöröljék minden nyomát az Archívumból. A nyomozás alatt betekintést nyer a felső tízezer perverz világába, ráadásul még egy bizarr szekta is képbe kerül. Az ügy csak tovább bonyolódik, amikor felmerül, hogy a félbehagyott gyilkossági ügyének is köze lehet mindehhez.

Nagyon nem szeretnék egy ilyen világban élni. A valódi, őszinte kapcsolatok megszűntek, nincs magánélet és minden eladó, ráadásul a gyilkosságok áldozatairól készült képeket és videók, mert sok ember élvezettel és mohón ácsingózik egy-egy véres, brutális gyilkosságon. Együtt bolyongunk a drogmámoros, önmarcangoló Dominic-kal ebben a sötét világban. A szerző tökéletesen festette le ezt a komor, rideg, pusztító, reménytelen, ködös, cyberpunk világot. Megvannak a maga apró hibái a regénynek, főleg a krimi vonalon, de ettől függetlenül nagyon olvasmányos, parádés debütáló regény. Azt hiszem ideje leemelnem a polcról a Letűnt világokat is, amelyben bár teljesen más téma vár, de ilyen szerzői stílussal nem hiszem, hogy csalódni fogok. :)

A kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Fordította: Farkas Veronika

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Megérkezett Az Éhezők Viadala hivatalos előzményregénye

Philip K. Dick első regénye, az Űrlottó

Egy széttört hold, egy titkos terv és egy mindenre elszánt tolvaj

Megérkezett a folytatása a New York Times bestseller Madarak a dobozban című regénynek, amelyből rekordnézettségű Netflix-adaptáció készült Sandra Bullock főszereplésével! Megtudjuk mi történt Malorie-vel és a gyerekkel azóta, hogy túlélték az utat a folyón.

Josh Malerman a semmiből robbant be a köztudatba debütáló regényével, a Madarak a dobozban című poszt-apokaliptikus regényével. Ha nem ismeritek a könyvet, csak ajánlani tudom. Akadtak apró hibák a kötetben, de eszméletlen jó a szerző a hangulatkeltésben és a helyzet is durva, amit megálmodott. Adott egy átlagos világ, akár a miénk is lehetne, ahol felbukkan valami, egy lény, amelyre elég csak egy pillantást vetni és az ember megőrül. Olyannyira, hogy ön- és közveszélyessé válik tőle. Az egyetlen megoldás a túlélésre, ha szemfedőt visel az ember.

Ebben a világban ismertük meg Malorie-t, akinek két gyermeket sikerült életben tartania ilyen körülmények között. Ráadásul képes volt egy harminc kilométeres utat is bevállalni egy folyón vakon, hogy esélyt adjon a gyerekeknek az életre. Ahol nemcsak ő van nekik, hisz mennyi esélyük lenne öt évesen felnőtt nélkül, ha vele valami történne? Ha nem ismered a sorozat első részét itt egy kicsit hosszabb ismertető a kötetről:

Madarak a dobozban

Most pedig megérkezett a várva várt folytatás. Eltelt két év a csónakos út óta, aztán beütött a krach és ismét tovább kell állniuk. A kötet végéig kell várnunk, hogy megtudjuk mi is történt. Majd rögtön ugrunk tíz évet. Malorie és a két tizenhét éves, Tom és Olympia még mindig kitart. A szemfedő szerint élik életüket egy elhagyatott kempingben. A lényekről nem tudnak sokkal többet, hisz nézni még mindig nem lehet, az emberektől elzártan élnek. A két gyerek már ebbe a világba született, így felerősödtek az érzékeik és hallják a lényeket. Mindenhol ott vannak és egyre többen vannak.

A táborban mindenük megvan a túléléshez, de csak ahhoz, mert ezt életnek nem nagyon lehet nevezni. Malorie szigorú szabályai szerint kell élniük, nem hagyják el a tábort, a házat is csak akkor, ha muszáj. Aztán egy nap minden megváltozik, amikor egy férfi kopog az ajtajukon és közli, hogy járja a világot túlélők után kutatva. A szabályok nem engedik, hogy behívják a házba, de egy paksamétát hagy nekik a küszöbön, amiben két túlérő nevére bukkannak, ami felforgatja hármuk megszokott világát.

