"Mit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban mikroszkópba bámulj?

Itt, Avalonon így megy. Nincs menekvés, akkor se, ha emiatt őrült szektások vadásznak rád, megutál a legjobb barátod, és elszaporodnak a vágások a csuklódon… Itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus."

Megjelent A. M. Aranth (Holló-Vaskó Péter) Oculus című regényének a folytatása, a Propheta. Már évek óta a polcon parkol az Oculus, valahogy szegényke a sok recenzió miatt mindig hátra sorolódott. Azonban most végre volt okom elővenni, amikor teljessé vált a duológia. 

Elöljáróban annyi, hogy féltem az olvasástól. Mindig ijesztő olyan könyvet olvasni, amelynek ismered az íróját. Minden találkozásunkkor órákat képesek vagyunk beszélgetni, ezért volt bennem egy kis izgalom, hogy mi van, ha esetleg nem fog tetszeni, miként írom le a véleményem anélkül, hogy megbántsam? Nehéz helyzet, de szerencsére nem ez történt, nagyon is tetszett az Oculus. Na, de miről is szól ez az izgalmas, látványos, nagyon kreatív, érdekes helyszínen játszódó történet.

Több szálon, több szemszögből ismerjük meg a sztorit, mely egy távoli bolygón, Avalonon játszódik. A Földön kirobbant háború hatalmas pusztítást végzett, ezért egy-egy kolóniát elindítottak más bolygókra. Így vált lakottá több mint egy évszázada Avalon, melyet egy rabszolgatartó, manipulált társadalom lakja, akik képesek eladni gyermekeiket az idősebbeknek, hogy azok láthassanak. Ugyanis Avalonon nem épp felhőtlen az élet: egy, a bolygón élő amőba az ember látóidegeit felfalva teszi vakká a lakóit, akinek pedig van elég pénze "szemecskét" vehet magának, aki nem más, mint egy kamasz, az oculus.

Már gyerekkorában eladják az embert a szülei oculusnak, így ő erre készül egész életében. Feltétel nélküli engedelmességre, ugyanis miután valakiből oculus lesz, megszűnik embernek, személynek lenni. Ő már csak egy pár szem név, család, barátok, jogok nélkül. Egy implantátum segítségével összekapcsolják új gazdájával, aki ennek köszönhetően az ő szemén át képes látni, képes őt irányítani, egészen addig, míg az oculus is az ő sorsára nem jut, azaz el nem veszíti szeme világát. Jó nagy szívás, mi?

Így kerül a középpontba a történet egyik főszereplője, Truth Dunn is, akit szülei eladnak oculusnak. Avalont a Kilencek vezetik, akik mindent megtesznek a lény legyőzéséért, de a vakságot ők sem ússzák meg, a munkához viszont látni kell, tehát szükségük van oculusra. Az egyik tudós rendeli meg Truth-t, aki bizonyítja, hogy nagyon is ember. Ugyanúgy érez, sőt időnként lázad is, aminek fájdalmas következményei vannak.

Közben megismerkedünk Aoi-val, aki Truth gyerekkori legjobb barátnője (vagy inkább kicsit több?). Aoi bármit megtenne a lányért, gyűlöli, igazságtalannak tartja a rendszert, ezért amikor lehetősége adódik, hogy a rendszer ellen lázadó szektán, terrorszervezeten keresztül megmenthesse a lányt, életét sem fél kockáztatni a jó ügyért.

És van még egy harmadik szál: a Földről több mint egy évszázada nem jött semmi információ, ám egy nap megérkezik egy űrhajó, utasai pedig azt állítják, földi nagykövetek. Be kell vallanom a regény elején ez a vonal nekem kissé unalmas volt, ám amikor egyre jobban összefolytak a szálak, már ugyanúgy élveztem és kíváncsian vártam a folytatást, mint Truth történeteit, ami viszont már az elején is levett a lábamról.

Elképzelni nem tudok egy olyan helyzetet, mikor hajlandó lennék így meghunyászkodni. Nyilván, ha órákon át kínoznak, lehet beadnám a derekam, akárcsak tette ezt Truth is. Izgalmas volt belelátni a fejébe, hogy miként éli meg a helyzetet és hosszas szenvedés után miként válik az ő céljává is az amőba megállítása. De persze nem ő az egyetlen oculus. Kínozta meg őt is a gazdája az engedelmesség eléréséhez, de neki még könnyű dolga volt, ahhoz képest, amit más oculusoknak át kellett élniük. Szexuális abúzus, napi kínzások és még sorolhatnám a kegyetlenkedést, amire gazdák képesek. Aztán ott van a tornádó Aoi, akit kifejezetten imádtam. Bár időnként nem értettem teljesen a lila hajú, vagány kiscsajt, aki haragszik erre a világra és bármit megtenne azért, hogy véget vessen az ártatlanok szenvedéseinek. Amikor pedig személyesen is érintetté válik, könnyedén használja ki ezt a szekta.

