Karl Lagerfeld izgalmas és fantasztikus életútja, egy lehengerlő karrier: gazdagság, ambíció, sznobizmus, szorgalom, extravagancia, mérhetetlen kreativitás és számtalan titok.
Karl Lagerfeld (1933-2019) a divatvilág legendája volt, egy páratlan személyiség, valóságos ikon. Hatvan éven keresztül szinte minden nap hallottunk róla. Divatkollekciók, építészeti projektek. Sosem állt le. És bár folyamatosan reflektorfényben volt munkásságával, valójában sosem ismerhettük egészen, életét misztikus köd övezte. Laurent-Allen Caron alkotott a művészről egy dokumentumfilm-sorozatot, ahol riportokat készített Lagerfeld barátaival, munkatársaival, hogy teljesebb képet kaphasson erről a jellegzetes, titokzatos és provokatív figuráról.
"Könyvünkben Lagerfeld páratlan sikertörténetének gyökereit kutatjuk, élettörténetének fontos helyszíneit megidézve festjük meg portréját."
Fantasztikus életút, mely Hamburg egyik tehetős negyedéből indult. A kis Karl jómódú családban nőtt fel és már kicsi korában arról álmodozott, hogy egy nap majd híres lesz. Aztán jött a háború, melyet vidéki birtokukon igyekeztek "elkerülni". Szülei próbálták távol tartani a gyereket a rémségektől. Apjával nem volt szoros kapcsolata, a sikeres üzletember sokat utazott a világban, így nem sok ideje volt a gyerekeire, ezért halmozta el őket mindig ajándékokkal. Magazinokat hozott neki vagy épp egy német hetilappal lepte meg Karlt, akit megragadták a kor neves illusztrátorai és ő maga is rajzolni kezdett.
Az elkényeztetett Karlt úgy nevelték, hogy azt hitte ő a világ közepe. Anyja próbálta időnként letörni a szarvait, sokszor bántó szavakkal, de Karl csodálata végtelen volt irányába. A háború szétdúlta a világot, de a kis Karl csak álmodozott, olvasott és rajzolt az ő kis elzárt világukban, kissé távolabb a rombolástól egy vidéki palotában. Az iskolába csak ritkán járt be, főleg azokra az órákra, amik érdekelték. Már fiatalon beszélt németül, franciául és angolul, de nem nagyon barátkozott, mert szerinte mindenki csak átlagos volt, kevés hozzá. Karl magányos volt és szemben állt a világgal. Lázadó frizurájával, öltözékével is mindig is kilógott a sorból.
Tini korára sem változott meg ez. A háború véget ért, de ő még mindig szembe ment a megszokottal és nem barátkozott. Különc volt, aki másként öltözött, rajzolt és ruhákat varrt a babáinak. Manapság sem kéne ennél több, hogy egy vidéki városban rászálljanak az emberre. Bezárva, csapdában érezte magát. A háború végeztével visszaköltöztek Hamburgba, ahol valami csoda folytán a kerület, ahol a házuk állt, nem dőlt romba.
16 évesen elkísérte édesanyját egy divatbemutatóra. Ekkor még azt tervezte, hogy festőművész vagy karikaturista lesz belőle, de lenyűgözte a show, a bemutató kifinomultsága, s bár még nem a divat érdekelte, vonzotta a fények városa, Párizs. A múlt eleganciája vonzotta, de a háború által megtépázott Németországban, erre nem sok esélyt látott. Ezért hát közölte a szüleivel, hogy a divat bölcsőjébe megy és húsz évesen útnak is indult Párizsba, hogy felfedezze önmagát.
Csak rövid ideig kellett várnia, hogy megérkezzen az áttörést jelentő első siker, amikor 1954-ben meglátta a plakátot, amelyen egy divatversenyt hirdettek. Nárciszsárga egyenes vonalú, hátul kivágott elegáns gyapjúkabátjával megnyerte a zsűrit és meg is nyerte a verseny kabát kategóriáját. A lenti képen látható Karl Lagerfeld és modellje a tervezett kabátban 1954. november 25-én a díjátadón Párizsban.
A zsűriben volt Pierre Balmain, aki látta a tehetséget a fiatal művészben és munkát adott neki. A divatbemutató egy másik nyertese volt a csupán 18 éves Yves Saint Laurent, akivel rögtön egymásra hangolódtak. Két magányos, tehetséges, sznob fiatal, akik enyhítettek magányukon. Járták az éjszakát, két barát és a múzsájuk, bárokban töltötték az időt, de magánéletéről kevés információ van. Kapcsolatait titokzatos homály fedi. Megvolt a mindennapjai ritmusa: nappal tervezés, éjjel mulatozás. Közben rengeteget tanult a tervezésről és a divatszabászatról. A 60-as évek elején pedig már szinte tökéletes álarcot készített magának. Tekintetét rendszeresen elrejtette az emberek elől. Innentől szinte mindig sötét szemüveget viselt.
