Mi kell bő másfél óra szórakozáshoz? Mindenki által kedvelhető főszereplők, egy átgondolt történet, és persze rejtély. A legújabb Pokémon alapú film mindezt megadja nekünk, megbolondítva még egy halom aranyos lénnyel is.

Hazánkban május 9-én került a mozikba a sokak által nagyon várt Pokémon - Pikachu, a detektív félig animációs, félig élőszereplős kalandfilm. A pokémonok története immár több mint 20 évre tekint vissza, hiszen az első videójáték 1996-ban jelent meg. Azóta számos platformra, különböző játékok készültek és aki ezek valamelyikével játszott már, vagy legalább pár perc erejéig belenézett a jelenleg a 22. évadánál tartó animációs sorozatba, már nagyjából elég ismerettel rendelkezik, hogy a pokék világával kapcsolatos utalások nagy részét megértse. Az előzetes sokat nem árul el a történetről, inkább csak igazi kedvcsinálóként működik:

Tim gyermekkorában arról álmodott, hogy pokémon edző lesz, azonban az élet - és az apja munkája - közbeszólt. Nem elég, hogy edző nem lett, de az első percekben sikerül egy Cubone-t is magára haragítania. Még ki sem heveri ezt a kalandját, máris egy rossz hírrel kell megbirkóznia: telefonhívást kap, miszerint apja autóbalesetben elhunyt. Nincs mit tennie, beutazik a városba, apja egykori kollégájához, ahol megkapja a lakás kulcsát. Ott azonban vár rá valaki: egy sárga, pirospozsgás kis pokémon, aki emlékezetkieséssel küzd, és egyedül a sapkája jelent bármi nyomot a múltjához. Egy sikeresen túlélt pokémon támadással és néhány kávéval később rájönnek, hogy Tim apja valószínűleg még életben van, és a keresésére indulnak.

A film nagy része a több ismert nagyvárosból összeollózott Ryme Cityben játszódik, ahol a pokémonokat az emberekkel egyenrangú társként kezelik: a legtöbb embernek van egy társa és már nincsenek pokémon harcok - legalábbis hivatalosan. A nyomok ugyanis egy harci arénába vezetnek, ahol ismét láthatjuk a rejtélyes “R” nevű készítmény hatását és sok ismerős poké tűnik fel. Szegény Pikachu annyira szenved az amnéziától, hogy azt is elfelejtette, hogyan kell harcolni - márpedig egy jólfejlett Charizard ellen a “Pika-pika” reszketés nem elegendő, itt már csak egy csoda segíthet.

A Tim apja után nyomozó párosunkhoz csatlakozik az újságíró Lucy, illetve Psyduckja, akik hamar rájöhetnek, hogy semmi szükségük ellenségekre, amíg a barátjuknak tekintett Pikachu a közelben van: a kis sárgaság ugyanis menekülés közben egy "Fájjon már a fejed." mondatot is megereszt a kacsa irányába. A menekülés azonban nem sikerül tökéletesen, Pikachu megsérül és kezelésre szorul. A segítség nem várt helyről érkezik, majd igazából innen indul be a történet és kiderül, hogy nem minden és mindenki az aminek/akinek látszik.

Bár a film 12-es karikával fut, tapasztaltabb fejjel több helyen is felfigyelhetünk rejtett jelentésre. Észrevétlenül kapunk leckét a barátságról, szembesülhetünk az emberi önzőség határtalanságával és hatódhatunk meg a 2-4-soklábú társak önfeláldozásán. Külön pluszpont az alkotóknak az előzetesben is szereplő jelenetért, amikor a szundizó Snorlax körül Machamp eltereli a forgalmat és az emberek ezt zokszó nélkül elfogadják.

A képi világ 2D-ben is lenyűgöző látványt nyújtott, nem lehetett észrevenni, hol végződik a tényleges környezet és hol kezdődik a CGI. Itt-ott látszott, hogy azt a pár másodpercet érdemes lenne térhatással megnézni, de a pokémonokat olyan játékszerűen, mégis “élethűen” készítették el, hogy a cukiságmérő még két dimenzióban is több ponton kiakadhat :) Személy szerint egy Charmandert bármikor elfogadnék, olyan aranyosan totyogtak emberi társaik mellett.

