A General Press Kiadó gondozásában megjelent, Melinda Metz Cirmos-hadművelet című könyvében a macska az úr. Eldöntöti, hogy gazdasszonya (Jamie) magányos, és falkára van szüksége - ennek érdekében kinéz neki egy ellenkező nemű egyedet (David), aki szintén magányos. A cica innentől lopkodni kezdi David intim ruhadarabjait, amelyeket olyan helyekre tesz, ahol feltétlenül bele kell, hogy botoljon a nő. 

Életrajzon alapuló fikciós útleírás - talán így lehetne a legjobban jellemezni ezt a könyvet, amely a nagy norvég utazót, Roald Amundsent mutatja be szokatlan módon.

Interjúk a 36 legismertebb magyar stand-upossal egyetlen könyvben. Tudni szeretnéd kik ők, honnan jöttek, mit gondolnak az életről és a humorról? Akkor a Mikrofonbálványok című kötet neked íródott.

Lassan már két évtizede, idén 18 éve, hogy a Dumaszínház megnyitotta kapuit és azóta is hatalmas a siker. Évente több százezren nézik meg a műsorait és sokszor alig lehet jegyet kapni az előadásokra. Trecsényi Zoltán újságíró éveken keresztül dolgozott a Dumaszínház kommunikációs csapatában és legújabb könyvében arra vállalkozott, hogy 36 kiváló magyar stanp-upossal készült interjúból összerak egy könyvet. Hiába látjuk fellépni ezeket a humoristákat színházban, sportcsarnokban, nap mint nap a tévében szerepelnek, mégsem ismerjük őket igazán. Kik ők? Honnan jöttek? Miért választották ezt a műfajt? Mit gondolnak erről a világról, a rajongókról? És szerintük mi a humor? Néhány kérdés melyekre válaszokat kapunk a kötetben.

A borítón szereplő négy névvel (Bödőcs, Hadházi, Kőhalmi és Kiss Ádám) már kapunk egy kis ízelítőt, hogy kikről olvashatunk a kötetben. Mellettük többek között megszólal még Aranyosi Péter, Beliczai Balázs, Dombóvári István, Kovács András Péter és Raskó Eszter is. Számos olyan név, melyet szinte mindenki hallott már az országban. Majdnem lehetetlen elkerülni őket.

A kötet elején kapunk egy kis betekintőt a műfaj születésébe, aztán pedig "pörgős, pattogós beszélgetéseket" olvashatunk. A stand-uposok ezúttal nem monologizálnak, hanem válaszolnak. Beleshetünk kicsit a kulisszák mögé, ahol olyan dolgokat tudunk meg Litkai Gergelytől, hogy a bevétel egy részét a Dumaszínház arra költi, hogy képezze a fellépőit. Színészmesterség, improvizáció, stresszkezelés, beszédkészség. Ezek javításával fejlődik a stand-upos és a műfaj is.

Badár Tamástól megtudjuk, hogy nem minden bűvésznek van nyula, hogy Bálint Ferenc az újságírói pályát cserélte a színpadra, Ács Fruzsina pedig arról mesél, hogyan lesz egy pszichológusból stand-upos és néhány mondatban azt is összefoglalja, hogy szerinte mi a humor:

A kötetből megtudjuk, hogy több dolog is közös a mai magyar humoristákban: mindnek voltak más állásai korábban, képesek az önkritikára, ezáltal a fejlődésre és egyiküket sem kerülte el a kudarc, de talán a legfontosabb ebben a műfajban, hogy mindegyiküknek átfogó véleménye van az életről. Különböző munkahelyeken szerzett tapasztalatok és a kudarcok is mind alkalmasak rá, hogy az ember humorérzéke fejlődjön.

A szerző minden a kötetben megkérdezett humoristának feltett egy-két tucat kérdést, melyek segítenek nekünk jobban megismerni őket, hogy aztán időnként meglepődhessünk a válaszokon. Akadtak közöttük olyanok, melyeket már mások is többször és több helyen megkérdeztek, de bőven vannak nagyon jó, tartalmas, szellemes  és tökéletesen az interjúalanyra szabott kérdések, melyekből látszik, hogy Trencsényi kiválóan végzi a munkáját. Ennyi kérdés nyilván nem elég, hogy alaposan megismerjünk valakit, de egy kis ízelítőt ad, hogy milyen emberek is ők a színpadon kívül.