És ne feledkezzünk meg az elején jelentéktelennek tűnő Szellemről, (igen, ezúton is bocsánatot kérek, de tényleg valahogy nem fogtak meg ezek a népek ott az űrhajón Avalonra érkezésük előtt). Szellem a földiek űrhajóján élő MI, aki végül keményen borítja a bilit, és persze a hajó legénysége, a lándzsa, akikkel sikerült jól megviccelnie a szerzőnek. Amikor alakult a kis románc Truth és Kaled, a lándzsa vezetője között már komolyan elkezdtem aggódni a regényért, mert nem szeretem a csöpögős dolgokat, de szerencsére nem mentünk el nagyon ebbe az irányba, amiért külön köszönet Péternek. :)

Szépen, fokozatosan épül fel a sztori, apránként megismerjük a szereplőket, a céljaikat, közben vannak intő jelek, hogy bizony nem minden az, aminek látszik, de a végén a szerző úgy megkavarja azt a bizonyos bűzös trutymót, hogy nem győzünk pislogni. Nálam nagyon betalált ezzel, imádtam ezt a...hmm, hát nem is tudom, mondjuk tripla csavart. Talán ez találó kicsit :D Mindenki átvert mindenkit, amihez persze egy ütős függővég tartozik. Kifejezetten örülök, hogy vártam az első résszel, mert utálnék most éveket várni, szóval amint a végére értem, már nyitottam is a Prophetát. Hamarosan érkezem annak az ajánlójával is. :)

Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapján a borítóképre kattintva.

Kövess minket a Facebookon is!

A szerző más könyveiről is írtunk, íme:

Cleadur - Dobszó a ködben

A ​Liliom Kora

Mi történt Konstantinápolyban 1453-ban azonkívül, hogy a törökök bevették a várost? 
Hová lett Isten és Szűz Mária védelme a város felől?
Milyen út vezetett idáig, hogyan tudtak a törökök sikeresek lenni az elkeseredett ostrom során,
amikor a középkor legfélelmetesebb védműve őrizte a települést?
Erre, és sok minden másra ad választ Roger Crowley, brit író,
méghozzá lebilincselő történetmeséléssel.

Az ember sokféleképpen éhezhet. Vajon melyik a legkínzóbb mind közül?

"Megdöbbentő történet az elveszett gyermekről, aki túljutott a megpróbáltatásokon akár a dzsungelben, akár az utcán nyomorogva, hogy aztán visszatérjen a korábbi életébe."

A lány, akinek nem volt neve című regény egy megdöbbentő, igaz történet egy lányról, aki nem emlékszik honnan származik, nem tudja mikor született és a nevére sem emlékszik. A legvalószínűbb, hogy Venezuelában vagy Kolumbiában született valamikor 1950 körül, a Marina nevet pedig saját magának adta tizennégy éves kora körül. Szomorú és ijesztő. De vajon, hogyan történhetett mindez?

Egy rövid bevezető után máris a lényegre térünk, Marina elmeséli élete legrémisztőbb napját: a kertben játszott békésen, amikor egy erős kéz megragadta, egy fehér rongyot nyomott az arcához, majd jött a sötétség és a kábult ébredés egy teherautóban zötykölődve más gyerekekkel együtt.

A gyerekrablással valami félresikerülhetett és a kislány azon kapta magát, hogy egyedül van a kolumbiai dzsungelben. Elhagyva, magányosan, rettegve, pánikolva a sötétben az idegen zajoktól, a szörnyektől, a dzsungel vadállataitól és attól, hogy sosem fog rátalálni az anyukája. 

Félelmetes olvasni, hogy mit érzett és miket gondolt egyedül, elveszve a fák sűrűjében. Izgalmas volt olvasni a kicsiny, bátor lányról, aki éhezve, szomjazva összeszedte minden bátorságát és erejét, majd útnak indult a vadonban, hogy keressen valamit, ami ehető, ha élni akar. Aztán szívszorító volt olvasni, amikor arra emlékszik vissza, mikor hajszálra volt attól, hogy feladja.

Majd azt vette észre, hogy figyelik. Körbe nézett és több tucat majom leste a furcsa szerzeményt, aki bemerészkedett az otthonukba. Összegömbölyödve, nyöszörögve, sírva várta, hogy mi lesz ebből, mikor a majmok úgy látták nem jelent fenyegetést, ezért szép sorban elkezdtek odamenni hozzá, hogy megnézhessék maguknak közelebbről.