A szinkron engem általában nem szokott zavarni, azonban most már körülbelül a játékidő felénél felötlött bennem, hogy ezt a filmet eredeti nyelven is meg kell nézni. Ezt csak megerősítette az utolsó pár perc, amikor az is kiderült, miért pont Ryan Reynolds kölcsönözte hangját kedvenc Pikachunknak.

Minden további rábeszélés vagy reklám helyett egy képpel zárom az ajánlót - hát lehet ennek a nézésnek ellenállni?

Tetszett, amit olvastál? 

"Szókimondó nyelvezete és „minél egyszerűbb, annál jobb" megközelítésmódja teszi a Reworköt a legjobb szabálykönyvvé, amire egy saját lábára álló vállalkozónak szüksége lehet. A komoly cégtulajdonosok, a kisvállalkozók, a gyűlölt állásukban ragadt emberek, a leépítések áldozatai, az éhezést megunt művészlelkek mind értékes útmutatást fognak találni ezeken a lapokon."

A Rework egy teljesen új szemléletmóddal ismertet meg a vállalkozásépítés világában. A kötet szerzői sikerre vitték saját vállalkozásukat, a 37Signals-t, és saját tapasztalataik alapján mondják meg a tutit könnyed, szókimondó stílusban. A kötetben rengeteg hasznos tippet talál szinte bárki, akinek vállalkozása van vagy pedig épp azon töri a fejét, hogy felmondja az állását, hogy saját üzletbe kezdjen. 

A szerzőpáros tapasztalatai szerint felejtsük el a sablonos üzleti könyvek tanácsait. Nem kell hosszú távú üzleti terv, nem szükséges állandóan sasszemmel figyelni a versenytársakat, nem kellenek a külső befektetők és véletlenül se öljünk vagyonokat marketingre. A kötetből azt is megtudjuk, hogy ezek miért nem szükségesek ahhoz, hogy egy sikeres üzletet építsünk fel.

Számomra nagyon szimpatikus az a vonal, ami mentén halad a kötet. Olyan szabályokat és azoknak igazolását olvashatjuk többek között, mint a ne foglalkozz a való világgal. De ez mit is jelent? Ha valaki egy új dologba készül belevágni, ahol új elképzeléseket valósít meg vagy idegen koncepciókkal indulna, akkor tutira megbukik. Ezt szinte minden olyan ismerősöm hallotta, aki új vállalkozásba fogott. Ezt el kell felejteni és nem kell vele foglalkozni. Ma már pl. tökéletesen tud együtt dolgozni két ember, úgy hogy akár több ezer kilométer választja el őket egymástól, de ez sokaknak még mindig nagyon futurisztikus. Sokan ezt használják mentségként, hogy meg se kelljen próbálniuk.

És abban is nagyon igazuk van, hogy nem a hibáinkból kell tanulni, hanem a sikereinkből. Attól, mert valamit elrontottunk, még nem biztos, hogy tudjuk mit kéne jobban csinálni. Míg, ha valami sikerült, akkor már tudod, hogy mi az, ami működik. Aztán ott vannak a hosszú távú üzleti tervek, amik valójában csak fantáziálások. Rengeteg tényező, amire nincs mindre befolyásunk. Ezért inkább üzleti találgatásként tekints rá és máris kevésbé lesz stresszes a dolog. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az improvizálás mennyire fontos. A menet közben adódó lehetőségeket meg kell tudni ragadni és máris borulhat az eredeti elképzelés.

