Mi jut eszünkbe, ha temetésre gondolunk? Fekete gyászruha, koporsó vagy urna, virágok, elföldelés vagy hamvasztás. Errefelé egy ideje ez a mód ismert és elfogadott, de különböző korok és különféle népek másképp álltak és állnak hozzá a kérdéshez. Nézzünk néhány különös temetkezési szokást!

Annak, aki látta 
Annak, aki mesélte 
Annak, aki hallgatta 

Blythe és a Shepherd testvérek története folytatódik, itt sincs hiány sem drámában, sem szerelemben...

"Száztornyú, arany, mágikus, a városok anyja, anyácska, akinek karmai vannak - a cseh főváros az évszázadok folyamán egyéniségére jellemző elnevezések és ragadványnevek egész sorát kapta, és szépsége, dicsőséges, illetve kevésbé dicsőséges történelme, valamint a hely szelleme mindig is emberek tömegeit vonzotta ide."

Prága gyönyörű és híres látnivalók tucatjaival rendelkezik, de emellett még több rejtett szépség bújik meg az utcáiban. Matěj Černý és Marie Peřinová olyan helyeket mutat meg 111 különleges hely - Prága című kötetében, melyek néhány esetben még a született prágaiaknak is ismeretlenek. Akadnak azért turisták számára is ismerős helyek is. Ráadásul a könnyebb tájékozódás érdekében még egy térképet is találunk a kötet végén, melyen feltüntették a 111 különleges helyet, melyről számos információt találunk ebben az igényes, fotókkal tarkított kötetben. Ezek közül ízelítőül nézzünk meg néhányat.

Paralelní Polis

Egy darabka a 21. századból: a világ első bitcoin kávézója. Ha valaki esetleg nem tudja, a bitcoin egy újfajta valuta, mely a megszokottól eltérően nem létezik fizikai formában, mint mondjuk a forint, az euró vagy a korona. Fizetni úgy tudunk vele, mint a hitelkártyával. Ha vágyunk egy forró feketére, itt bizony csak bitcoinnal tudunk majd fizetni. De, ha nincs, akkor sem kell kétségbe esni: amint belépünk a kávézóba szemben találjuk magunkat az automatával, mellyel pénzünket bitcoinra tudjuk váltani. Érdemes kipróbálni, ugyanis Prága egyik legjobb kávézójáról beszélünk. Ráadásul nemcsak egy kávézót találunk az épületben. Van itt 3D nyomtatós műhely, előadóterem, klubhelység a Kryptoanarchia Intézet hackerei számára és coworking centrum is. 

Pragulic - A város dicstelen arca

2012-ben három egyetemista gondolt egy merészet és megalapították a Pragulicot, melynek célja, hogy segítse a hajléktalanokat, munkát biztosítson nekik és megismertesse az emberekkel azt a világot, amit előszeretettel tartunk minél távolabb magunktól. De miről is van szó? A Pragulic hét állandó idegenvezetőt alkalmaz, akik olyan arcát mutatják be a városnak, mely a saját életüket tükrözi: drogok, alkoholizmus, prostitúció, szerencsejáték, utcán élés. A lenti fotón az egyik idegenvezető, Karim látható, aki a főpályaudvarnál kezdi a sétát, ahol tizenhat évvel ezelőtt a testét kezdte árulni, közben pedig zónákra osztva a várost mesél.

Betlehem-kápolna (Betlémská kaple)

Az Óvárosban Husz Jánoshoz kötődően találunk ugyan egy Betlehem-kápolnát, de ne tévesszük össze a kettőt, Prágában két kápolna van ezen a néven. Amelyről a könyvben olvashatunk az egy különleges, egyedülálló kubista kápolna, mely Žižkově-ban található egy körfolyosós ház udvarán, melyet 1914-ben az evangélikus közösség építtetett, hogy az otthonukhoz közel legyen egy imaházuk. Egy bájos szürke kis épület, melynek belseje a kubizmus és a szecesszió elemeit ötvözi. Ez a világ elől kissé elrejtett szépség mára műemlékké vált, mely szabadon látogatható és még nyitvatartási idő sincs. Ha véletlenül zárva találnánk, csak csengessünk be, de akár előre is egyeztethetünk a plébánossal, hogy biztosan nyitva legyen (zizkov1.evangnet.cz)

