Sokan sokféle módon próbálták már segíteni az embereket abban, hogy hogyan viseljék, ha megöregedtek, ha már a testük nem olyan ruganyos, nem gyógyul olyan gyorsan, mint régen, amikor már lassabban jutunk el A-ból B-be. De mégis mindenki egyedi módon éli ezt meg, a saját démonaival megküzdve, és vagy elveszíti ellenük a harcot, vagy megbékél. Más út nincs.

A fülszöveg szerint "míves könyv: riport, memoár és életrajz, a brit író, kritikus a nagyvárosi magány témáját dolgozza fel olyan neves művészek életének bemutatásán át, mint Edward Hopper, Andy Warhol, David Wojnarowicz és Henry Darger. Mit jelent a magány? Hogyan éljük meg, ha nem kötődünk szorosan egy másik emberi lényhez? Hogyan lépünk kapcsolatba másokkal? A technika közelebb hoz minket egymáshoz, vagy végképp a képernyő csapdájába esünk?"

A könyv főszereplője és narrátora Csonti úr, egy kedves, 6-7 éves keverék kutya, aki Willy G. Christmas, egy hajléktalan, 40-es éveiben járó férfi társa. Gazdájával útnak indulnak a messzi Baltimore-ba, hogy megtalálják Willy egykori irodalomtanárát.

"Minden érmének két oldala van. Thor történetét már jól ismerjük – itt az idő, hogy meghallgassuk Lokit is! Odin legbecstelenebb fia saját szemszögéből írja újra az asgardi mítoszt ebben a forradalmian újszerű kötetben, melyben Rob Rodi formabontó fantasy történetét Esad Ribic lélegzetelállító festményei teszik még emlékezetesebbé."

A Fumax Kiadó hihetetlen lendülettel hozza a magyar olvasóknak a jobbnál jobb képregényeket. Idén már robbantott többek között a Watchmen és gyanítom a képregények, valamint az északi mitológia rajongói odáig lesznek a Marvel négy részből álló Loki-minisorozatáért. Ráadásul a történet mellett néhány kulisszatitok, vázlatrajz, történettervezet is helyet kapott.

Először is a legfontosabb, amivel engem első látásra megvett ez a képregény, azok a művészi, gyönyörű festmények, melyekkel Rob Rodi fantasy-ja még különlegesebbé vált. Esad Ribic lenyűgöző alkotásain el lehet merengeni, ami pedig különösen tetszett, hogy sem Loki, sem Thor nem a cuki, szépfiú, akiket a mozivásznon már megszoktunk, hanem kőkemény harcosok, akikre ránézve megfagy a vér az ellenségeik ereiben. Őket pedig a történethez tökéletesen passzoló komor, sötét világba helyezte.

Loki

Lokit már sokan sokféleképpen ábrázolták. Rob Rodi Lokija sötét, félelmetes, magabiztos, legalábbis annak látszik, közben pedig tépelődik és vívódik önmagával, valamint nem fukarkodik az iróniával és az öniróniával sem. Onnan indul ez a négy részből álló minisorozat, hogy Loki végre legyőzte Odint és Thort és megszerezte Asgard trónját, majd mindenki, aki veszélyeztetné uralmát börtönbe vetett.

Loki megkezdi uralkodását, de a halál istennője, Hela nem hagyja örülni. Beleülteti a bogarat a fülébe, hogy testvérét, Thort meg kell ölnie, különben sosem lesz biztonságban. És ekkor kezdjük el igazán megismerni Lokit. Miközben felkeresi a börtönben Thort, Sifet, Baldert és Odint kapunk egy-egy darabot a múltjából. Megtudjuk ki, mit gondol róla, hogyan látják őt.

"Mi más sorsot szánhatsz neki? Ha béklyóban tartod, letépi láncát, ha rács mögé zárod, ledönti a falakat. Trónod futóhomokon és lápon nyugszik, míg a mennydörgés él."

Thor

Nem szeretném lelőni a teljes sztorit, még egy momentum van, ami nekem nagyon tetszett. Mindenki életében van legalább egy olyan pillanat, amikor elgondolkodik rajta, hogy megvan-e írva a sorsunk valahol vagy képesek vagyunk alakítani saját életünket. A kötetben Lokinak is szembe kell néznie ezzel a kérdéssel, bár nem jósolnak neki túl fényes jövőt, mert minden megtestesülésében elbukik, pedig csak a győzni akarás, a hatalomvágy hajtja előre, ám ebben a kötetben mégis saját szabadságát adja fel, hogy uralkodhasson. Érdekes gondolatmenet.

Nem vagyok képregényrajongó, sőt! Utoljára gyerekként a Kockás magazint olvastam, így kicsit félve nyitottam ki ezt a kötetet. Alapvetően sosem voltam kíváncsi a "harisnyás szuperhősök" történteire, de miután megláttam a képeket, már tudtam, hogy ez egy egészen más világ. A skandináv mitológia egy szelete, egy szerintem szerethető, örök vesztes figurával, aki néhány hatásvadász beszólása mellett érezhetően bölcs is. Ezentúl azt hiszem nyitottabban fogok hozzáállni a felnőtteknek szánt képregényekhez, érdekes új világ nyílt meg előttem. :)

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

műfaj: képregény
formátum: keménytáblás
méret: 192 x 284 mm
oldalszám: 104
ISBN: 9789634700364
fordította: Matolcsy Kálmán

Kövess minket a Facebookon is!

