"Kiváló áttekintés a nemzetközi művészet kiemelkedő alakjairól, olyan jelentős nőművészekről, akik feltétlenül beletartoznak a művészet történetébe. A könyv fontos szerepet vállal eddigi megítélésük felülvizsgálatában." - Jessica Morgan, a New York-i Dia Art. Foundation Nathalie de Gunzburg igazgatója

Dr. Flavia Frigeri művészettörténész és kurátor, aki szívén viseli a női művészek sorsát. A művésznőket a mai napig nem becsülik meg eléggé, ezért úgy döntött egy igazi hiánypótló alkotással örvendezteti meg a művészetek kedvelőit ezzel a kötettel. A szerző jelenleg Londonban tanít a University College művészettörténet tanszékén és ebben a kötetben több mint ötven kiváló művésznőt mutat be az olvasóknak.

Öt fejezetre bontva ismerkedhetünk meg egy-egy korszak meghatározó művészeivel. Az első fejezetben egészen 1552-ig megyünk vissza az időben, hogy megismerjük többek között Lavinia Fontanát. Ő volt az első női művész, aki önálló festői karriert futott be. Sajnos képei többsége nagyon rossz állapotban maradt fenn, de tehetsége jól látható az alábbi festményen:

Lavinia Fontana: Bianca degli Utili Maselli szobabelsőben kutyával és hat gyermekével, 1600 körül

Őt még számos úttörő követi, mint például Julia Margaret Cameron brit fotós, aki a 19. század fényképészetének egyik megújító képviselője volt. Negyvennyolc évesen kapott egy síkkamerát a lányától és onnantól nem volt megállás. Sötétkamrát és stúdiót alakított ki magának és drámai fényképeket készített, melyek a kevés fényhasználat és a hosszú expozíciós idő hatására igazán látványosak.

A következő fejezetben az avatgárd üttörői kaptak helyet, mint Vanessa Bell. A festőnő több híres művésznőt tudhat a családjában. Testvére a híres író, Virginia Wolf, nagynénje pedig az imént említett fotós, Julia. Gyönyörű élénk színek jellemezték munkásságát. A testvéréről készített portréja pedig ma is ki van állítva a brit Nemzeti Arcképtárban Londonban.

Ebben a fejezetben található egyik személyes kedvencem, Louise Nevelson, aki a modern szobrászat úttörője. Családjával Ukrajnából menekült az Egyesült Államokba a 20. század elején. Igazi kísérletező volt, számos dolgot kipróbált, de szoba méretű fa assemblage-ai a legismertebbek. (Assemblage: különféle tárgyak egymáshoz illesztéséből, halmozásából létrehozott háromdimenziós alkotás)

Louise Nevelson: Dawn menyegzői kápolnája IV, 1959-60

A harmadik fejezetben olyan művészek kaptak helyet, akik a 20. század elején születtek és győztesei és vesztesei is voltak a művészvilágnak. Mint például Alice Neel, akit korában régimódi festőnek tartottak, mert nem hódolt be a vezető kortárs művészeti mozgalmaknak, hanem kitartott a tájképek, városképek, csendéletek, portrék realisztikus világában.

Viharos és tragédiák sújtotta magánélete játszhatott szerepet abban, amiért ebben a fejezetben kapott helyett többet között Frida Kahlo is, aki a valaha élt legismertebb nőművész. Több műve saját magát ábrázolja számos témát jelenít meg: önmagát, mint nőt, fizikai sérülékenységet, mexikói identitását és a világban elfoglalt helyét.

Frida Kahlo: Önarckép majommal, 1938

A negyedik fejezet a Változó sztereotípiák címet kapta és olyan művészek kaptak helyet benne, mint a holokauszttúlélő Alina Szapocznikow, aki azzal nyerte el az úttörő címet, hogy kortárs ipari anyagokkal kísérletezve alkotott plasztikákat. Munkáihoz olyan hétköznapi tárgyakat használt, mint újságkivágás vagy harisnyanadrág. Munkái a szürrealizmus és a pop art határán mozogtak.