Sokan rontják el ott, hogy mindenáron sok alkalmazottal bíró nagyvállalkozást akarnak. Nem feltétlenül szükséges több ezer alkalmazott, hatalmas irodaház, kisebb vagyonnyi infrastruktúra ahhoz, hogy egy nyereséges és fenntartható vállalkozást hozz létre. Példának ott van rögtön a Craigslist, amely néhány tucat alkalmazottal több tízmillió dolláros bevételt termel és teljes mértékben lerombolta a hagyományos apróhirdetések rendszerét. Ráadásul még halálra sem kell dolgoznod magad. Kevesebb munka okosan célravezetőbb, mint ha túlhajszolod magad és az alkalmazottaidat is. Arra kell rátalálni, hogy miként lehet hatékonyabban elvégezni a feladatokat és máris rövidebb idő alatt megleszel.

Csak arra mondj igent, ami tényleg jövedelmező és mindig gondold végig, hogy az adott terméket vagy szolgáltatást te magad használnád-e. Fontos, hogy te is úgy lásd, hogy van értelme a munkádnak, akkor lehet benne igazán sikeres. De persze a jó ötlet kevés. Sőt! Az a legkönnyebb része a dolognak. A neheze akkor jön, amikor nekifogsz a végrehajtásnak. Ha már a sallangot elengedted, ezáltal egy csomó pénzt spóroltál, jöhet a lényeg, amire koncentrálhatsz. Ne akarj tíz dolgot csinálni egyszerre. Egyet készíts, de az legyen jó. Illetve a melléktermékeit. Sose felejtsd szem elől, hogy mindennek van mellékterméke, ami szinte bevételt hoz.

Legyél határozott, higgy abban, amit csinálsz és az emberek figyelni fognak rád. És olyan nincs, hogy nincs elég pénzem, emberem, időm, tapasztalatom. Ez mind olyan korlát, ami előny, mert a kevesebb több, ami arra kényszerít, hogy kreatív legyél.

Ne halogasd a döntéseket, ha halmozódnak elkezded őket figyelmen kívül hagyni, kapkodva hozod meg őket vagy kidobod őket. Egyik sem nyerő, mert a döntés haladáshoz vezet. A nagy döntéseket nyilván nehéz meghozni, ezért érdemes apró döntésekkel foglalkozni. Főleg az indulásnál, ahol érdemes határidőt szabnod magadnak, ami hihetetlen összpontosításra késztetheti az embert. Rengeteg dologgal ráérsz mielőtt piacra viszed a termékedet, ehhez végig kell gondolnod, hogy mi az, amit elhagyhatsz az elején.

Amikor már a termelésnél tartasz oda kell figyelni, hogy mi az, ami hátráltat. Például a megbeszélések. Rettentő magas költséggel bírnak ahhoz képest, hogy nem egyszer mondjuk egy öt perc alatt letisztázható dolog miatt elmegy vele egy óra. Rengeteg produktív időt lehet elpazarolni rájuk, de lehet okosan is csinálni, aminek a módszerét is megtalálod a kötetben.

A versenytársakról is rengeteg hasznos tippet olvashatsz, az egyik kedvencem, amit sokan nem vesznek figyelembe: múld alul a versenytársaid! Ez mit jelent? Az üzleti életben az dívik, hogy úgy tudod legyőzni a versenytársad, ha neked eggyel több van, mint nekik. Ez teljesen mindegy, hogy miben mérhető. Hogy ő fél milliót költ, akkor neked 600 ezret kell, ha neki 50 alkalmazottja van, neked 60 kell. Nem, ezt felejtsd el. Úgy nyerhetsz, ha alulmúlod őket. Erre tökéletes példát hoz a könyv: a kerékpárok. Anno az volt a lényeg, hogy a modernebb technikákkal pakolják tele a bringát, ma viszont népszerűbbek az egyszerű, váltó nélküli kerékpárok. Miért? Olcsóbb, egyszerűbb, könnyebb és kevesebb karbantartást igényel.

Felejtsd el a reklámokat, a marketinget. Ne költs egy rakás pénzt ilyesmire, hanem inkább taníts valamit, mutass nekik érdekes praktikákat, mutasd meg hogyan működik a céged, légy közvetlen, engedd be őket a színfalak mögé, mert az emberek imádnak a színfalak mögé látni, kilesni mások titkait és, ha látják mennyi munka van abban, amit eladsz, akkor többre értékelik a tevékenységedet.