A történet veszteségről, bánatról, szerelemről, anyai szeretetről szól, 
amely középpontjában a bipoláris személy áll élete minden örömével, keservével együtt.

Nigella Lawson, az ismert brit szakácsnő 2017-ben egy új könyvvel jelentkezett, amit most hozott el nekünk a Kossuth Kiadó. Ebben a könyvében az otthon ízeivel ismertet meg minket, olyan recepteket, és ezáltal történeteket és emlékeket tár elénk, amelyeket gyakran készít ő maga is a családjának.

Mi kell egy érdekes pszichológiai thrillerhez?
Egy egyszerűnek tűnő szemináriumi dolgozat, egy nehéz sorsú, egyetemista srác,
egy rákban haldokló veterán, aki több mint harminc éve megerőszakolt
és brutális kegyetlenséggel meggyilkolt egy tizennégy éves lányt.
Te képes lennél megírni az életrajzát egy ilyen szörnyetegnek?

A Könyvmolyképző Kiadó Kristály pöttyös könyvek sorozatában izgalmas pszichothrillerek kaptak helyet. A sorozat egyik legújabb kötetével, a Temetni jöttünk című debütáló regényével a szerző, Allen Eskens elnyerte a Rosebud díjat és még USA Today díjazott is volt.

A történet főszereplője Joe Talbert egy egyetemista kölyök, aki vidéken hagyta alkoholista anyját és autista öccsét, hogy tanulhasson, de amennyire tudja támogatja őket. A suli mellett két bárban is dolgozik, sosem volt könnyű az élete, anyja pedig még ma sem teszi könnyebbé. Ez történik most is, épp egyetemi dolgait intézi, amikor anyját bekasztlizzák ittas vezetésért, így magához kell vennie az öccsét.

Eközben egy egyszerű sulis feladat érdekes helyzetbe sodorja. Felveszi az Életrajz kurzust, ahol az a dolga, hogy egy vadidegen életrajzát írja meg egy szemináriumi dolgozat formájában. Rokon és ismerős híján Joe elmegy egy öregek otthonába, ahol találkozik a rákban haldokló vietnámi veteránnal, Carl Iverson-nal. Eleinte kicsit ódzkodik a feladattól, de nem válogathat, szorítja a határidő.

De mi is a baja az öreggel? A pasast életfogytot kapott, mert megerőszakolt és brutális kegyetlenséggel meggyilkolt egy tizennégy éves lányt, ám most szabadlábra helyezték, mivel kiderült, hogy haldoklik. A börtönökben túl bonyolult lenne kezelni, fenn tartani egy elfekvőt, ezért kiengedték és bekerült az otthonba. Lehet nekem sem lenne sok kedvem az életrajzát írni egy ilyen embernek, de tuti, hogy egy ennyire egyedi és megbotránkoztató téma jó jegyet hoz. Így gondolta ezt Joe is:

"...egy halvány, ironikus mosoly jelent meg az arcomon a gondolattól, hogy hamarosan talán egy kegyetlen gyilkossal készítek interjút, egy férfival, aki gondolkodás nélkül véget vetett egy fiatal lány életének, egy bűnözővel, aki túlélt több mint harminc évet Minnesota legembertelenebb börtönében [...] Ugyanakkor éreztem a hátszelet, hogy most jól döntöttem, hogy ez jó jegyet fog hozni nekem angolból."

Időközben Joe összebarátkozik a szomszédjában lakó leányzóval, Lila-val, aki segít neki átrágni az információkat, amiket Calrtól kapott és az ügyvédtől elkért tárgyalás anyagait is együtt rágják át. Ahogy elkezdenek beszélgetni rég eltemetett titkok bukkannak a felszínre és az egyszerű egyetemi dolgozat küldetéssé válik. Carl azt állítja ártatlan. Mi van, ha igazat mond? Hónapjai vannak csupán hátra. Miért hazudna valaki gyakorlatilag a halálos ágyán? Joe meg akarja oldani az ügyet, ki akarja deríteni az igazságot, végül meghökkentő dolgokra bukkannak.

"Miközben mesélt, azon kaptam magam, hogy a történetét szétszedem apró darabokra, amiket aztán kiterítek az asztalon, mint egy kirakós darabjait, majd megpróbálom úgy összeilleszteni őket, hogy magyarázatot adjanak egy szörnyeteg születésére és életére."

Egy jól átgondolt és kiválóan felépített regény. Kifejezetten tetszett, hogy elsősorban nem arról szólt a történet, hogy ki, miért ölte meg Crystalt, hanem inkább az érzelmekre helyezte a hangsúlyt a szerző. Még maga Carl is sokáig nem foglal állást ártatlansága vagy bűnössége mellett. Ehelyett kapunk pár érdekes, szerethető karaktert, néhány fordulatot, közben megismerjük a veteránok életét, a borzalmakat, amiket a háborúban éltek át, közben kapunk egy adagot elfojtott érzelmekből, bizalomból, hűségből, empátiából valamint a bűnhődés és a megbocsátás viszontagságaiból.