Szintén ebben a fejezetben olvashatunk a fluxus és a koncept mozgalomhoz köthető művészről, Yoko Onoról, akinek munkáit erős szociális és társadalmi érzék jellemzi. Sokrétű művész volt, aki festett, szobrokat alkotott, de nem maradt ki az életéből a performansz, a nagy méretű installáció, a film és a kísérleti zene sem. Karrierjében nem kicsit nyomott, hogy John Lennon felesége volt, de ez kicsit sem von le a zseniális képzőművész munkáinak értékéből.

Yoko Ono: Levágott darab, 1964

Az utolsó fejezetben a kortársaké a főszerep. Szintén egy kedvencet emelek ki, akit nem mellesleg, Anglia egyik legkiválóbb művészének tartanak. Ő pedig Rachel Whiteread. Rendkívül sokoldalú művész, aki rajzol, fotóz, videózik, de szobrászként szerezte a hírnevet. Központ témája a tér, a külső és belső formák. Az alábbi képen látható a Ház című műve, melyben a kelet-londoni Grove Road egyik konkrét házát alkotta újra.

Rachel Whiteread: Ház, 1993

Ez a kötet tényleg egy igazi hiánypótló alkotás. Bár néhány oldal egy-egy művészről sajnos kevés, de arra mindenképp jó, hogy felkeltse az érdeklődést. Nekem tetszett a kötet, az pedig külön jó ötlet, hogy a könyv végén található Ajánlott irodalom rovat, ahol szuper könyvekre hívja fel a szerző a figyelmet. A művészvilágot is valamiért a férfiak terepének tartották sok szempontból az elmúlt évszázadokban, ideje lenne észrevenni, hogy bizony bőven akadnak tehetséges nők is, akikre érdemes odafigyelni.

Fordította: Körber Ágnes

Lechner Ödön írásai

Mágia, harcok, intrika és szerelem - mi más kell egy vérbeli YA fantasyhoz?

Egy izgalmas, elgondolkodtató sci-fi trilógia,
ahol egy idegen faj magába olvasztja az emberiséget,
hogy megmentse a fajt a pusztulástól.

Az Agave Könyvek tavaly egy igazi hiánypótló kötettel örvendeztette meg a sci-fi rajongókat, amikor elhozta nekünk Octavia E. Butler 1987-ben megjelent Hajnal című regényét, mely a Xenogenezis-trilógia nyitó kötete. Szerencsére nem álltak meg itt és mára a teljes trilógia elérhető magyar nyelven, csomagban ráadásul rendkívül kedvező áron megrendelhető a kiadó honlapján.

A sorozat nagyon izgalmas témára épül, melynek az alapja az emberi természet. Az emberiség sorsát megpecsételik pusztító ösztöneik. A történet egy világégés után játszódik, amikor az emberiség napjai már meg vannak számlálva. A hierarchia és az intelligencia okozza az emberek vesztét. Ekkor megérkezik egy idegen faj, aki úgy dönti kezébe veszi a dolgokat.

A sorozat első kötetében, a Hajnalban megismerjük Lilith-et, aki egy idegen faj űrhajóján ébred és megtudja, hogy több száz éve egy nukleáris apokalipszis idején megérkeztek a Földre az oankálik, akik egy markonyi embert magukkal hoztak az űrbe, hogy megmentsék az emberi fajt. A bolygót újra élhető tették negyed évezred alatt és itt az ideje, hogy a mesterséges kómában tartott emberek visszatérjenek a Földre. Ám az oankálik kicsit másként képzelik a nép megmentését, mint azt elsőre gondolnánk. Génmanipulációval és különböző fajok ötvözésével létre akarnak hozni egy tökéletes életformát, amely nem fogja elkövetni ugyanazokat a hibákat.

Igyekeznek túlélőbbé, jobbá tenni az embereket. Eltűntettek betegségeket, fizikai képességeket javítottak fel, ráadásul mentális képességeiket is felturbózták. Lilith feladata lesz, hogy egy negyven fős csoport élére álljon és egy közösséget kovácsoljon belőlük. Nincs könnyű dolga. Sokan félnek az idegenektől, közben egymással is agresszívak, s míg Lilith eleinte ódzkodott az idegenektől. Érthető, hisz kísérleti nyúlnak használták őket, ráadásul erőszakkal akarnak egy új fajt létrehozni. Egy nagyon izgalmas és érdekes, elgondolkodtató regény az elnyomásról, a túlélésről, az ismeretlentől való félelemről, a küzdelmekről, az egyén fontosságáról. Vajon ki lehet irtani az emberből az önpusztító hajlamot? Érdemes feladni önmagunkat a túlélésért? Túlélés az egyáltalán?