Dolgozz egyedül, hogy minél jobban megismerd a vállalkozásodat és csak akkor vegyél fel embert, ha tényleg kell. Akkor pedig ne érdekeljen a végzettség, a papír, az önéletrajz, keress olyan embereket, akinek céljai vannak és el is éri azokat. Olyan emberre van szükséged, aki a semmiből képes valamit felépíteni és végigvinni az egész folyamatot. A könyvből azt is megtudod, hogyan találj rá az ilyen egyszemélyes menedzserekre.

Megpróbáltam kiragadni pár fontosabb momentumot a könyvből, de ennél sokkal többet találtok benne. Minden példákon keresztül, de még ehhez is azt mondom, hogy kell a kreativitás. Hiába a rengeteg hasznos ötlet, szabály, át kell tudnod ültetni a saját iparágadba. Szerintem minden kezdő vállalkozónak kötelező olvasmány. Akadnak benne közhelyek is, de többségében rengeteg hasznos dolog van benne, ami sikeres vállalkozóvá teheti azt, aki akar és hajlandó is álmodni, és mer is tenni érte.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel be is szerezheted!

Köszönjük, Uzletikonyv.hu!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebookon!

Tudni szeretnéd, mit kell tenned a kivételes teljesítményért? Kattints!

Mit fed a fogalom: a szív ébersége? 
Mire használhatjuk? Hogyan segíthet ez a mindennapokban? 
Erre a kérdésre keres választ a kötet. 

Kegyetlen gyilkosság áldozata lesz a svéd külügyminiszter, a hatóságok terrorizmust sejtenek, egyetlen reménységük Joona Linna, a legendás finn származású nyomozó, aki jelenleg börtönbüntetését tölti.

Egy gyilkosság, melynek 26 éve egyetlen gyanúsítottja van, de a férfi eltűnt. Lánya, aki akkor még csak nyolc éves volt álnéven él, és megszállottja az ügynek. A mai napig próbálja kideríteni az igazságot. Tudnia kell: egy gyilkos lánya vagy apját ártatlanul vádolják?

A történet mesélője, a londoni Claire, aki háziorvosként tengeti átlagos mindennapjait. Közben pedig rettegésben él, amiről senki sem tud. Egy közel három évtizede történt tragédia miatt, amely mai napig kísérti a nőt. Akkor még csak gyerek volt, öccsével átaludták az egészet, de a múlt nyomasztja. Időnként megfeledkezik róla, de szinte nem múlik el nap, hogy ne kísértenék a múlt szellemei. Pedig még csak nyolc éves volt azon az éjjelen, amikor valaki berontott a házba, dadáját, Emmát megölte, anyja is megsebesült, de el tudott menekülni. Apja autóját üres találták másnap a csatornánál, de az ülésen vérfoltok éktelenkedtek, anyja pedig állította, hogy látta is a háznál. Minden jel arra mutatott, hogy ő volt a tettes. Csak barátai állították az ellenkezőjét.

Huszonhat évvel később egy nyomozó kopog az ajtaján, hogy elmondja ismét látták az apját. Az ügye hatalmas vihart kavart anno, mert apja volt az első lord, akit gyilkossággal vádoltak, de nyoma veszett. Nem meglepő, hogy Claire nem akarta, hogy bárki is tudja ki ő, hogy ki az apja, hogy honnan származik. Még emlékszik miként néztek rá az emberek. Egy gyilkos lánya...biztos nem lehet különb az apjánál. Szerintem mind titkolnánk a származásunkat ilyen múlttal.

Sosem zárták le az ügyet és Claire-t nem hagyja nyugodni a dolog. Tudni akarja, hogy egy gyilkos lánya vagy egy ártatlan férfié, akit meghurcoltak ártatlanul a világ előtt. Teljesen megszállottjává válik családja ügyének. Nemcsak a családfát kutatja, hanem azokat is szemmel tartja, akikről feltételezi, hogy segítettek apjának elmenekülni. Nem feltétlenül a bosszúvágy hajtja, hanem inkább csak meg akarja ismerni az igazságot. Valóban egy szörnyeteg volt az apja?