A csuklyásmajmok nem bántották a lányt, aki elég leleményes volt ahhoz, hogy figyelje mit csinálnak a majmok és utánozza őket. Marina öt évig élt a majmok között. Úgy élt ahogyan ők, azt ette, amit ők és úgy is viselkedett, mint ők. Évekig nem beszélt és ő maga is inkább emlékeztetett vadállatra, mint emberre. Ijesztő, mégis lebilincselő történet.

Amikor lehetőséget kapott, hogy visszatérhessen az emberek közé azt reméltem végre helyrejön az élete. Sajnos nem ez történt. Családra, szeretetre, törődésre vágyott, helyette egy bántalmazó közegbe került, ahol rabszolgaként bánnak vele, ezért inkább az utcán csavargóként próbál szerencsét.

Egész útját nehézségek, küzdelem, kihívások tarkították, de mindent túlélt. Kolumbia legvéresebb oldalát ismerjük meg: emberkereskedelem, szolgaság, kiszolgáltatottság, nyomor.

A kötet nagyon olvasmányos, beszippantja az embert. Hihetetlen mennyi kitartás és akaraterő fér meg egyetlen emberben. Egy szívszorító történet, amely igazolja, hogy az élet milyen bizarr dolgokat hozhat. Kész érzelmi hullámvasút, hol izgultam Marináért, hol vele sírtam, hol felnéztem rá, amikor hihetetlen helyzetekből sikerült talpra állnia. Ami pedig még megindítóbb, hogy Marina Chapman minden bevételt, amit a története szül az emberkereskedelem és a gyermekmunka elleni harcra fordítja.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

A képre kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Kövess minket Facebookon!

Kicsit történelmi, kicsit romantikus, de mindenképpen két lábbal a földön álló tündérmese Mátyás király idejéből.

A Lazi Kiadó újabb könyvet tett  históriát kedvelő olvasói elé, amely kicsit történelmi kalandregény, kicsit történelmi romantikus regény, de ami a lényeg, aki beszerzi magának a művet, nem csalódik benne. A moly.hu-n az ajánló írásakor 95%-on áll, ami nagy szó, felebarátaim, sőt, olyan értékelés is született, idézem: "A női írónők nem nekem valók. Ennek az okait nincs bátorságom részletezni. Bányai Ilona nekem való, szikáran ír az érzésekről, nem csöpögős." (Temefe) A művet Bányai D. Ilona neve fémjelzi, a Boszorkánykör sorozat harmadik része, címe: Erdély lángokban.

Bányai D. Ilona valóban két lábon áll a földön a műveiben ecsetelt történéseket illetően. Mint akit párszor (de egyszer tuti) már megtaposott az élet, és pontosan tudja, minek mennyi az értéke, hogyan érdemes kezelni széptevéseket, hatalmat, mikor kell hallgatni és mikor nem lehet hallgatni, de beszélni sem a bennünket feszítő mondanivalóról - ilyenkor pedig meg kell keresni annak módját, mit lehet mégis tenni. Úgy mondja meg a tutit, hogy közben nem bánt meg senkit, ugyanakkor realizmusa nem csap át érzéketlenségbe. A XV. század női lelke nem sokban különbözik a maitól, csak éppen akkoriban sokkal több fineszre volt szükség, ha egy nő is talpon akart maradni egy döntően férfiaknak kitalált világban.

A történetben három nőé a főszerep, Rózsa, Panka és Anna viszi a prímet, sorsuk alakulása köré van felépítve a cselekmény. Az előző két részben Panka és Anna sorsát követhettük, jelenleg Rózsán a hangsúly. Tokajban vagyunk, a vár ura Szapolyai Imre, és mint kiderült, a mocskos kondás lánya nem is a mocskos kondás lánya, hanem főúri sarj, balkézről való, eltitkolt Szapolyai kisasszony. Jelenleg mind a három nő, Rózsa, Panka és Anna is a tokaji várban él, félig-meddig megszabadulva korábbi gyötrelmeiktől (semmirevaló férjek, falusi nyomor), a személyeiket eddig összefűző kalandok egységbe kovácsolták őket. Erre szükség is van, mert hőseink újabb kihívások elé néznek, amelyekből ép ésszel és bőrrel kiszabadulni csak összefogással és találékonysággal lehet. A mű romantikus vonulata itt megerősödik, mindenki szemet vet valakire, vagy őrá vetik ki hálójukat így vagy úgy. Ármány, szerelem, cselszövés, összeesküvés és lányrablás szegélyezi a főhősök útját, miközben Tokajból Erdélybe tart a cselekmény szála, bőséges táj-, és az akkori mindennapi élet eseményeinek hiteles leírásától hemzsegve.Szapolyai vára, Tokaj, jó 100 évvel később

