Mary Beard a források segítségével egy egészen új Róma képét festi elénk, ahol beszél az első ezer évéről, arról az időszakról, ami alatt tündökölt, és azon folyamatokról, ami a "bukásához" vezetett.
Mary Beard a források segítségével egy egészen új Róma képét festi elénk, ahol beszél az első ezer évéről, arról az időszakról, ami alatt tündökölt, és azon folyamatokról, ami a "bukásához" vezetett.
"Pénzes férfiak mesélnek ebben a könyvben arról, miért tartanak el náluk sokkal fiatalabb lányokat. A kötet 22 sugar daddy véleményét, tapasztalatait, élményeit és csalódásait gyűjti össze, amit legtöbben a közvéleményt mélyen megosztó Puncs társkereső oldalon indult kapcsolataikban gyűjtöttek össze. Hogy néznek ki, és hogyan viselkednek ezek a titokzatos, pénzes (úri?)emberek? Egyáltalán mi motiválja őket? Tényleg azt hiszik, hogy pénzzel bármit meg lehet venni? Vagy csak szexet vennének? Esetleg valami másra is vágynak? És valóban megvásárolható mindenki?"
Őfelsége, Nicholas herceg káprázatosan vonzó,
meglehetősen jóképű és pofátlanul öntelt.
Az egész világ a lába előtt hever,
nők bomolnak utána, amikor...
amikor egy közönséges pincérnő nemet mond vonzalmára.
Neki.
Nemet.
Érthetetlen!
Ezért őpimaszsága utána néz, hogy miért.
Ma a bíróságokon a Bibliára kell esküdni. Elnökök mondanak esküt e könyv felett. Emberek onnan akarják levezetni az erkölcsiséget, és arra hivatkozva gyűlölnek másokat. Pedig az a könyv hemzseg az erőszaktól és az erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető dolgoktól. Nem csoda, hiszen eleink, akik írták, egy a miénknél sokkal erőszakosabb világban éltek.
Két ország, két sorozatgyilkos. Az egyik gondosan felboncolja az áldozatait, a másik pedig egy gázmaszkos kegyetlen ragadozó, aki nőkre csap le. Itt a zord, sötét tél, folyamatosan falakba ütköznek a nyomozók, de az idő sürget, mert napról napra egyre több ember hal meg.
Az Animus Kiadó elhozta a magyar olvasóknak Stefan Ahnhem Fabian Risk sorozatának a második részét. Ám ez így kicsit furán jött ki, ugyanis ez egy előzménytörténet a sorozat első részéhez, A fantomhoz. Ha olvastad A fantomot akkor az itt-ott elspoilerez pár dolgot ebből a kötetből, de ez semmit nem von le a könyv értékéből, ez a regény is nagyon jól sikerült.
Aki ismeri a szerző munkásságát, nem lepődött meg azon, hogy ez a regény brutális, véres, kegyetlen, dúskál az erőszakban. Nyomasztó, sötét, borús hangulatot teremtett a szerző, és nem kíméli az olvasót, akadnak izgalmas drámai fordulatok ebben a több szálon futó történetben.
Először Stockholm járunk, ahol egy parlamenti vita után távozott az épületből a svéd igazságügyi miniszter, de a rá váró autóig már nem jutott el. Hogy hova lett? Senki nem tudja. Nincs holttest, nincs váltságdíj, nincs fenyegetés, az ürgének semmi nyoma. Eltűnt a hóviharban. Bűncselekményre nem utal semmi, így a rendőrség nem nyomozhat, a SEPO, a svéd titkosszolgálat intézi az ügyet. A kapitány azonban rosszat sejt, így legjobb nyomozóját, Fabian Risket bízza meg a fű alatti, nemhivatalos nyomozással.
Eközben Dániában Dunja Hougaard nyomozó egy sorozatgyilkos utáni nyomozást vezet. Egy dán tévésztár eltűnik, feleségét pedig brutális kegyetlenséggel meggyilkolták és számos szervét sebészi pontossággal távolították el. Dunját a nyomok a svédországi gyilkosságokhoz vezetik, de a bizonyítékok mégis azt mutatják, hogy nem lehet ugyanaz az elkövető. Pedig mindkét országban testrészek kerültek elő és nagyon hasonlónak tűnik a két ország gyilkosa.
Hamarosan rájövünk, hogy ennél sokkal mélyebb az ügy, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy pont a hivatalos szervek akadályozzák a nyomozók munkáját. Vajon miféle összeesküvésbe tenyereltek?