Csupán 50 kilométerre tőlük vár rá a remény, hogy életben vannak szerettei. A lények előtti időkben ez nem lenne távolság. Be a kocsiba és hupsz már ott is vannak. De, amikor még mindig a sötétségben kell élniük, ez a küldetés sokkal veszélyesebb és napokig tart. Az életükbe kerülhet. Vajon megéri kockáztatni egy talánért?

Attól félek túlságosan lelkes voltam, amikor meghallottam, hogy jön a folytatás. Én csalódtam. Vártam azt a feszültséget, az izgulást, a félelmet, amit kaptam az előző kötetben. Ehhez képest majd 200 oldalon keresztül lamentáltunk azon, hogy még mindig a szemfedő szerint kell élni, hogy milyenné vált a két gyerek bezárva ebbe az elszigetelt kis világba, hogy anyaként sokszor talán túlságosan is ragaszkodott paranoid módon a megszokott, biztonságos dolgokhoz Malorie, ezt kiegészíti, hogy időnként kapunk emlékeket az ő gyerekkorából és arról, hogy miként kísértik a múlt szellemei. Láthatjuk miként vált élőből túlélő robottá. Egy lélektani regénynek szuper lenne, de sem a horror, sem a thriller jelző nem passzol hozzá.

A pár oldalas fejezeteket még mindig imádom, jól lehet velük haladni, a szerző még mindig jól ír, szóval gyorsan olvasható a regény, de én így is többször kaptam azon magam, hogy untam. Aztán az utolsó harmadra végre jön a fordulat és valami történik. Onnantól kapunk egy kis izgalmat, megtudunk pár dolgot túlélőkről, lehull pár titokról a lepel, látjuk, hogy tizenhét év alatt milyen változások történtek a világban és, hogy vannak odakinn olyanok, akik igyekeznek pár dolgot visszahozni a régi időkből. Így jutunk el a vakvonatra, ami viszont kifejezetten tetszett. Aztán kísértenek a múlt szellemei és lesz egy kis izgalom is a végére.

Aki élvezettel merül el a lélek bugyraiban, annak tetszeni fog. Viszont, aki azt a borzongást keresi, amit kapott az első kötetben, sajnos csalódni fog. Jobban örültem volna, ha a lelki lamentálás lett volna hetven oldal és a mozgalmasabb dolgoknak jutott volna hosszabb kifejtés. Egy olvasást azért megért, a végére még egy kis morzsa is jutott, hogy van remény ebben az új világban a túlélés helyett az életre is, de ez a könyv kedvenc nem lesz sajnos nálam.

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Két bátor kölyök egy unalmas kisvárosban, ahol megvadult darazsak,
egy veszélyes kór és egy fura idegen borzolja a kedélyeket.

Kristina Ohlsson krimijeivel már meghódította a műfaj rajongóit, aztán hozott néhány gyerekkönyvet és kiderült, hogy ez is jól megy neki. Most egy 9-12 éveseknek szánt trilógia első részét hozta el nekünk az Animus Könyvek Zombiláz címen. Ebben a sorozatban minden kötetben félelmetes szereplőkkel találkozhatunk, de a szerző bár hagyott egy kis borzongást a regényekben, figyelt rá, hogy gyerekeknek ír. Az első részben a zombiké a főszerep, a későbbi kötetekben lesznek majd vérfarkasok és múmiák.

De miről is szól az első rész? A történet főhősei a tizenkét éves Herbert és legjobb barátja Sally, akik egy csendes, unalmas kisvárosban, Eldsalában élnek, ahol sosem történik semmi. Most épp a legizgalmasabb esemény, hogy elszaporodtak a darazsak és kissé furán viselkednek, hisz még éjjel is tömegével repkednek. De ez inkább bosszantó és zavaró, mint izgalmas.