A regény során megismerjük Claire elmesélésében családjának történetét. Apránként elmeséli mit derített ki az elmúlt évek során. Megtudjuk milyen az élet a felsőbb társadalmi osztályokban és miféle kiváltságokkal jár, ha valaki a felső körökbe tartozik. Claire maga mögött akarta hagyni a múltját. Jó állása van, csendes, egyszerű, de magányos élete, ami darabokra hullik, amikor az apját megtalálják.

Ijesztő belegondolni milyen lehet így leélni egy életet. A trauma, a meghurcolás nem ereszti el Claire-t, és bármit megtenne, hogy a végére járjon a dolgoknak. Rettentő nyomasztó a kötet légköre. Még az egyszerű múltidézéses részeknél, ahol mondjuk egy régi partiról mesél,  is érezzük a feszültséget.

Sandra-Eleanor-Rivett, a dada, balra és Lord Lucan  és felesége, Veronica Duncan jobbra

A sztori ihletője a huszadik század egyik brutális megoldatlan gyilkossági ügye, ahol a férfi házában brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a dadát, akit egy vászon zsákba tuszkolva, szétzúzott fejjel találtak meg 1974. november 7-én. Bár Lord Lucan-nek barátai alibit biztosítottak, a férfi ennek ellenére eltűnt. Azóta is csak találgatások vannak. Például, hogy a felesége volt a célpont, de a ház félhomályában már későn vette észre, hogy rossz nőt ütlegel, aztán nem bírt a lelkiismeretével és valahol, mindenkitől távol öngyilkos lett. Vagy egy másik felvetés szerint nem ő volt az elkövető, de tudta, hogy rákennék a dolgot, ezért lelépett és leélt egy csendes életet. De a férfi sosem került elő és csak kérdések maradtak utána, bár a rendőrség végül őt jelölte ki az elkövetőként.

Ezt a sztorit ismerve nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen végkifejletet képzelt el a szerző. A regény végig nagyon jól van felépítve, érezzük a feszültséget, Claire pedig teljesen szét van esve. Küzd az emlékekkel, dühös, fél, elveszett, mégis céltudatos és tudni akarja az igazságot. Évek óta nyomoz, hogy megtudja mi történt. De vajon végre rátalál az igazságra?

A könyvet az Álomgyár Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet ezúton is köszönünk!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kötetet a kiadó honlapján!

Kövess minket Facebookon!

Egy brutális gyilkosság nyomában...érdekel? Kattints!

Meg kell valljam őszintén, a címben szereplő mondat nem a legfontosabb kérdés Szélesi Sándor Az ellopott troll című mesekrimijében (amúgy fantasy vagy mágikus krimi), amely a Metropolis Média kiadásában készteti a magyar olvasókat rekeszizom mozgásra (nevetésre), de remekül hangzik. Ezzel a mondattal az elején már meg is vett magának a mű. Pedig ez még csak a kezdet a humorhegyek kontra nyomozás témájában.

Ha horror, és misztikum akkor nálam Stephen King. Ez van. Kevés jó atmoszférájú, lebilincselő könyvet olvastam mástól ebben a zsánerben. Talán Clive Barker. Mitől jó egy fantasy, egy horror? Az alapvetéstől, az ebből fakadó hangulatból és az ebbe belehelyezett szereplőktől, akikért lehet izgulni. Jelen könyvünk ezen kritériumok egy részének megfelel. Maradéktalanul.

A könyv eredeti borítójának részlete

"Emma azt gondolta, járnak Leonnal. Egészen addig, míg a fiú valaki mást nem jelöl be a Facebookon, mint akivel kapcsolatban van. Bár egy ideig jó ötletnek tűnik Leon és új barátnője után kémkedni, Emma elhatározza, hogy új életet kezd, és az új blogján írja meg a randizós kalandjait. De az online világ olykor rázós tud lenni, például ha az ember rábukkan az anyukája Tinder-profiljára, vagy véletlenül közli az egész világgal, miért nem érdemli meg Leon egy lány szüzességét sem. És még mindig bonyolódhatnak a dolgok..."