Tetszett, hogy sokak fejébe beleláthatunk, Fabian, Dunja, áldozatok, bűnösök. Végig sikerül fenntartani a feszültséget és egyre mélyebbre süllyedünk egy nagyon mocskos ügyben. Időnként inkább tűnt thrillernek ez a regény, mint kriminek, amibe azért egy kis humort is csempészett a szerző.
Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak!
A borítóképre kattintva megrendelheted kedvezményes áron a kiadó honlapján!
Kövess minket Facebookon is!
Lesben áll a skandináv krimik második legnépszerűbb szerzője! Kattints!
Szelfi-, és kékszakáll-szindróma a vásznon,
démonizált Lolita, babaarcú asszony férfifantáziái,
szabad szerelem szex nélkül,
piszoár-rejtély és kétfejű test - ezek mind
Gerevich József pszichiáter megállapításai
ismert festők és múzsáik, szerelmeik lélektanáról.
A korabeli újságok képei az Arcanum adatbázisából származnak, engedélyükkel közzétéve.
Örök igazság: ha igazán jót akarsz sütni-főzni, akkor nem érdemes - sőt, tilos - az alapanyagon spórolni. Sok dolgot ki lehet váltani más, olcsóbb és könnyebben beszerezhető variációval, és az a végeredmény is finom lesz, de sok esetben tényleg nem éri meg. Ezt tapasztaltam én is.
A kép csak illusztráció, az enyém nem lett ilyen szép :)
A többszörös díjnyertes szerző, Joe Hill ezúttal négy társadalomkritikával átszőtt izgalmas, félelmetes kisregényt hozott nekünk. Korábban megjelent ütős regényei (pl. Szarvak, NOS4A2) és rémisztő, sokkoló képregényei (Locke & Key) után biztos voltam benne, hogy ezúttal is nagyon jó történeteket fogok olvasni.
Mind a négy kisregény eredeti és ijesztő, de a félelmetes sztorikba a szerző okosan egy-egy társadalomkritikát is csempészett. Például hogy milyen könnyen képesek vagyunk elfelejteni azokat, akik egykor a világot jelentették vagy, hogy mennyire könnyelműen állnak az emberek a fegyverekhez egészen addig, amíg tragédia nem történik. Hillnek ezúttal is sikerült berántania a regénybe. Ittam a szavait, együtt féltem a szereplőkkel, izgatottan vártam, hogy mi fog ezekből a szitukból kisülni. Voltak csúcspontok és gyengébb pillanatok is, de összességében kiváló kisregények. Nézzük meg őket szépen sorban.
Pillanatfelvétel
El tudod képzelni, hogy odajön egy fickó, kattint egyet a fényképezőgépével és elfelejted, hogy van egy fiad? Katt...és már a férjedet sem ismered meg. Aztán egy újabb és újabb, végül már arra sem emlékszel ki is vagy...
A kissé különc, kocka, tizenhárom éves Michael Buzzatti Szilícium Völgyi garázsukban legújabb "high-tech" felfedezésén ügyködött, amikor meglátta a kedves, idős Shellyt az út túloldalán, amint a nyári nagy hőségben ballonkabátban, sáros lábbal, az otthonától több háznyira magában motyogva téblábol, mint akinek fogalma sincs mit csinál. Odament segíteni, de a nő csak valami Cadillac-kel furikázó Polaroidos fickóról mondott zagyvaságokat és látszott, hogy arról sincs fogalma hol van. A fiú hazakísérte, közben megtudta, hogy ez a pasas egy fényképezőgéppel lófrál és, amikor lefotóz valakit, azzal ellop egy darabka emléket tőle. Egy szenilis vénasszony képzelgésének tartotta az egészet, de amikor összefutott egy föníciai tetovált fickóval a benzinkúton, akire passzolt a leírás, úgy döntött, bár képtelenségnek tűnik az egész, azért jobb nem hátat fordítani az ipsének, pláne miután az autója tele van fotóalbumokkal és épp felajánlja, hogy készít róla egy képet.
Aztán történt valami a kúton, amitől egyre biztosabbá válik, hogy Shelly nem a levegőbe beszél. Mi van, ha igaza van? És vajon mit kéne tennie Mike-nak, miután a Polaroid Embert sikerült felbosszantania...