Emmauszi-kolostor (Klášter na Slovanech (Emauzy))

Ehhez a kolostorhoz egy tragikus történet kötődik, ugyanis lebombázták a tetejét, a tornyait. De azon a napon, amikor történt nem ez volt a legrosszabb. 1945. február 14-én 62 amerikai bombázó érkezett a város fölé. Szörnyű köd volt, a radarok nem működtek rendesen és a célpont, Drezda helyett Prágát kezdték el bombázni. A rettenetes tévedés 701 emberéletet követelt a számos épület mellett. Az romos kolostor 20 évig árválkodott, míg végre elkezdtek foglalkozni vele. De a rekonstrukció komoly kihívás elé állította az építészeket, ugyanis maga a templom gótikus stílusban épült és csak a 17. században kapott tornyokat, majd a 19. században átépítették neogótikusra. Na ilyenkor legyen okos az ember. Végül egy egészen modern dizájn mellett döntöttek, amely ma is Prága 2. kerületének domináns képét alkotja. 

Havlíčkovy sady

Az 1870-es években egy gazdag német iparos Vinohrady és Vršovice határán levő szőlős lejtőn képzelt el egy luxusvillát, melyet meg is építtetett a vidéki olasz uradalmak mintájára. Egy neoreneszánsz villa egy angolpark közepén, de találunk itt mesterséges jégbarlangot díszkúttal és Neptun-szoborral. Sajnos évtizedeken át hanyagolták és le is pusztult, ám a 20. század végére gyönyörűen helyreállították. Az épület az év nagy részében zárva tart a nyilvánosság előtt, de az őszi szőlőszüret idején látogatható ez a pompázatos épület, melyben a múlt otthagyta a nyomát. Még a Hitlerjugend is használta, majd úttörőközpontként is funkcionált, most pedig a fejlődő országok jogászait oktató civil szervezet bérli. A múlt maradványaként az épület márvány lépcsőházat felett meghagyták a mennyezeten a sarlót és kalapácsot. 

Volt szerencsém nem egyszer megfordulni Prágában, legutóbb alig néhány hete, és úgy gondoltam, hogy már rengeteget láttam ebből a városból. Gondoltam ezt egészen addig, amíg kezembe nem került ez a kötet. Izgalmas volt a számos újdonság, a rejtett kincsek, különlegességek. Legszívesebben ülnék is be az autóba és indulnék, hogy feltérképezzem azokat a helyeket, ahol még nem jártam. Tökéletes kiegészítése ez a kötet egy átlagos útikönyvnek. Aki a turistalátványosságokon túl is kíváncsi a cseh fővárosra, feltétlen el kell olvasnia ezt a könyvet.

A kötet kedvezményes áron megvásárolható a borítóképre kattintva a kiadó honlapján.

Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!

Kövess minket Facebookon!

Bortúrák ínyenceknek Bordeaux-tól Tokajig. Kattints!

Tilos a számítógép, a mobiltelefon, a kávé és az egyik legveszélyesebb 
drogként nyilvántartott csilipor is. Jó hír: a szex viszont szabad! 
Légy üdvözölve az euszisztokrata rendben! 

El tudsz képzelni egy világot, ahol a szűk elit luxusban él, míg mindenki másnak dolgoznia, keresnie és költenie kell, hogy egyáltalán lakhatási jogot kapjon? Bár ez sokban nem különbözik napjainktól, azonban a történet ott lesz durva, amikor valaki már nem költ eleget, ezáltal haszontalanná válik a társadalom számára. Mindegy, hogy beteg vagy idős, irány a Méltóságház, majd kilenc hónap után az eutanázia. Nesze neked szép nyugdíjas idők... 