Ráadásul hiába játszódik az űrben, hiába a földönkívüliek, ebben a könyvben az emberi kapcsolatok sokkal lényegesebb szerepet játszanak. Számos erkölcsi és morális kérdést vet fel a kötet, a xenofóbia pedig nem is lehetne aktuálisabb kérdés, hiába harminc éves kötet. Lilith karakterfejlődése is izgalmas ebben a kérdésben. A kötet elején még viszolygott az idegenek látványától is, majd apránként a társukká válik. Tetszett, hogy megismertük az oankálik kultúráját, gondolkodását. Izgatottan vártam ezután a folytatást.

Ha nem olvastad a folyatást és nem szereted a spoilert, akkor ne olvass tovább, mert esélytelen spoilermentesen írni a következő kötetekről! A második rész, az Átváltozás címet kapta. Ezúttal a főszerepben már nem az ember nő, Lilith áll, hanem az első hibrid, az ő fia, Akin. Akin életén keresztül ismerhetjük meg az újjászületett Földet.

A tájak mesések, a megmentett, felturbózott embereknek pedig az új közösségekben kell boldogulniuk. Közben időnként kikacsintunk a földi túlélő csoportokra, akik fém és műanyag újrahasznosítással próbálnak élni. Sajnos azonban nem képesek a szaporodásra, ezért arra vetemednek, hogy az oankáli-ember településekről rabolnak el hibrideket.

Ezen a ponton szerintem senki nem lepődött meg, hogy Akint is elrabolják. Akin és a környezete segítségével ismét a társadalomé és az emberi kapocslatoké lesz a főszerep. Hogy milyen tartozni valakihez, a család fontossága, a hierarchia, társadalmi ellentétek, olyan gyarló tulajdonságok, mint az önzés és persze az idegengyűlölet. Tetszett, hogy a szerző látványosan nem foglal állást. Az olvasó dolga eldönteni, hogy szerinte mi helyes, mi nem. Vagy azt, hogy egyetért-e a hódító fajjal, akiket, bár kissé sajátos módon, de az emberiség megmentése hajt, esetleg az emberekkel ért egyet, akiket épp beolvaszt, teljesen megváltoztat egy másik faj.

Akin szerethető karakter, aki mindkét fajhoz tartozik, keresi önmagát, a helyét a világban. Igyekszik megérteni az agresszív, meddő embereket is, akik attól félnek, hogy teljesen elsorvadnak, kihalnak, néhány generáció múlva már nyoma sem marad az emberiségnek. Közben pedig igyekszik megérteni a kissé talán túl naiv oankálikat is, akiket a jó szándék vezérel, de nem biztos, hogy a módszerük hibátlan. 

Aztán elérkeztünk a trilógia zárásához, a Hibridek című kötethez. Az előző rész rendkívül elgondolkodtatóra sikerült. Nap mint nap szembesülünk az ember önpusztításával és látjuk, hogyan öli a környezetét is. De vajon ez felhatalmaz egy fejlettebb fajt, hogy megváltoztasson minket?

Az oankálik folyamatosan dolgoznak azon, hogy létrejöjjön a tökéletes hibrid. A cél egy olyan hibrid megalkotása, akinek az űrben sem lesznek túlélési problémái. Eltelt jó pár év az előző kötethez képest és ezúttal Lilith másik gyermekének a története következik. Jodash is ugyanolyan hibridnek tűnik, mint Akin, de aztán kiderül, hogy ő egészen más, az emberek és az oankálik másfajta keveréke, akinek mielőbb emberi társat kell találnia magának.

Ő egy igazán különleges óloj, akinek önmagával kell dűlőre jutnia ahhoz, hogy képes legyen a két faj megmentésére. Jodash érik, változik, megismerjük a félelmeit és szerelmeit. Nem a legszimpatikusabb figura, de kiáll mindenkiért, akit szeret, legyen az ember vagy oankáli, előítéletek nélkül. 

Az előző kötetekben már annyi mindent megtudtunk erről a világról, hogy ilyen szempontból már túl sokat nem tudott adni a kötet, de tökéletes lezárása a sorozatnak. Könnyen emészthető, olvasmányos. Ez a trilógia egy igazi érzelmi hullámvasút a döbbenettől az undoron át egészen a meghatottságig, örömig minden van benne.

Voltak ugyan hullámvölgyek, de összességében egy izgalmas, érdekes, elgondolkodtató és sok szempontból nagyon aktuális történetet olvashattam. Ráadásul idén tavasszal elkeltek a filmes jogok is egy tv-sorozatra, melyet az Amazon Studio készít majd. Én nagyon remélem, hogy szuper sorozat lesz belőle, mert az alapanyag kiváló hozzá.

A köteteket az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján kedvező áron!

Kövess minket a Facebookon is!

Két lábon járó gyilkológépet átverni?

Négy történet a közeljövőből

Az Éhezők Viadala hivatalos előzményregénye

Csiklandós vagy szomorú irodalmi anekdoták a régmúlttól napjainkig - Sumonyi Zoltán értő kezekkel nyúlt gazdag emlékeihez a Tessék mondani, milyen vallású című könyvében, amely a Corvina Kiadó gondozásában jelenhetett meg az olvasóközönség előtt. Nem azért mondom: együltő helyemben, ha érted, végül is "a könyv rendhagyó irodalomóra és egy csipetnyi huszadik századi történelem egybegyúrva".
(A képen Karinthy Ferenc, forrás: Fortepan)

November 24-én érkezik kis hazánkba a nagysikerű Négy Majom Gyilkos c. krimi-thriller-trilógia írójának, J. D. Barkernek az új regénye! Az Agave Kiadótól már előrendelhető.

Részlet az eredeti borítóról

Voltál valaha beteg? Nem amolyan kisebb kórokra gondolok, amelyekből az ember felépül, hanem olyan igazira, ahonnan már csak megszámláltatva, egyetlen irányba mehet a folyamat, akármit is csinálsz. 
És veszítettél el már valakit, aki a másik feled volt? 
Ezeknek a folyamatoknak tűpontos leírásával foglalkozik Légrádi Gergely a Nélkülem - Nélküled című művében, amely a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.

...mert sosem fogtalak, szilárdul tartalak... - gondolja a kötet női főhőse egy Rilke idézet után szabadon, aki vágyakozik, remél és várakozik, hogy időn, történelmen és csalódásokon keresztül egyszer azé a férfié lehessen hivatalosan is, akire egész életét feltette. Hja, nem árt vigyázni azzal, mit akar az ember, mert még megkapja.
De minek?

A sikeres finn krimiíró, Roger Koponen feleségét brutálisan meggyilkolják, és hamarosan újabb hullák kerülnek elő. Minden arra utal, hogy valaki követi a szerző műveit...

Egy kanadai állatorvos őszintén meséli el milyen az élet egy állatorvosi rendelőben. Akadnak humoros, szórakoztató, megható, szomorú történetek is, melyek segítségével mi is rengeteg tanulhatunk kis kedvenceinkről és saját magunkról.

A Partvonal Kiadó egy szuper, szórakoztató kötetet hozott az olvasóknak Dr. Philipp Schott tollából. Dr. Schott az írásai alapján egy nagyon jó fej állatorvos lehet, aki az elmúlt években blogbejegyzések formájában mesélt a rendelőjében megélt érdekes kalandokról. Harminc évnyi praxisa alatt nem meglepő, ha sok mindent látott és számos jópofa története jelent meg most egy könyv formájában, amely az Egy kisállatrendelő hétköznapjai címet kapta. Imádom az állatokat, az otthonom lakói két törpenyuszi és két csincsilla is, így mikor megláttam tudtam, hogy nekem ez a könyv kell.

Szerencsére nem kellett csalódnom. A kötet alcíme Vidám történetek kutyákról, macskákról és más állatfajtákról. Pont azt nyújtja a kötet, amit a cím alapján sejtettem: néhány órás kiváló szórakozás állatokról és gazdáikról. Azt szerintem mindenki tudja, hogy mennyire nehéz lehet kezelni egy beteget úgy, hogy ő nem tudja elmondani, hogy mi fáj, mennyire fáj vagy miért nem akar enni. Szóval egy állatorvosnak meg kell ismernie minden apró rezdülését az állatoknak. De ennyiben nem merül ki a munkájuk, mert a gazdival is szót kell érteni.

A szerző és szépséges kutyája

Az egész könyv nagyon naplószerű. Olyan, mint egy-egy érdekes bejegyzés Dr. Schott memoárjából, ami szuper stílussal született. Több részre osztotta a kötetet, hogy ne csupán jópofa történeteket kapjunk, hanem tényleg belássunk kicsit a színfalak mögé. Először mesél az első háziállatáról, Boboról, a futóegérről, aki hosszas könyörgés után került a karácsonyfa alá, ahonnan még az ajándékbontás előtt megszökött. Aztán azt is megtudjuk, miként választotta az állatorvosi pályát. Majd az ezt követő néhány további fejezet még nem az állatokról szól, inkább a szakmáról, a vele járó nehézségekről. És bár a cím többségében stimmel, mivel a legtöbb történet szórakoztató, vidám, bájos, nem maradhattak ki a megható, szomorú esetek sem, hogy teljesebb képet kapjunk a rendelőben zajló életről.

Megtudjuk mi alapján kalkulálják ki a kezelések árát, és arról is mesél, hogy bizony ők is emberek, akik olykor tévedhetnek. Kifejezetten hasznos lehet gazdiknak az a fejezet, ahol arról beszél, hogy mi az, amit fontos elmondani az orvosnak, mert bár évek tapasztalatai alapján megtanulták kiszűrni a lényeget a gazdik mondandójából, nem baj, ha könnyebbé tesszük számukra az apró családtagok kezelését. És azokat is gondolkodóba ejtheti, akik esetleg minden apró tüsszentésre futnak az orvoshoz. Segít eldönteni, hogy mikor szükséges orvoshoz menni, mi a fontos, mire figyeljünk és mi az, amivel nem kell az éjszaka közepén rohanni, hanem ráérünk reggelig várni.

Nem maradhattak ki a kötetből fájdalmasabb, ijesztőbb témák sem, mint a rák, a kegyes halál, vagy az oltások, ivartalanítás. Rengeteg hasznos információt találunk a kötetben és szerintem szuper, hogy fontos dolgokat tanulhatunk meg, miközben mókás történetek szórakoztatnak minket. A csodabogár gazdikról szóló részeken jókat nevettem és néha fogtam a fejem. Mint például ennél:

A legtöbb történet macskákról és kutyákról szól, az ő betegségeikről. Nem meglepő, hisz a leggyakoribb háziállatról beszélünk. Azért szerencsére akadnak kivételek, amikor a megszokottól eltérő jószággal találkozik az állatorvos. A szerző esetében az első ilyen találkozás egy epilepsziás struccal esett meg. Most képzeljük magunk elő a két és fél méter magas, 130 kilós jószágot. Elég ijesztően hangzik. Hát még így:

Szerencsére nem történt tragédia, sőt azt is megtanulhatjuk a kötetből, hogy miként adjunk be orvosságot egy struccnak. :) Ez egy klassz könyv, amelyben rengeteg betegségről, a helyes állattartásról és az orvossal való kommunikációról is olvashatunk. Simán kötelező olvasmánnyá tenném minden állattartónak. Ha például eljátszunk a gondolattal, hogy a gyerek kérésének eleget téve befogadjunk egy állatot, akkor ez a könyv tipikus példája a játszva tanulásnak, amit érdemes beszerezni. Sokkal több, mint néhány cuki, vidám történet. Szuper betekintés egy kisállatrendelő mindennapjaiba.

Köszönöm a lehetőséget a Partvonal Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapján a borítóképre kattintva.

Fordította: Novák Petra

Kövess minket a Facebookon is!

Tanulságos és megható történetek keményen dolgozó kutyákról

"Történet egy macskáról, akinek szíve viszont hatalmas"

Lenyűgöző állati Guinness Rekordok

A felfedezések lendítették előre a világot mindig is, miközben benne mi magunk, a működésünk, az utóbbi párezer évben vajmi keveset változott. De mégis a tudományos felfedezések és a kísérletek miatt tartunk ma ott, ahol. Hogy ez jó-e vagy rossz, mindenki döntse el maga - de addig is Inzelt György bemutat néhány érdekességet a tudomány világából.