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!

A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron a kiadó oldalán, ahol lehetőségetek van beleolvasni is a regénybe.

Kövess minket Facebookon is!

Kíváncsi vagy Rácz-Stefán Tibor Élni akarok! című könyvére? Kattints!

A Szenzár Könyvek tovább folytatja Urbánszki László A magyarok nyilaitól sorozatát,
november végén megjelenő újabb résszel, amelynek címe: A nemzetségfő. 

Milyen volt a Legendás állatok új része, mi tetszett benne és mi nem? Ettől hangos most a világ, szóval azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom, miről is van szó :)

Figyelem! A szöveg spoilert tartalmaz, ezért csak saját felelősségedre olvasd tovább!

"Maria bejelölt a Facebookon.
Ismerősnek jelölt.
De Maria 25 éve halott.
Vagy mégsem?"

Laura Marshall debütáló könyvében Louise, egy negyvenes éveiben járó belsőépítész életének sötét titkaiba nyújt betekintést. A nő elvált, miközben neveli kisfiát, igyekszik vállalkozóként is helytállni és nem gondolni rá, hogy férje lelépett egy dögös, fiatal szőkével.

Már épp kezdenek rendeződni a dolgai válása után, amikor élete ismét fenekestől felborul. A múlt árnyai kísértik. Az első csapás: Facebook-on ismerősnek jelöli Maria Weston. Ugyan mi lehet ebben olyan felkavaró? Megsúgom: a lány több mint huszonöt éve egy szikláról lezuhant és örökre a hullámok fogságában ragadt. Azt hiszem engem is felkavarna, ha egy halott (vagy halottnak hitt?!) leányzó felbukkanna az életemben. Pláne, ha felelős lennék a haláláért...

A regény két idősíkon fut. Az egyiken visszarepülünk 1989-be, amikor Louise és barátai végzős évükben járnak a gimiben. Az utolsó hónapokban felbukkan Maria, aki titokzatos okokból váltott iskolát, várost alig valamivel az érettségi előtt. A kölykök gonoszak, sokszor kegyetlenek, csúnya és veszélyes pletykák kelnek szárnyra. És bár elsőre úgy tűnik a két lány barátok lesznek, végül sajnos kapcsolatuk tragédiával végződik.

Közben napjainkban megismerjük a negyvenes éveiben járó Louise-t, akit egész életében megviselt, amit Mariával tett, tettek barátaival. Most pedig még elevenebben élednek fel benne az eltemetett emlékek a szörnyű éjszakáról, ami megváltoztatta az életüket. Örökké bánni fogja, ami történt és bárcsak visszamehetne az időben, hogy mindent másképp tegyen.

A múlt felbukkanása, a közeledő évfolyamtalálkozó és a titokzatos új facebook ismerős arra kényszeríti a nőt, hogy felvegye a kapcsolatot régi barátaival és feltépje a sebeket. Közben retteg, mert ha az igazság napvilágot lát, mindent elveszíthet. A fiát, a szabadságát. Felszínre kerülnek a hazugságok, a titkok. De mi lesz mindebből? Megtudjuk mi az igazság? Vajon Maria tényleg él és felbukkan a találkozón? Vagy valaki tudja sötét titkukat és akarja tönkretenni az életüket?

Elkezdtem olvasni a könyvet és ezzel együtt bosszankodni is. Ütős cím, ütős felvezetés, aztán valahogy elindult a történet és nem történt semmi. Legalábbis így éreztem az első jó pár oldalon. Kaptunk egy csomó infót problémás tinikről, egy nőről, akinek tönkrement a házassága és egy iskolai zaklatásnak áldozatul esett tinilányról, aki több mint huszonöt éve lezuhant a sziklákról és meghalt, vagy nem, mert most zaklatja az őket anno zaklatókat.

Őszintén megmondom, közel álltam hozzá, hogy 40 oldal után félredobom a könyvet. Szerencsére felkeltett bennem némi kíváncsiságot, így nem tettem. A szép lassan csepegtetett infókból egy nagyon is szomorú, tragikus és rettenetes történet kezdett összeállni. A szerző jól ír, a karakterek ütősek, és a lassú, számomra unalmasnak tűnő bevezető után pedig elkezdett szépen épülni a történet. A szerző végre elérte, hogy le se akarjam tenni, amíg el nem értem az utolsó oldalig. El tudtam kezdeni összerakni az eseményeket, rájöttem mit, miért, kivel, hogyan, a sok apró információ mind fontossá vált, és végül egy meglepő és sokkoló lezárást kaptam.

Szóval összességében tényleg egy klassz, váratlan fordulatokban gazdag pszichothrillert kaptunk Laura Marshalltól, kíváncsian várom a további műveit.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, 21. Század Kiadó!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Kövess bennünket Facebookon!

Hogy tűnhet el egy gyerek nyom nélkül? Kíváncsi vagy? Kattints!