És zárásul a Mi a humor? kérdésre adott válaszok közül jöjjön az egyik kedvencem Kőhalmi Zoltántól:

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Kossuth Kiadó!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Kövess bennünket Facebook-on is!

Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben

Dombi fricskát ad korunk tech-őrületének

Egy ütős skandináv krimi paródia Kőhalmi Zoltán tollából

A General Press Kiadó Írisz Könyvek sorozatában Veronica Henry Második otthonunk című műve jelent meg, amely kicsit hajaz egy modern Rómeó-Júlia feldolgozásra, annak véres homálya és végkimenete nélkül. 

Tizenhat tiszta, kimerevített és felnagyított kép a második világháborúból és előzményeiről - már-már groteszk részletességgel, a fájóan valóságos hitetlenkedés és az irónia eszközeivel. Ez a Napirend, a Goncourt-díjas könyv.

"A Chromatopia az őrölt bogaraktól az égetett állati csontokon át az alkímiáig és a vakszerencséig a történelem több mint 50 legkülönösebb festékanyagának eredettörténetét tárja az olvasó elé."

Ezzel a mondattal kezdődik David Coles mesés albuma, a Chromatopia, mely a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg. Ebben az Adrian Lander fotóival illusztrált gyönyörű könyvben a szerző, aki egész életét a művészetnek szentelte, elmeséli a színek több ezer éves történetét. A kötet tíz fejezetre bontva vezet végig minket színek világában.

Az első fejezetben a mindannyiunk által ismert alapszínekről kapunk összefoglalót néhány izgalmas érdekességgel. Mint például a vörös, mely a vér színe, a római mitológiában Mars, a háború istenének színe. A sárga, a Nap színe, mely az ókori egyiptomiaknál a tökéletesség jelképe volt. Vagy a zöld, a természet színe, mely az iszlám szent színe, Mohamed zászlajának és az ígéret földjének is a színe.

Ezt követően elindulunk az időben, hogy megismerjük az létező legrégebbi műalkotások színeit, az okkereket. Ezek voltak az első ember által használt pigmentek. A talajban természetesen előforduló vastartalmú okkerek, mint a sárga, a vörös és a barna. Ezután következett a kréta-fehér, melyet az őskori ember kevert az okkerek palettájához. Szép sorban végighaladunk az időben, miközben a színek egyre csak szaporodnak a lámpakorom-feketétől az egyiptomi kéken és türoszi bíboron keresztül egészen az olyan titokzatos színekig, mint a gumigutti vagy a kadmium.

Rengeteg érdekességet tudhatunk meg a kötetből. Sokan talán nem is hallottak még például a türoszi bíborról, melyet egy Türosz/Tyros (ma Tir, Libanon) városában őshonos ragadozó, a tüskés bíborcsiga testéből vonták ki. Vagy ott van a sellakvörös, melyet a középkorban a pajzstetű gyantájából vontak ki. Azt biztosan mindenki tudja, hogy bármilyen fából lehet előállítani faszenet, melyet már több tízezer éve is használtak a barlangfestményekhez. De a legsötétebb, dús kékesfekete színű festékanyagot csupán a szőlővesszőből sikerült előállítani először a középkorban.

Szeretem a színeket, a festészetet, sokat olvastam a témában, így volt, amit már ismertem, de bőven akadt érdekesség a kötetben. Azt például tudtátok, hogy létezett az aranynál is drágább színanyag? Az ultramarin egy természetes ásvány, a lazúrkő kivonata. Nehezen, hosszú idő alatt, drága eljárással volt csak előállítható egészen a 19. századig, így csak a legfontosabb témáknál használták. A reneszánsz színpaletta királya, melynek párja az ólom-ónságra. Bekerült még a kötetbe többek között a szépia, melyet a tintahal tintazsákjából nyertek.

Olyan pigmentekről is olvashatunk, melyek eredetét hosszú évekig titokzatos homály fedett, mint például az indiai sárga, de vannak hidegrázós történetek is. Létezett ugyanis egy szín, a múmiabarna, melyet a 16. századtól használtak a festészetben, de a 19. század végére olyan rosszallás kísérte, hogy felhagytak vele. A név nem véletlen, a pigmentet egyiptomi emberi és állati múmiák húsából, csontjaiból és a bebalzsamozásra használt gyolcsból készült.