"Ingatag lábakon indultam a shop felé, és nem csak azért, mert éppen megszöktem egy csúnya szájú és még csúnyább arcú perverztől. Racionális kamasz voltam. Isaac Asimovot olvastam, hősként tiszteltem Carl Sagant, és lelki rokonságot éreztem Andy Griffith Matlockjával. Tudtam, hogy amit Shelly Beukes összehordott a Polaroid Emberről (akire én máris inkább a Föníciaiként gondoltam), az mind csak egy hanyatló elme badar szüleménye. A figyelmeztetésein elgondolkodnom sem volt érdemes – mégis ezt tettem. [...] Szürke szeme hideg, dermedt indulattal méregetett, himlőheges arca olyan kifejezéstelen volt, mint egy gumimaszk."
Ez lett a személyes kedvencem a kisregények közül. Sajnáltam Michaelt, együtt izgultam, féltem vele, várva, hogy miként valósulhat meg a gonosz fenyegetése. Olvasás közben csak ilyenekre tudtam gondolni: ne nézz be az ajtón, ne menj be oda, fuss. Aztán a kis hülye mégis ott maradt, mert a szeretet baromi erős adrenalinlöketet képes adni. Amitől pedig még jobbak lesznek Hill írásai, hogy mindig belecsempész némi humort is, amolyan feszültségoldó gyanánt, mint mondjuk ez a mondat egy fürdőköpenyre: "Mintha egy szőrmók testű evokot viseltem volna kabátként." A történet vége pedig igazán szomorú és mégis szép.
Csőre töltve
A kötetben szereplő második kisregény egy szívszorító történettel indul: egy tíz éves kislány fogadott bátyjával, egy tehetséges kamasz művésszel, hazafelé tart, amikor tragikus körülmények között a fiú több golyót kap a hátába...áldozatául esik a rendőri előítéletnek egy veszélyes környéken. Majd ugrunk húsz évet az időben és megismerünk egy húszéves szex- és fegyvermániás csajt és hasonló örömöknek hódoló, apja korú, ékszerkereskedő szeretőjét.
Rendszeresen járnak a lőtérre különböző méretű fegyverekkel, hogy hódoljanak szenvedélyüknek, aztán a lány megkapja első stukkerét a férfitől, egy .357-es Smith & Wesson-t. Néhány hónappal később járunk, megismerünk egy túlpörgő biztonságiőrt, Randell-t, aki egy igazi hőstettre vár, egy nagy fogásra, hogy végre elismerjék tehetségét. Aztán eljön a nap, amikor a látszólag egymástól független sztorik egy szálba futnak és hatalmas robbanást eredményeznek. Randellből hős lesz, amikor egy lövöldözést rövidre sikerül zárnia...legalábbis mindenki ezt hiszi, ám a reflektorfényben a történet darabokra hullik és az igazság utat tör.
Ez a történet nagyon durva! Egy brutális fricska a fegyvereket támogatóknak, egy tragikus véget érő mocskos románc és egy ostoba, felelőtlen, vakmerő idióta ámokfutása. Lövöldözés egy plázában, egy bátor, tettrekész biztonságiőr, aki ártatlanokat ment. Természetes, hogy felkapja a média, akik örömmel közlik címlapon egy igazi hős történetét, ami egy jó példa arra, hogy miért is kell a fegyvertatást mindenhol legalizálni. De mi van, ha a történet nem is ennyire egyértelműen hősies?
Ég és föld között
Már volt egy thriller (horror?) az elején, aztán jött egy krimi, most pedig következik egy nagy-nagyon fura fikció. Nem is igazán tudom hova tenni, sőt még arra sem jöttem rá, hogy akkor ez most nekem vajon tetszik vagy sem. Jó-jó, de olyan bizarr és különös sztori, hogy kissé összezavart.
Megismerünk egy párt, akik épp életük első tandemugrása előtt állnak. Már fenn ülnek a gépen, melynek az ablakából kipillantva egy nagyon furcsa, ijesztő felhőn akad meg a társaság szeme, ami ráadásul olyan, mintha önálló életet élne és más irányba mozog, mint a többi felhő.
„A felhőnek, amire Harriet mutogatott, olyan alakja volt, mint a repülő csészealjaknak egy „támadnak a földönkívüliek” típusú, ötvenes évekbeli filmben. Széles volt és kerek, a közepénél vattapamacsszerű kupolával.”