Erdély forrong - 1466-ban, a történet idejében - mert I. Mátyásnak, a népi emlékezet Mátyás királyának (aki történelmi tények alapján bizony cseppet sem volt igazságos) pénzre van szüksége a kincstár ínsége ellen, amelynek érdekében radikális eszközhöz nyúl: eltörli a régi adókat, vele együtt a régi kedvezményeket (adómentességeket), új adónemeket vet ki, de a régi kedvezményezettek körének megtartása nélkül. A művelet gazdagnak, szegénynek egyaránt fájó, zsebbenyúlós történet, és jól tudjuk, mennyire sérelmes és kényes tud lenni az ilyen rendelkezés. (Még amikor adunk, akkor is. Például annak idején, amikor Mária Teréziának a magyar rendek felajánlották életüket és vérüket, de olyan felhanggal, hogy nana, "zabot" nem adunk, arról szó sincs.) Szóval, a pénz az pénz, senki sem szereti, ha többet kell kiadni bukszájából, mint eddig.

A szerző, Bányai D. Ilona

A tokaji várban Szapolyai Imre is számolgatja, mennyivel több adót kell kifizetnie ezentúl, de Erdély lázadozik, elszakadásra készül, nyíltan hirdeti, hogy nekik Mátyás nem parancsol. A zűrzavaros társadalmi viszonyokban és a mindennapi életet jellemző kaotikus helyzetben nem egyszerű boldogulni, amikor csak egy szikra és egy vezető hiányzik ahhoz, hogy az ország vérbe boruljon, polgárháborúba fulladjon. Szapolyai Imrének világos és érthető vezérelve van a történtekkel kapcsolatban, amit egy fiatal lány (Rózsa) a maga idealizmusával nem biztos, hogy teljes mélységig képes megérteni és beleélni magát. A főúr szerint a család, a nemzetség mindenekfelett való! Megítélése szerint királyok jönnek, királyok mennek, de a család örök. (Szerintem is.)

Nos, minden halad a maga útján, vajon milyen megoldása van a tündérmesének? Hőseink képesek-e megtalálni a szerelmet, kalandjaik során tudnak-e lendíteni az ország sorsán is? A függő vég után lesz-e folytatása még a történetnek?

Szívesen olvastam a történetet, kellő mennyiségű romantika ötvöződött történelmi tényekkel és személyiségekkel. A mindennapok leírása nyomán megjelentek előttem a középkori élet sajátosságai, amelyeket az ember örömmel vesz, hiszen betekintést nyerhet egy régen elmúlt világba. Csiklandós érzés várfalakon sétálni, őrszolgálatokat figyelni, legényeket ugratni, konyhai tevékenységeket követni, fűszerszámok illatát érezni. Az akkori férfiuralomban nőként boldogulni szintén nem volt egyszerű, amit nyíltan érezni lehet, de a szereplők belső párbeszédei megoldást hoznak erre is. A hol csípős, máskor hajlékony riposztok megadják a mű sava-borsát. Kedves kis mese helyett jóval többet ad, olyan, mint egy nemes monda, amely kiemelkedve a történelem habjaiból, tartósan elvarázsolja az olvasót.

Köszönöm a lehetőséget a Lazi Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Az első ember a Holdon - Neil Armstrong élete

Az ember, akinek egyetlen képe többet ér, mint Picasso életműve

Kövess minket Facebookon!

Kempelen Farkas világraszóló átverése és sakkgépe törpéje -
hol kezdődik a becsvágy, mi táplálja és hol a vége?

Tolongtak a királyi vár előtt a hercegek, grófok, bárók, akik feleségül akarták venni. A királykisasszony azonban mindet elzavarta az udvartól.
– Rajtad kevés az arany, rajtad kevés az ezüst, rajtad meg kevés a haj! – ítélkezett.

El Diablo
Apja gátlástalan maffiavezér. 
Anyja a karjaiban hal meg. 
Nővére megundorodik tőle. 
Szerelme örökre elhagyja életmódja miatt. 
El Diablo soha többé, senkiben sem bízik  meg. 
És vigyáz élete fontos nőire. 
Már, ha azok hagyják. 

"Megnyílni az embertelen és az emberfeletti számára, (...) ez a filozófia értelme." 
Gilles Deleuze

Gyerekkorban elhangzik egy kérdés a fiútól: hozzám jössz feleségül? Igen, lobogja a kislány, és ennyiben maradnak, de később elszakadnak egymástól.
Amikor a túlfűtött érzelmektől dagadozó fiú sok-sok év után felkutatja őt, a lány furcsán tétova, már-már kívülálló. Vajon milyen titkok feszítik őket?