Karl folyamatosan finomította, alakította a róla kialakult képet, miközben sorra járta a különböző divatcégeket, de nem vágyott a szokásos útra, melynek a végén egy saját divatház vezetőjeként fuldokolna a textíliákban és a biztosítótűkben. Őt az eszmék és koncepciók éltették. Ezeknek akart életet adni. Amíg ismerkedünk életútjával, látjuk a kedvenc helyeit, szokásait, hogy miként élt nagylábon, olyannyira, hogy megindultak a pletykák erről az egyedi, makulátlan megjelenésű fickóról, aki a város legnívósabb helyein szórta a pénzt.
Sok divattervező irigyelte, mikor a Patou-nál lett művészeti igazgató, ami nem volt elég neki. Unatkozott, de aztán eljött a pillanat, amikor a piac változni kezdett és rájött, hogy végre nyitott lett a világ arra, hogy valami egyedit, eredetit, különlegeset alkosson. '64-ben meg is győzi a Chloé vezetőit, hogy ő az ideális dizájner a számukra. Az akkori kollégái kedves, szerény, barátságos emberként emlékeznek rá, aki bárkivel megtalálta a közös hangot. Közben kapunk egy-egy képet arról is, hogy szülei miként viszonyultak divattervezői karrierjéhez. Lenézték ezt a világot és Karlt többre tartották azoknál, akik között egyre népszerűbbé vált. De ennek ellenére is jó kapcsolat fűzte anyjához, így mikor elvesztette apját, az özvegyet magához költöztette Párizsba.
A Chloé divatház imázsa felfrissült Karl újabb és újabb kollekcióival, megugrottak az eladások, ő lett a cég jövője. "A luxus divatházak igényessége érződik a munkáin." Reggeltől estig dolgozott, kiemelkedett kollégái közül, míg végül ő maradt a divatház egyetlen tervezője. A színek és a dinamika tobzódása, s végül Karl először köteleződik el egy divatház mellett, ezzel a szakma is egyre többet beszél róla és egyre elismertebbé válik. Olyannyira, hogy szabadúszó lesz és sorban köti a szerződéseket más divatházakkal is. Sziporkázott, olyan volt akár a forgószél, pezsgő és kreatív, gyors és tehetséges.
"Nem voltam sem főnök, sem pedig alkalmazott. Nem voltam senki tulajdona."
A hatvanas évek végére már igazi divatzseninek tartották, 70-re pedig eljutott odáig, hogy évente közel 2000 ruhát és kiegészítőt tervezett, mintegy 20 divatcégnek. A világon egyedülálló teljesítményt nyújtott. Mindenki érte rajongott azokban az években. Járta az interjúkat, különböző országok nagy divatmárkáinak tervezett, közben tovább csiszolta egyre karakteresebb imázsát. Rengeteg gyűrű, ékszer és kiegészítő. Igazi extravagáns figura volt. "Ne törődj azzal, ha megbámulnak!" - ez volt az ő alapelve.
Ezt követően kapott egy adagot New Yorkból, amikor együtt dolgozott Antonio Lopezzel. Tökéletesen egészítették ki egymást és parádésakat alkottak együtt. Karl anyagilag és mentálisan is szponzorálta fiatalabb társait, közben pedig inspirálták is egymást. (Fenti kép: Jobbra Karl Lagerfeld és Antonio Lopez, 1972)
Ezt követően kapunk egy kis ízelítőt Jacques de Bascher "de Beaumarchais"-ből. Egy fiatal, tüzes férfi, aki tökéletes ellentéte Karl-nak. Talán pont ezért ragadta meg a fantáziáját és a múzsájává vált. Később pedig szép kis kalamajkákat okozott vadságával, kettős természetével. De részben az ő útmutatásai mentén alkotta meg a pályája végéig elkísérő merev, sikkes divattervező imázsát. Túl kedvesnek látszott, ami volt is, de kifelé a rideg énjét akarta sugározni, ami sikerült is.
"A külsőségek iránti szenvedély születésének pillanata ez, amelyben benne rejlik az apró részletek iránti igényesség és kifinomultság. Egy olyan külső megalkotása, amelyet Lagerfeld ezután meggyőződéssel vállal. »Soha ne legyünk hanyagok!«"
Néhány évvel később rátalált álmai kastélyára, ahol egy mesebeli világ elevenedett meg. Egy hely, ahol mintha megállt volna az idő. Láthatjuk, hogyan csúszott egyre mélyebbre Jacques, miként vesztette el édesanyját Karl, majd megtudjuk, hogyan küldték ki az éjszakába hírnökeiket a divattervezők, hogy folyamatosan értesüljenek az új stílusbeli és viselkedési szokásokról. Izgalmas volt olvasni róla, hogy a közösségi média előtt miként lehetett a legjobban információt gyűjteni a fogyasztókról.
Újabb nagy dobása '83-ban jött el, amikor a Chanelnek tervezte meg az új kollekciót. Mindenki félt, hogy mi lesz, de végül nagyot szólt, mindenki akart magának belőle egy darabot. Tökéletes érzékkel modernizálta a Chanel stílusát. Egész pályája során végigkísérte Goethe mondása és ezúttal is ehhez tartotta magát:
"Alkossunk egy elragadóbb jövőt a múlt elemeiből."