Herbertet nagyapja neveli, mióta hatéves korában elvesztette a szüleit. Az egykori pajtából egy hangulatos kis panziót alakítottak ki, ahol örömmel szállnak meg a madármegfigyelésre érkező kutatók, fotósok. Ezúttal azonban egy furcsa idegen toppan be az éjszaka közepén, ami jól megkavarja az unalmas kisvárosi mindennapokat.

Aztán egy különös betegség kezdi felütni a fejét a városban. Lázzal és vörös szemekkel kezdődik, aztán a betegek elkezdenek megváltozni. Közben válaszok helyett csak még több kérdés merül fel. Mi ez a különös betegség? Vajon gyógyítható? A fura idegen mit keres a városban?

A két gyerek kedvenc rejtekhelyére vackolja be magát egy régi malomba és ott próbálják kitervelni miként menthetik meg a várost a tragédiától. Mennyi esélye lehet két kölyöknek egy pusztító kór legyőzésére? Ráadásul a gyámügy is rászáll a betegeskedő nagypapa miatt. Mi van, ha elszakítják egyetlen megmaradt családtagjától? Sally igaz barátja, aki a végsőkig kitart mellette. Még az idegen szobájába is betörnek, hogy kiderítsék mit keres a városban és találnak nála egy rejtélyes naplót furcsa bejegyzésekkel, amiket egyelőre nem tudnak hova tenni. Mi lesz ebből a káoszból?

Engem először a borító vett meg magának, de a történet is szuper lett. Könnyed nyelvezet, rövid fejezetek, pörgős történet, különös kór, kattant darazsak, fura idegen, egy kis rejtély egy adag misztikummal keverve. Remélem a kiadó elhozza a másik két kötetet is, mert szerintem szuper kis regény lett a Zombiláz. Azt hiszem ezekkel a könyvekkel már toborozza a skandináv krimi leendő rajongóit a szerző.

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak!

A kötet elérhető a borítóra kattintva a kiadó honlapján kedvezményes áron.

Fordította: dr. Dobosi Beáta

Kövess minket Facebookon!

Mi kell a hatalomhoz, sikerhez, pénzhez, ha ügyvéd vagy? 
Például egy jó állás a megfelelő cégnél. 
Persze, bizonyos szinten felüli státuszhoz az sem árt, ha férfi vagy. 

"Luk Van Haute munkája sokkal több, mint útikalauz. Úgy mutatja be Japánt, ahogyan a turisták vagy akár az ország szerelmesei soha nem láthatják: a mindenki számára elérhető turisztikai látványosságok helyett a japánok mindennapi életébe ad betekintést."

Luk Van Haute újságíró, műfordító, aki japán irodalmi tanulmányokat folytatott a Genti és a Tokiói Egyetemen, és olyan írók munkáit fordította hollandra, mint Murakami Haruki vagy Óe Kenzaburó. Ezúttal azonban nem fordított, hanem megmutatja Japán egy olyan oldalát, amelyet csak a helyiek ismerhetnek. Kapunk néhány apró szeletet a japánok mindennapi életéből.

Ez a könyv attól érdekes, hogy egy olyan ember írta, aki lassan negyven éve jár-kel az országban, hosszabb-rövidebb időre visszatér az országba, így olyan képe van a lakóiról, mint amilyet se turistaként, se oda születettként nem láthat senki. Ez egy nagyon távoli világ, amelyről rengeteg sztereotípia kering. A szerző pedig ezeket hol cáfolja, hol megerősíti. És bár a szerző azt mondja magáról mesél, valójában barátokon, családon, ismerősökön, munkatársakon, a saját életútján keresztül megismerhetjük Japánt.

Egy szórakoztató, könnyed olvasmány, amellyel a szerző kicsit közelebb próbálja hozni Japán hétköznapi embereit. Általában mit mondanak erről az országról? Homogén, titokzatos, együtt jár a tradíció és a modernitás, minden lakója szorgalmas és rendkívül hatékony, közben pedig kifürkészhetetlen. Talán ezek a legjellemzőbb gondolatok erről a távoli világról.