Tünde Farrand Magyaroszágon született, Debrecenben nőtt fel, majd több országot is megnézett, mielőtt letelepedett az Egyesült Királyságban 2005-ben. Nyelvészként-nyelvtanárként dolgozik és Sheffieldben él férjével. Első regénye is a szigetországban jelent meg először, majd a múlt hónapban Portugáliában, most pedig a Gabo Kiadó jóvoltából Miks-Rédai Viktória fordításában megérkezett hazánkba is Farkasország címmel. Ebben a kötetben egy ijesztő jövőt vázol fel a szerző. Egy a fogyasztói társadalomra épülő, azt keményen kihasználó, kegyetlen és politikailag bizonytalan világba kalauzolja el az olvasókat.

A történet 2050-ben játszódik Londonban. Mindenkinek a füle mögött nyomkövető van, az időseket Méltóságházba költöztették (ha tetszett, ha nem), vagyonukat elkobozták, a szép házak maradtak, a régiek helyére újak épültek a Csúcsfogyasztók számára. Sokan elmenekültek és elbujdokoltak, ők azok, akik nem értettek egyet az új rendszerrel.

A szociális háló már nem bírta el az öregek, a betegek, a munkanélküliek ellátását, gazdasági és lakhatási válság alakult ki, az állam csődbe ment. Az elit mohó volt, a szakadék pedig szegény és gazdag között csak nőttön nőtt. Aztán a rendszerváltással mindenki munkát és lakást kapott, amiért cserébe csak el kellett költeni a megkeresett pénzt, fogyasztani kellett. Persze ehhez a magánvagyont felszámolták, mondván valamiből meg kell teremteni a "szép új társadalom" alapjait.

Van három fogyasztói réteg, akiknek keményen meg kell dolgoznia a lakhatási jogért, a túlélésért és van egy szűk, elit réteg, akik luxuskörülmények között élnek.

A Tulajdonosoknak felelősségteljes munkájuk van, új városokat kell építeniük, felügyelniük a vidéket és meg kell védeniük az embereket a farkasoktól. Mindezekért cserébe kiváltságaik is vannak, például csak nekik lehet autójuk, a többiek az egysínűt használják. Bőségben élnek, mindenük megvan egy elzárt, idegen, ellenséges világban a vörös kerítésen túl.

Alice testvéréhez tart, Sofiához ebbe az ijesztő világba. Húsz éve nem beszéltek egymással, de most segítségre van szüksége. Az egysínűben ülve emlékszik vissza gyermekkora fájó emlékeire. Például, amikor Sofia szörnyű árulást követett el a családjuk ellen. A nagyanyjuk nem akart Méltóságosházba költözni, ezért náluk bújt el, de a tizenkét éves Sofia feladta őt:

A nagyi sajnos jól sejtette, hogy a rendszerrel baj van. Az addig tökéletes egészségnek örvendő asszony két hét múlva váratlanul meghalt és mire a családot értesítették már el is hamvasztották. Nem kicsit gyanús a szitu.

Folyamatosan ugrálunk az időben, hogy megismerjük Alice múltját, rajta keresztül ezt az új világrendet. A nő nehéz időszakot él át. A csúcsfogyasztók határán mozogtak a családalapítás küszöbén, amikor váratlanul öt hónappal ezelőtt sikeres építész férjének, Philipnek nyoma veszett minden megtakarításukkal együtt. Férjét halottnak nyilvánították, ő pedig megkapta a kilakoltatási végzést. A nőt nem hagyja nyugodni a dolog, tudni akarja mi történt. Philip ugyanazon a napon tűnt el, amikor az általa tervezett luxus-bevásárlóközpont felrobbant több tucat halottat és sebesültet hagyva maga után. Vajon van összefüggés?

Alice szét van esve. Nem tud teljesíteni a munkahelyén, a munkája, vele a lakhatási joga, az egész élete veszélybe került. Van ugyan választása, de én ezt nem nevezném annak: Méltóságház, majd kilenc hónap múlva eutanázia vagy irány a Zóna. Oda küldik a bűnözőket is, brutális, betonfallal leválasztott nyomornegyed London keleti peremén, ami felér a lassú halállal.