A kötet végén találunk néhány receptet, ha valami különleges festéket kevernénk otthon. Valamint az utolsó fejezetben helyet kaptak kortárs ausztrál és nemzetközi művészek olyan alkotásai, ahol egy-egy színé a főszerep. Mint például a következő mű, mely James Austin Murray 2018-as Minden csillag az égen (All the Stars in the Sky olajfestmény-sorozatának egyik képe, mely megmutatja, hogy "a fekete a csillagok közti éjszaka színe".

Nagyon tetszett a kötet, olvasmányos, számos érdekességgel és rengeteg gyönyörű illusztrációval. Csak egy formai problémám volt vele: a sorkizárás mellőzése. Bántotta a szemem, de biztos sokaknak ez semmilyen gondot nem okoz. Ha ezt el tudjuk engedni, akkor kapunk egy pazar albumot gyönyörű fotókkal, érdekes leírásokkal, különös történetekkel az ókori világtól napjainkig. A lapokon érződik a szerző művészet iránti lelkesedése és a rengeteg kutatómunka, ami a tudásanyag mögött van. Szuper olvasmány.

Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak!

A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Fordította: Sipos Dániel

Kövess minket Facebookon!

Ahnhem eddigi legsötétebb thrillere - kemény, félelmetes és mesteri.

Egy amerikai színésznő, egy brit királyi herceg, egy esküvő, jó sok dráma, tonnányi szalagcím, s végül szakítás a királyi udvarral. Vajon mennyi igazsága van a pletykáknak? A szabadság nyomában című kötetből megismerheted Harry és Meghan igaz történetét.

Bármi történik a brit királyi családdal, arra azonnal ugrik a média. Nem volt ez másként 2016-ban sem, amikor a bulvármédia tele volt egy amerikai színésznő és a brit királyi herceg romantikus kapcsolatával. Meghan Markle eddigre már sikeres és ismert színésznő volt a Brilliáns elmék (Suits) című sorozatban játszott szerepének köszönhetően, de mégsem sokat hallottunk róla. Visszavonultan élt, de amint elkezdett élete összefonódott Harry herceggel, már nem volt megállás.

Számomra pont attól volt izgalmas ez a kötet, hogy messziről kerülöm a bulvársajtót. Fogalmam sem volt a botrányokról, arról, hogy milyen mostohán bánt a sajtó Meghannel vagy arról, hogy a családja miket művelt pár dollárért. A sajtó támadta bőséggel, mind válása, mind családja pedig segítségükre volt ebben.

A szerzőpáros, Omid Scobie és Carolyn Durand a brit királyi család újságíró csapatának tagjai, így jó rálátásuk volt a páros életére. S bár a főszereplők nem szólhattak hozzá a könyvhöz, minden történet rekonstruálásához legalább két tanú segítségét kérték a szerzők. A számos elmesélés alapján kicsit beleshettünk a kulisszák mögé.

Egy szabad gondolkodású, tanult, intelligens nőnek, aki már hosszú évek óta maga ura, rettentő nehéz lehetett belecsöppenni ebbe a szigorú protokollba. Érdekes volt belelátni kicsit, hogy mivel jár, ha valaki belecsöppen a királyi családba, ahol minden lépését monitorozzák és folyamatosan tanítják, hogy tökéletes hercegnőként jelenjen meg a médiában. Még arra is felkészítették, hogy mit tegyen, ha megpróbálják elrabolni.

Eleinte próbálta megtalálni az egyensúlyt a régi és az új élete között, de ez az élethelyzet még a régi barátaitól is elszakította. Hiába a jó szándék, a jótékonysági munkák, a sajtót nem érdekelte, fekete báránynak kiáltották ki és mindig igyekeztek annak is beállítani. A protokollnak köszönhetően pedig ezekre még reagálnia sem szabadott.