Bejárta az ország minden zeg-zugát és munkájának köszönhetően rengeteg emberrel találkozott. A legkülönfélébb embereket szólította meg és láthatjuk, hogy valóban mennyire különbözőek. A szerző négy nagy témára osztotta ezeket az életképeket. Az elsőben a nyolcvanas évekbe kalauzol minket, a Buborék idejébe, amikor a gazdaság folyamatosan növekedett, mindenkinek volt munkája és a gazdaság úszott a pénzben. Senki nem gondolta akkor, hogy a helyzet csak átmeneti és ez a lufi ki fog durranni. De nyilván mégsem volt minden fenékig tejfel. Ezt követte a monokultúra mítosza, majd a japán lélek és a természet elleni folyamatos küzdelem.

A szerző rengeteget mesél, de nem von le következtetéseket, ezt meghagyja az olvasónak. Mesél a diákszállásról, ahol csótányokkal osztozott a szobáján, láthatjuk, hogy kulturálisan mennyire sokszínű, olvashatunk az egyre szaporodó külföldi szumó birkózókról, az okinawai katonai jelenlétról, ijesztő és veszélyes szektáról, akik ezreket mérgeztek meg vagy a természet pusztításairól, cunamikról, földrengésekről. De nem csak a tragédiákról, hanem az azt követő újjáépítésekről is kapunk egy képet.

Vannak történetek az országba települt külföldiek tapasztalatairól is, és mivel a filmes világban is sokat dolgozik a szerző, így olvashatunk producerről, színészről, zenészről, de megismerkedünk többek között egy fiatal táncosnővel is, aki maga készíti erotikus filmjeit, vagy a hoteltulajdonossal, aki arról beszél, hogy vannak, akik egy cunami idején először fotóznak és csak utána futnak, de akkor már késő.

Kellemes szórakozást nyújt a kötet. Egy érdekes napló, melyben a szerző, mint narrátor és/vagy mellékszereplő, akinek volt szerencséje rengeteg helyet bejárni és útja során sok izgalmas emberrel beszélgetett. A sztorik időnként ledöntik a sztereotípiákat, időnként pedig épp megerősítik azokat. Luk Van Haute számos kalandot élt ált az elmúlt évtizedekben és életútján keresztül mutatja meg, milyen színes a világ a felkelő nap országában.

Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak!

Fordította: Balogh Tamás

A kötet elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Az Enigma feltörésének igaz története

A gondolkodás forradalma

A high-tech, a kínai sarkvidék és az ökoiszlám 

Ha szétesik egy család belülről, van valami, ami még összerakhatja?

Nyáry Krisztián legújabb könyvében, az Általad nyert szép hazát című kötetben elmeséli a Himnusz és a himnuszok kalandos történetét.

Nyáry Krisztián eddig megjelent műveiben számos emberről mesélt már el izgalmas történeteket. Ismert személyek más-más oldalát mutatta meg nekünk magánéleti kalandjaikon, levelezéseken keresztül. Ezúttal azonban műalkotásokat ismertet meg az olvasókkal legújabb könyvében, mely a már megszokott módon a Corvina Kiadó gondozásában látott napvilágot. A kötet alcíme sokat elárul, hogy milyen művekről fogunk olvasni, ugyanis az Általad nyert szép hazát című kötet alcíme A Himnusz és a himnuszok kalandos élete

A mai ember számára természetes, hogy minden országnak van egy himnusza. Olyan természetes, mint a levegő, mintha mindig is lett volna. De ahogy az országok megszülettek és létrejöttek nemzetek kellett valami, ami megkülönbözteti őket egymástól. Valami, ami minden nemzetnek csak a sajátja. Kialakultak a jellegzetes ételek, a nyelv, a zenék, a népművészet és a 19. valamint 20. században megszülettek a himnuszok.