Nagyon nem szeretnék ebben a világban élni. Kizsákmányolás, az öregek és a fogyatékosok démonizálása, emberrablások, pletykák keringenek szervkereskedelemről is, ha pedig már nem vagy hasznos a fogyasztói társadalomnak, egész egyszerűen mehetsz a süllyesztőbe, mint egy elhasznált zokni. Egy olyan világ, ahol azt állítják segítenek, ha problémád van, közben pedig, ha gyengének tűnsz letaszítanak a szakadékba, hogy úgy érezd nincs más választásod, mint a visszavonulás vagy azonnali eutanázia. Félelmetes és visszataszító. Ja és akkor ott vannak a nonprofitok, azok akik nem járulnak hozzá a fogyasztói társadalom működéséhez, nem tudnak hasznot termelni. Kiakadtam azon a jeleneten, amikor egy gyerek nekiesik az osztálytársának, mert olyan undorítóak, hogy eltartanak egy nonprofitot, mert a lány húga siket. És ez mind csak a jéghegy csúcsa...

A történet, az alapfelvetés nagyon tetszett. Alice nyomozása durva dolgokra vet fényt. Félreértés ne essék, aljas, kegyetlen, undorító, stresszes világot álmodott meg a szerző, de azt jól összerakta. Az emberek eltávolodtak egymástól, szerintem még a luxusban élők sem lehetnek boldogok ilyen környezetben. Azt is szeretem, amikor az időben ugrálva nekünk kell kicsipegetnünk és egy-egy fejezetből a fontos információkat, hogy aztán összeálljon a kép. Alice egész életében elfogadta ezt a rendszert, a propaganda nála is működött, de ahogy egyre mélyebbre ás, apránként rátalál az igazságra és nem tetszik neki, amit lát ebben az agymosott fogyasztózombikkal teli világban. Főleg, amikor férjéről kerülnek elő durva titkok.

Az ijesztő ebben a regényben, hogy nem is áll olyan távol napjainktól. Hányan élik úgy az életüket, hogy hajszolnak valamit, de sosem érnek el semmit? Hányan érzik úgy, hogy jobb lesz az életük egy új telefontól, tévétől, autótól, miközben a családjukra, a barátaikra már semmi idejük sem marad az állandó pénzhajszolástól? Aztán a legtöbb embernél eljön a pillanat, amikor rájönnek, hogy utóbbi sokkal többet ér. De valakinek már késő...

Nem hibátlan a könyv, voltak lassabb, itt-ott unalmas részek, de ettől függetlenül is jó kis könyv lett. A legdurvábbak, amikor Sofia beavatja Alice-t a Tulajdonosok "tökéletes" életébe, szórakozásaikba. Ott azért nyílt a bicska a zsebemben. A hibákat betudtam annak, hogy első regény, és amúgy sem voltak olyan vészesek.  Ráadásul olyan véget írt, ami után szívesen olvastam volna még. Egy folytatásnak tudnék örülni. Remélem hallok még a szerzőről később. :) A kötetet meg is vásárolhatjátok a kiadó standjánál a 90. Ünnepi Könyvhéten, amely most a szokástól eltérően a Duna-korzón lesz június 13-17 között.

Köszönöm a lehetőséget a Gabo Kiadónak!

A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, a kiadótól.

Kövess minket Facebookon!

Négy fantasztikus, hajmeresztő történet Joe Hill tollából

"A járása többet árul el az emberről, mint az arca."

Dzsinnek, akiknek egy része öntudatosan kéri ki magának: 
ők nem dzsinnek, hanem dévek, a szélhámos lányka pedig 
jobb szereti magát úgy hívatni, hogy kényes feladatokkal foglalkozó vállalkozó.
Van egy másik dimenzió az emberek világán túl, de mégis benne, amelynek 
egyik jellemző tere Bronzváros, az az Dévábád.
Üdv a természetfeletti otthonában!

Kemény és erőteljes történet, kizárólag erős idegzetű olvasóknak. Beteg. Brutális. Mégis gyönyörű.