Számos olyan téma kapott helyet a kötetben, mellyel a média is sokat foglalkozott. Olvashatunk a családi drámákról,  nehézségekről. Mint például a két fivér, Vilmos és Harry eltávolodásáról és annak okairól, vagy arról, hogy a két hercegné, Meghan és Kate közötti ellentétekről. Teljesen más helyzetből jöttek, Meghannek egy hosszú évek munkájával felépített karrierről kellett lemondania, ugyanez a másik hercegnéről nem mondható el. Évei voltak arra, amire Meghannek sokkal kevesebb idő jutott. Csendben kellett tűrnie, hogy a sajtó azon csámcsog mennyire más a két nő és mennyivel jobb Kate. 

Már az is bőven elég teher, ha minden nap címlapon szerepel az ember, miközben egy teljesen ismeretlen és a legtöbb ember számára szokatlan miliőben kell helytállni, de emellett a családtagokkal is meg kellett vívniuk a csatáikat. A fiatal pár változásokat szeretett volna. Szerették volna, ha a magánéletük és a társadalmi szerepvállalásuk külön terítékre kerül, és előbbi hűen a nevéhez, tényleg a magánéletük lehetett volna. Egyértelmű céljuk volt, hogy modernizálják a "Céget". Jót mosolyogtam, mikor megtudtam, hogy így nevezik egymás között a királyi családot.

Ez egy hihetetlen merev, régi hagyományokat követő rendszer, ami nekik túl szoros volt. Nagyobb szabadságra vágytak, amit tudtak, hogy nem kaphatnak meg, ha a Királyságban maradnak. Rendkívül megosztó volt kilépésük. Sokan megértik őket és bátornak tartják a párt, míg sokan vérlázítónak, felháborítónak tartják ez az "árulást".

Számos történetet olvashatunk, melyek a találkozásuk pillanatától meséli el az útjukat az utolsó nyilvános családi szerepvállalásig. Megismerjük a szereplők életét, még gyerekkoruk is helyet kapott a kötetben, majd jöttek azok a részek, amikre sokan kíváncsiak: megismerkedésük, álomlagzi, gyermek, a királyi családba való beilleszkedés, majd a kilépés.

A szerzők igyekeznek hiteles képet adni, megmutatni, hogy az elmúlt években mennyi elferdített vagy épp teljesen fals információ látott napvilágot. A kötet jól megírt, olvasmányos, számos érdekes történettel, melyek között akadnak dühítő, megható és szomorú történetek is, mellette pedig fontos szerepet kapnak gazdasági és jogi témák is. Érdekes volt elmerülni a kötetben, de végig olyan érzésem volt, hogy bár benézhettem a függöny mögé, de a villanyt nem kapcsolták fel, csupán egy apró gyertya pislákol a sötétben.

Óvatosan, finoman közelítették meg a szerzők, mind a belső csatározásokat, viszályokat, mind az udvarral való szakítást. Pedig szerintem pont ez, ami miatt sokan kíváncsiak a "lázadó" párossal kapcsolatban. Rengeteg interjú alapján készült el a kötet, ezért sok szituáció, beszélgetés hangzott úgy, mint a páros valamely tagja mesélte volna el. De, ami fura volt nekem és zavart is, hogy túl tökéletesek. Süt a lapokról, hogy azt akarták a szerzők, hogy szeressük ezt a párt, csak közben elfelejtették, hogy attól lesznek hercegi párból hétköznapi emberré, ha hibáznak is.

Aki szeretne picit belesni a szalagcímek mögé és megismerni egy magabiztos, befolyásos fiatal párt, akik nem féltek szakítani a hagyományokkal, annak ez a könyv tökéletes szórakozást fog nyújtani.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, 21. Század Kiadó!

Fordította: Békési József, Gömöri Péter, Novák Gábor

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Képek forrása: 21. Század Kiadó

Utazás a Holdig és vissza

Hajlandó vagy meghalni a hülyeségedért?

A múlt sötét árnya kopogtat...

Második világháború. A német nép akkor és ott elveszíti az igazságszolgáltatásba vetett hitét. A túlélés nem enged meg fecsegést. A bizalom luxus és öl. Az átélt trauma pedig az azt elszenvedőt élethosszig kíséri - már, ha túléli. Ilyen volt Hitler előkóstolójának lenni a Farkasodúban. 

Három testvér keresztülszeli Amerikát - épp mint gyerekként. Vajon a súlyos titkok közéjük állnak?