Bár a nemzeti himnuszok csupán a 19. században kezdtek el megszületni, valójában maga a himnusz az egyik legősibb költészeti műfaj. A kötetben részletesen olvashatunk a himnusz történetéről, eredetéről, szerkezeti sajátosságairól. Aztán arról is, hogy a vallási himnuszok után, miként születtek meg a politikai himnuszok, a forradalmi indulók, az állami himnuszok.

A szerző rengeteg érdekességet szedett össze a modern nemzetállam születése előtt himnuszként működő dalokról, indulókról, a Kisfaludy-féle himnuszkísérletről, amely optimista, lelkesítő, könnyen megzenésíthető alkotás lett, de túl korán jött 1822-ben. De arra nagyon jó volt, hogy Kölcsey Ferenc elolvassa a Magyar Nemzeti Éneket szatmárcsekei magányában és tudta, hogy ilyet ő nem akar írni, de a kötetből megtudjuk végül milyen véletlenek kellettek a mai Himnusz szövegének megszületéséhez.

A Himnusz Kölcsey által letisztázott kézirata

Megtudjuk mit is jelent a vers alcíme, A magyar nép zivataros századaiból, de azt is, ha szigorúan vesszük a himnuszok definícióját, akkor Magyarország himnusza nem illik bele ebbe a kategóriába, mert sokkal inkább imádságnak felel meg. A szerző azt is elmagyarázza, hogy miért.

Olvashatunk az első hivatalos megjelenésről 1829-ből, amikor Hymnus címmel jelent meg, de akkor a költemény semmilyen visszhangot nem keltett, ugyanis akkor Vörösmarty Mihály Szózata mozgatta meg az embereket, melyet élő politikai programversként tartottak számon. Népszerűségét az is mutatja, hogy pár éven belül több nyelvre is lefordították, sőt Kossuth nemzeti himnuszként is hivatkozott rá. Majd tizenöt évvel később pályázatot is írtak ki a megzenésítésére, meg is született a győztes Galambos Benjámin személyében, de sajnos erről a korai Szózat-próbálkozásról nem maradt fenn a kotta.

Aztán eljutunk a Himnusz pályázatához is és azt is megtudjuk, hogy Erkel volt az, aki nem akart zenét szerezni ehhez a költeményhez. Végül megszületett a pályamű és a közönség egyértelműen ezt találta a legjobbnak. A győztes pillanat után pedig Erkel Ferenc így nyilatkozott Gárdonyinak:

Nekem kicsit (nagyon) erősek ezek a szavak, még akkor is, ha igaza volt. Miután megvolt a vers és a zene, már csak egy jó kiadó kellett, hogy eljusson a mű a nagyközönséghez. Aztán megismerjük azt a lassú folyamatot, aminek a végén nemzeti indulóvá válhatott. Aztán olvashatunk a háborúk alatti szerepéről, hogy miként használták politikai célokra, sőt azokról az időkről is olvashatunk, amikor a miénk volt a világ egyetlen illegális himnusza.

Nyáry Krisztián ezúttal nem vidám, bohókás élettörténeteket hozott az olvasóknak, hanem egy jól átgondolt, összeszedett, részletes eredettörténetet az ország nemzeti himnuszáról. Egy érdekes történelmi utazásra vitt el a szerző, miközben megismerhettem a Himnusz kalandos útját születésétől napjainkig.

Nemrégiben Nádasdy Ádám beszélgetett a szerzővel a kötetről a Magvető Caféban zajló könyvbemutatón, amelyet itt nézhettek meg ti is, ha akkor lemaradtatok róla:

A kötetet a Corvina Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós célból, melyet ezúton is köszönünk!

Sikerült felkelteni az érdeklődésed? Akkor kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel meg is rendelheted!

Kövess minket Facebookon!

Főkép: fb.com/corvinakiado

115 szerelmes levél és történet

Írjál és szeressél

Festői szerelmek - Még a festők is emberek?!