Aki ismeri a munkásságát, talán nem lesz új információ, hogy nemcsak a divatiparban alkotott maradandót. A felvilágosodás korszaka iránti szenvedélye arra késztette, hogy támogassa a francia kulturális örökség helyreállítását. Részt vett egy alapítvány létrehozásában, amely magántulajdonban levő, történelmi jelentőségű épületeket helyreállítását támogatta. Közben pedig nem egy régi palotát vásárolt, hogy aztán felújítsa ezeket a csodás épületeket.
Évekig nem vágyott rá, hogy nevét viselje egy divatház, végül 1987-ben megalapította és megnyitotta a párizsi Champs-Élysée-n saját divatházát. Jacques hosszú éveken át maradt élete része, fontos szerepet játszott mindennapjaiban, ezért nem maradhatott ki a kötetből szomorú halála sem. Az sem titok Lagerfeldről, hogy számos királlyal és királynővel volt szerencséje találkozni, de amikor a brit anyakirályné, Erzsébet királyné látogatóba érkezett, rendkívül izgatott volt, mert személyesen fogadhatta a Grand Champ kastélyban.
Olvashatunk a KL márka mélyrepüléséről és újjászületéséről, de a művész mélypontjai sem maradhattak ki a kötetből. Az, ahogy eladta múltjára emlékeztető épületeit, lakásait, s végül a pillanatról, amikor ráébredt, hogy változtatnia kell az életén, talpra kell állnia. És ezt is tette. 2004-re megújult, óriásplakátokon szerepelt és ő lett az első nagy tervező, aki egy kisebb kollekciót tervezett egy prét-á-porter üzletláncnak, a H&M-nek. És ezzel az elérhetetlen rocksztárból egy megközelíthető figurává lett. Ismét tökéletesen alkalmazkodott a korszellemhez.
"A kissé fennhéjazó, és a nagyközönség számára elérhetetlen divatcsászár egy csapásra népszerűvé válik."
Helyet kapott a kötetben Yves Saint Laurent halála, temetése, majd Karl életének utolsó tíz évéből is kapunk morzsákat, amikor már munkássága nem merült ki divattervezésben. Épületeket, szemüvegeket, naptárakat tervezett, szótárakat illusztrált, reklámot írt, sőt még karácsonyi bejglit is kreált, miközben számos nagy márkának, közte a sajátjának is tervezett. Monumentális díszleteket tervezett divatbemutatókra, melyeket egy világ láthatott a tévében. Kitanulta először a divattervezést, végül legendás művésszé fejlesztette magát.
Húha, nem is gondoltam, hogy ilyen hosszan fogok információkat csepegtetni Karl Lagerfeld életéről. A pasas egy igazi legenda. Izgalmas volt elmerülni a titokzatos kis világában. Persze vannak mozzanatok, melyek valószínüleg örökre rejtve maradnak, de talán pont ettől lesz még izgalmasabb. Igazi kreatív, eredeti, különleges ember volt, a könyv pedig nagyon olvasmányos. A szerző jól szedte össze az érdekességeket, gördülékenyen mesél, az általa készített riportokból szemelgetett visszaemlékezés barátoktól, kollégáktól, ismerősöktől pedig közelebb hozzák az olvasóhoz ezt a tehetséges, jellegzetes figurát. Egy izgalmas és érdekes életrajzi könyv, számomra letehetetlennek bizonyult.
A kötet kedvezményes áron megvásárolható a borítóképre kattintva a kiadó honlapján.
Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!
Fordította:
Kövess minket Facebookon!
Steve Jobs - Egy zseni életrajza
"Féltékeny, bizonytalan, túlérzékeny és aluliskolázott vagyok" - tényleg ilyen Robbie Williams?
Az egyetlen és utánozhatatlan Tina Turner
A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Hahó! Ébresztőőő! 
Az ismert világok éppen összeomlani készülnek, a nemes házakat saját túlélésükön és minél nagyobb haszonkulcsukon kívül egyebek nem nagyon érdeklik, az uralkodó napjai pedig meg vannak számlálva, előbb-utóbb egy újabb merénylet úgyis kioltja az életét. 
Gingallo, szent ajtó, nyílj fel magadtól! - kántálja Kolontos Panni háromszor a mesekönyvben, amely tematikus meséket tartalmaz óvodáskortól kisiskoláskorig. Néha kicsit másképpen, mint máshol, de mégis szerethetően. 
Jelent A csendmadár (Earthquake Bird) című filmből, Lily és Lucy (Riley Keough és Alicia Vikander)
Jelent A csendmadár (Earthquake Bird) című filmből, Tejdzsi (Naoki Kobayashi)
Bóc István A kriminális hetedik bé című műve szórakoztató és gondolkodtató, humoros kiadvány olyan 12-14 éves fiataloknak, akik egyszerre szeretnek korosztályuknak megfelelő problémákkal kapcsolatos írásokat olvasni, jókat rötyögni és rejtélyeknek is utánajárni. Ezzel a kötettel bármelyik lehetőség adott. A kiadvány a Typotex Kiadó gondozásában jelent meg.