A társaság egyik tagját, Aubrey-t legyőzte félelme és épp, amikor úgy döntött, hogy nem ugrik ki a többiekkel, a sors másként határozott. A gép motorja leállt, már nem választás kérdése volt az ugrás. Háromezer méter. Az annyit tesz, hogy szabadesel egy percig, majd kellemesen ringatózol négy percen keresztül. Legalábbis ennek kellett volna történnie, de amint elérték a fura felhőt, az ugrásuk véget ért egy sűrű, gumiszerű és hideg valamin. Már idáig is különös volt a történet, de most kezdett igazán bizarrá válni, amikor Aubrey egyedül maradt ezen a valamin, amelynek mintha saját tudata lenne...
Eső
Boulder, Colorado. Rekkenő hőség, aki csak tehette szabadtéri programot választott magának. Még nem is sejtették miféle szörnyűség közeledik. Először csak a hatalmas mennydörgések hangja érte el a várost, majd a távolban már látni lehetett egy hatalmas fekete viharfelhőt.
"...akkora volt, mint egy repülőgép-anyahajó, és villámgyorsan közeledett a Flatirons fölött, ahogy az máskor is megtörtént már. Zavarba ejtően fekete volt, és feketeségébe horzsolásszerű rózsaszín pettyek keveredtek, a naplementék lágy, álmatag rózsaszínjéből."
Azt gondolták, hogy csak egy szokásos vihar: szakad pár percig az eső, majd újra hét ágra fog sütni a nap. Ám ekkor valami szokatlan és rettenetes történt. Esőcseppek helyett öt centi hosszú, rettenetes, gyilkos kristályok zápora kezdte elárasztani az utcán játszó gyerekeket, sétáló, dolgozó embereket. Mintha hatalmas ezüst és aranysárga acélkemény tövisek tömkelege árasztotta volna el az utcákat.
Az eső alig tartott tíz percig, de addigra már mindent beborított a kristály, az emberek vére, az utcák megteltek jajveszékeléssel, sikoltással, riasztók és szirénák hangjával. Több ezer áldozatot követelt az eső, megnyílt az ég és másodpercek alatt több száz tűhegyes kristály borított be mindenkit, aki nem volt fedezék alatt. Brutális lehet egy ilyet átélni, s ami talán még rosszabb: túlélni, látni a szeretteidet meghalni. Bele sem merek gondolni milyen rettegés és pánik övezne egy ilyen eseményt a valóságban. Abba pedig végképp nem akarok belegondolni, mit érezhetett a főszereplő, akinek végig kellett néznie szerelmének halálát, majd a hatalmas káosz közepette útnak indulni, hogy a tragikus hírt elvigye a lány apjának.
Ez a kötet kötelező olvasmány Joe Hill rajongói számára! A szerző ismét megmutatta milyen magával ragadóan tud írni, hogy képes feszültséget kelteni, sokkolni, izgalmat, félelmet ébreszteni, és mindezt tudja drámaian, humorosan, ijesztően tálalni különböző típusú történetekben egyaránt.
"A kisregény királykategória, nem alibizés. Rövidre szabott terjedelme a hatékonyság előnyével jár, ugyanakkor már módot ad a karakterek olyan mélységű kidolgozására, amely a vaskosabb művek sajátja. A kisregények nem vargabetűket leíró, ráérős utazások. Hanem gyorsulási versenyek. Padlógázt adsz, és átrobogsz a szakadék peremén a narratíváddal. Az „Élj gyorsan, és hagyj magad után guszta hullát” elég vacak cél egy emberi lény számára, viszont tök jó terv egy történethez."
Joe Hill a kötet Utószavában
Köszönöm a lehetőséget a Gabo Kiadónak!
A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, a kiadótól.
A kísértethistóriák ősanyja...kattints!
Kövess minket Facebookon!
Szerelmes levelek, amelyek születtek pusztító féltékenységből,
félénk udvarlásból, pimasz hódításból, szemérmes válaszból,
durva szakításból, édes harmóniából vagy könnyes búcsúból.
Megíródtak, mi pedig nagyjából ismerjük is azokat az embereket,
akik írták vagy akiknek írták.
A képen balról jobbra Déry Tibor, Törőcsik Mari, Darvas Lili és Makk Károly a Szerelem c. film ünnepi előadásán (Film Színház Muzsika Évkönyv, 1972)
A korabeli újságcikkek, képek az Arcanum adatbázisából, engedélyükkel kerültek illusztrálásra.
Egy egészséges ember számtalan okot talál arra, miért érdemes életben maradni. Sőt, fel sem merül benne a kérdés egyáltalán. De mi a helyzet, ha történetesen depressziósak vagyunk? A depresszió manapság igen megosztó dolog, afféle modern hóbortnak gondolják sokan, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnek.