"Kiváló áttekintés a nemzetközi művészet kiemelkedő alakjairól, olyan jelentős nőművészekről, akik feltétlenül beletartoznak a művészet történetébe. A könyv fontos szerepet vállal eddigi megítélésük felülvizsgálatában." - Jessica Morgan, a New York-i Dia Art. Foundation Nathalie de Gunzburg igazgatója

Dr. Flavia Frigeri művészettörténész és kurátor, aki szívén viseli a női művészek sorsát. A művésznőket a mai napig nem becsülik meg eléggé, ezért úgy döntött egy igazi hiánypótló alkotással örvendezteti meg a művészetek kedvelőit ezzel a kötettel. A szerző jelenleg Londonban tanít a University College művészettörténet tanszékén és ebben a kötetben több mint ötven kiváló művésznőt mutat be az olvasóknak.
Öt fejezetre bontva ismerkedhetünk meg egy-egy korszak meghatározó művészeivel. Az első fejezetben egészen 1552-ig megyünk vissza az időben, hogy megismerjük többek között Lavinia Fontanát. Ő volt az első női művész, aki önálló festői karriert futott be. Sajnos képei többsége nagyon rossz állapotban maradt fenn, de tehetsége jól látható az alábbi festményen:
Lavinia Fontana: Bianca degli Utili Maselli szobabelsőben kutyával és hat gyermekével, 1600 körül
Őt még számos úttörő követi, mint például Julia Margaret Cameron brit fotós, aki a 19. század fényképészetének egyik megújító képviselője volt. Negyvennyolc évesen kapott egy síkkamerát a lányától és onnantól nem volt megállás. Sötétkamrát és stúdiót alakított ki magának és drámai fényképeket készített, melyek a kevés fényhasználat és a hosszú expozíciós idő hatására igazán látványosak.
A következő fejezetben az avatgárd üttörői kaptak helyet, mint Vanessa Bell. A festőnő több híres művésznőt tudhat a családjában. Testvére a híres író, Virginia Wolf, nagynénje pedig az imént említett fotós, Julia. Gyönyörű élénk színek jellemezték munkásságát. A testvéréről készített portréja pedig ma is ki van állítva a brit Nemzeti Arcképtárban Londonban.
Ebben a fejezetben található egyik személyes kedvencem, Louise Nevelson, aki a modern szobrászat úttörője. Családjával Ukrajnából menekült az Egyesült Államokba a 20. század elején. Igazi kísérletező volt, számos dolgot kipróbált, de szoba méretű fa assemblage-ai a legismertebbek. (Assemblage: különféle tárgyak egymáshoz illesztéséből, halmozásából létrehozott háromdimenziós alkotás)
Louise Nevelson: Dawn menyegzői kápolnája IV, 1959-60
A harmadik fejezetben olyan művészek kaptak helyet, akik a 20. század elején születtek és győztesei és vesztesei is voltak a művészvilágnak. Mint például Alice Neel, akit korában régimódi festőnek tartottak, mert nem hódolt be a vezető kortárs művészeti mozgalmaknak, hanem kitartott a tájképek, városképek, csendéletek, portrék realisztikus világában.
Viharos és tragédiák sújtotta magánélete játszhatott szerepet abban, amiért ebben a fejezetben kapott helyett többet között Frida Kahlo is, aki a valaha élt legismertebb nőművész. Több műve saját magát ábrázolja számos témát jelenít meg: önmagát, mint nőt, fizikai sérülékenységet, mexikói identitását és a világban elfoglalt helyét.
Frida Kahlo: Önarckép majommal, 1938
A negyedik fejezet a Változó sztereotípiák címet kapta és olyan művészek kaptak helyet benne, mint a holokauszttúlélő Alina Szapocznikow, aki azzal nyerte el az úttörő címet, hogy kortárs ipari anyagokkal kísérletezve alkotott plasztikákat. Munkáihoz olyan hétköznapi tárgyakat használt, mint újságkivágás vagy harisnyanadrág. Munkái a szürrealizmus és a pop art határán mozogtak.
Szintén ebben a fejezetben olvashatunk a fluxus és a koncept mozgalomhoz köthető művészről, Yoko Onoról, akinek munkáit erős szociális és társadalmi érzék jellemzi. Sokrétű művész volt, aki festett, szobrokat alkotott, de nem maradt ki az életéből a performansz, a nagy méretű installáció, a film és a kísérleti zene sem. Karrierjében nem kicsit nyomott, hogy John Lennon felesége volt, de ez kicsit sem von le a zseniális képzőművész munkáinak értékéből.
Yoko Ono: Levágott darab, 1964
Az utolsó fejezetben a kortársaké a főszerep. Szintén egy kedvencet emelek ki, akit nem mellesleg, Anglia egyik legkiválóbb művészének tartanak. Ő pedig Rachel Whiteread. Rendkívül sokoldalú művész, aki rajzol, fotóz, videózik, de szobrászként szerezte a hírnevet. Központ témája a tér, a külső és belső formák. Az alábbi képen látható a Ház című műve, melyben a kelet-londoni Grove Road egyik konkrét házát alkotta újra.
Rachel Whiteread: Ház, 1993
Ez a kötet tényleg egy igazi hiánypótló alkotás. Bár néhány oldal egy-egy művészről sajnos kevés, de arra mindenképp jó, hogy felkeltse az érdeklődést. Nekem tetszett a kötet, az pedig külön jó ötlet, hogy a könyv végén található Ajánlott irodalom rovat, ahol szuper könyvekre hívja fel a szerző a figyelmet. A művészvilágot is valamiért a férfiak terepének tartották sok szempontból az elmúlt évszázadokban, ideje lenne észrevenni, hogy bizony bőven akadnak tehetséges nők is, akikre érdemes odafigyelni.
Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak!
Sikerült felkelteni az érdeklődésed? Akkor kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel meg is rendelheted!
Kövess minket Facebookon!
Fordította: Körber Ágnes






Csiklandós vagy szomorú irodalmi anekdoták a régmúlttól napjainkig - Sumonyi Zoltán értő kezekkel nyúlt gazdag emlékeihez a Tessék mondani, milyen vallású című könyvében, amely a Corvina Kiadó gondozásában jelenhetett meg az olvasóközönség előtt. Nem azért mondom: együltő helyemben, ha érted, végül is "a könyv rendhagyó irodalomóra és egy csipetnyi huszadik századi történelem egybegyúrva".
Voltál valaha beteg? Nem amolyan kisebb kórokra gondolok, amelyekből az ember felépül, hanem olyan igazira, ahonnan már csak megszámláltatva, egyetlen irányba mehet a folyamat, akármit is csinálsz.
...mert sosem fogtalak, szilárdul tartalak... - gondolja a kötet női főhőse egy Rilke idézet után szabadon, aki vágyakozik, remél és várakozik, hogy időn, történelmen és csalódásokon keresztül egyszer azé a férfié lehessen hivatalosan is, akire egész életét feltette. Hja, nem árt vigyázni azzal, mit akar az ember, mert még megkapja.

A szerző és szépséges kutyája