Inspiráló történet egy kiemelkedő sportoló, egy olimpiai bajnok, egy világrekorder, Charlotte Dujardin életéről, szárnypróbálgatásairól, útjáról a sikerig és kalandjairól csodálatos patás társaival.

A kötetben a mára világhírűvé vált olimpiai bajnok díjlovagló, 34 éves Charlotte Dujardin egész kiskorától meséli el, miként vált szenvedélyévé a lovaglás. A szenvedély a génjeimben volt, anyja sikeres díjugrató volt mielőtt anyává vált volna. Charlotte életében először egy makacs pónin ült 3-4 éves korában. Mesél egy kicsit szüleiről, nagyszüleiről, testvéreiről, a farmról, ahol felnőtt, majd első versenyéről, melyen a négy éves pici Charlotte ún. felvezetőszáras versenyen indult. Aztán szépen sorban haladt előre. Azt is beismeri, hogy imádott nyerni, de sajnos ez nem sikerülhetett mindig és azt rettenetes hisztik kísérték. De mindig nyerni akart és mindent meg is tett ezért. Az sem tántorította el soha, ha leesett a lóról.

Őszintén mesél azokról az időkről is, amikor az apja üzleti vállalkozása nem ment, olyannyira, hogy házukat is elárverezték. Majd tíz év alatt hatszor kellett költözniük különböző bérleményekbe. Nem volt könnyű olyat helyet találni, ahol a pónik is elfértek, ráadásul már gyerekként tisztában voltak vele, hogy eljöhet a nap, amikor el kell majd adni őket. De szülei mindent megtettek, hogy erre ne kerülhessen sor és továbbra is versenyre jártak nővérével. Nem volt könnyű senkinek, és sajnos volt olyan ló, akit el kellett adniuk, a költözések iskolaváltásokkal jártak, de az élet ment tovább.

Charlotte és Ardenhall Royal Secret

Rengeteg tanulás után elérkezett az első díjlovas vizsgája, ahol 58%-ot ért el. Akkor ennek nagyon örült, de tudta, hogy még van hova fejlődni és akkor még nem is sejtette, hogy eljön az idő, amikor 90% feletti eredményt ér el. Tizenhat évesen végzett a suliban és végre minden idejét a díjlovaglásnak szentelhette. Nem volt pénzük drága díjlóra, de elmeséli a szerencsés esetet, amikor mégis sikerült hozzájutnia egyhez. Mindenért kőkeményen meg kellett dolgoznia. Tizenhét évesen kiváló tanárt szerzett, de az oktatásért cserébe dolgozott a lovardában. Főnöke és tanára, Judy Harvey sosem kímélte, mert a lovaglás kiváltság, amelyet ki kell érdemelni.

Rengeteget tanult Judy-tól és nemcsak a lovaglásról, hanem a lovag gondozásáról is, megtanulta, hogyan kell beverni patkószöget, lovak lábát bandázsolni, testhőmérsékletet mérni, lekefélni őket. Lovászként remek iskola volt ez neki. Gyakorolt, fejlődött és közben sokat edzett, mert díjlovasként elengedhetetlen a jó kondíció. 

Mesél a nagy lóversenyek felvételeinek állandó nézéseiről, elemzéseiről, a példaképeiről, barátairól, edzőtársairól, és a kiemelkedő tanárokról, akihez volt szerencséje pályája során. Közben becsúszik egy-egy sztori bulikról, pasikról, örömökről és csalódásokról. És természetesen rengeteg történet arról a néhány lóról, akiken, akikkel megtanult kiválóan lovagolni. Sokszor találkozott nehéz természetű lovakkal, így következő lova, melyet nagyanyai örökségükből engedhettek meg maguknak is illett a már megszokott sémába:

Charlotte és Fernandez, 2011. Aachen, Németország © Ken Braddick/dressage-news.com

Ahogy haladunk előre az időben egyre több verseny, egy több siker övezi az útját. Egyre több díjlovas szervezettel állt kapcsolatban, többek között ennek is köszönhetően volt lehetősége találkozni a legkiválóbb lovasokkal, ráadásul leckéket is vehetett tőlük. Apránként jöttek a külföldi versenyek, ahol nem is igazán az eredmény számított, hanem igyekezett megfigyelni a lovasokat, tanulni tőlük, tapasztalatot szerezni. A 2005-ös év jelentette számára az áttörést: kezdő kategóriában bajnoki címet szerzett Dezzel, majd ugyanebben az évben jött az első igazán nagy nyeremény, több ezer font, melyet mindet édesanyjának adott a számláik rendezésére.

A sikert hullámvölgy követte, melyről szintén őszintén vall. Rengeteg mindenre kell figyelni: feladatsorok, mozdulatsorok, zene, stb. Nehezére esett megjegyezni ezeket, ha hibázott leblokkolt, ami mind az önbizalma rovására ment. Szerencsére sikerült továbblendülni. Ezután sikerek és kudarcok, rengeteg tanulás és 2006-ban az első találkozás Valegróval.

Ekkor ismerte meg az olimpiai bajnok lovast, edzőt, Carl Hester-t, akitől rengeteget tanult, és aki végigkísérte az úton az olimpiai aranyig. A következő pár év a kemény edzésekről szólt és a lépdelésről előre a ranglétrán, ám sajnos Dez lesérült, így azt gondolta az olimpiai álmoknak lőttek. Azért akadt boldogságra is ok, nem is kevés. Sikerek a gyönyörű Blueberry (Valegro másik neve) hátán, és ami talán ennél is fontosabb: eljegyzés. :)

2011-ben rengeteg kritikát kapott, főleg, amiért Carl felültette a kiváló lóra. Időnként még ő is elhitte, hogy talán nem elég jó lovas, ám az Európa Bajnokságon mindenkinek bizonyított, amikor csapatban megnyerték az aranyérmet. Nemsokkal később jött a világrekord és onnan már nem volt megállás, jött az olimpiai arany, ráadásul olipmiai rekorddal.

És most jöjjön a Charlotte és Valegro nagy pillanata, amikor bezsebelték az olimpiai aranyat, mindez a kiváló lovas narrációjával:

Mesél még az olimpia után médiacirkuszról, melyet ahogy múlt az idő egyre nehezebben viselt. A házassága is válságba került, ráadásul az olimpia után jócskán felment Blueberry ára és mivel Carl sem gazdag családból származott, fontolóra vette, hogy eladja. A szétköltözés, a bizonytalanság megviselte, depresszióssá vált, de szerencsére ezen is túl tudott jutni, hogy aztán újabb sikereket érjen el, ráadásul már nemcsak lovasként bizonyított, hanem tanított is. Aztán ahogy teltek az évek, jöttek az EB érmek, szerencsére Blueberry hátán, majd az olimpia Rióban. Úgy ment a versenyre, hogy bármi történik, csodálatosan fogják magukat érezni Blueberry-vel. És valószínűleg ennek is köszönhető, hogy ismét sikerült, megszerezte a második egyéni olimpiai aranyérmét.

Egy olvasmányos, nagyon közvetlen hangvételű, őszinte írás, melyben megismerjük egy kiemelkedő sportoló útját az izgalmas gyerekkortól, az embert próbáló időkön és a tehetség kibontakozásán át az olimpiai aranyérem megszerzéséig. Megismerjük a családját, a barátait, sporttársait, mestereit, és nem utolsó sorban az általa imádott lovait is. Süt a szavaiból a szenvedély, az alázat a díjlovaglás irányába, és le sem tagadhatná, hogy el sem tudja képzelni az életét ezek nélkül a gyönyörű, intelligens patások nélkül. Ez a kötet nemcsak azokat képes magával ragadni, akik szeretik a díjlovaglást. Bárki örömét leli benne, aki egy páratlan, kitartó, tehetséges, inspiráló nő hihetetlen útjában szeretne elmerülni.

Köszönöm a lehetőséget az Alexandra Kiadónak!

A könyvet a borítóra kattintva kedvezményes áron megrendelheted.

Kövess minket Facebookon!

Egy ápolónő igaz története