A Menő Könyvek újabb tiniknek íródott regénnyel érkezett. Chloe Seager Randikatasztrófák című kötete az Emma Nash sorozat első kötete. Főszerepben a tizenhat éves Emma, aki blogot vezet és ezt a blogot olvashatjuk mi is. Egy átlagos kamasz, akinek történetét úgy ismerjük meg, mintha egy valódi blogoló és twitteren posztoló leányzó napi szösszeneteit olvasnánk váltakozva. Úgy olvashatjuk a lány mindennapjait, mintha mi is a barátai lennénk, akiket beavat legmélyebb gondolataiba, érzéseibe.

De mi is történt Emmával? Őrülten szerelmes volt Leonba, hónapig rózsaszín felhők vették körül, majd jött egy sivár időszak, amikor a srác már nem írt vissza és semmilyen formában nem kereste Emmát. A lány kiborult, sírt, félt, nem értette mi van, aztán egy nap a Facebook-ról tudta meg, hogy Leon kapcsolatban van egy másik lánnyal. A kis szemét még arra sem volt képes, hogy szakítson Emmával, akinek ilyen sunyi módon kellett szembesülnie vele, hogy ez a románc bizony véget ért. Nem túl fair, hogy így elbánt vele az első szerelme.

A csalódás rendesen összetörte és úgy dönt, a legjobb módja a kilábalásnak egy új pasi. Ezért randizgatni kell és itt kezdődnek a katasztrófák. Vicces, képtelen helyzetekbe kerül, melyek sokszor már távol állnak a hitelestől, eléggé életszerűtlenek, de jópofák és lehet rajtuk nevetni, ezért megbocsáthatóak a szerzőnek. Emma szétszórt, kissé talán túlságosan is naiv. De ez is szerepet játszik abban, hogy dilis szituációkba keveredik és nem adja fel. Keresi a párját.

Korunk nagy problémája, hogy megkaptuk ezt a rengeteg csodálatos technológiát és senki nem tanított meg minket igazán okosan használni, ezért sokan függővé válnak. Így van ezzel Emma is. Internetfüggő, de be is vallja, sőt azzal is tisztában van, hogy okosabb lenne a való világban élni, mert sokszor azt sem tudjuk biztosan, hogy akivel beszélgetünk, barátkozunk ki a fene. Szóval óvatosan és nyitott szemmel járjunk az internet bugyraiban. Ennek kifejezetten örültem, hogy bár a regény arra épít és tökéletesen használja történetmesélésre a közösségi médiát, de arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy milyen veszélyeket rejt.

Nem ez az egyetlen tiniket érintő probléma, amelyet érint a szerző. Emma folyamatosan hasonlítgatja magát Leon új barátnőjéhez. Minden tizenévesnek meg kell birkóznia az önképével és időnként sajnos az önbizalomhiánnyal is. Az ezzel kapcsolatos gondolatokat is okosan rejti el a sorok között, ösztönözve a fiatalságot rá, hogy megtalálják magukban a pozitív értékeket.

Közben pedig a szerelem van a középpontban. A randik, az ismerkedések, a vágy az ex felejtésére, a vágy egy új szerelemre és persze gyakran szóba kerül a kíváncsiság az első szeretkezéssel kapcsolatosan. És azt biztosan mind tapasztaltuk, hogy az online világ katasztrofális tud lenni. Ezzel Emma is sokszor szembesül, amiken mi olvasók jókat derülhetünk.

Egy bájos kis történet tiniknek. Se nem túl bonyolult, se nem túl humoros, de szerintem tizenévesként pár órányi szórakozásnak tökéletes. Egy jól megírt, könnyed, humorral megtűzdelt sztori arról, hogy egy fiatal lány miként ismeri meg saját magát balul elsült randikon keresztül, miközben a regény még tanít is pár hasznos dolgot. Nagyon sok fiatal vezet Emmához hasonlóan titkos blogot, ahol mindent leír az életéről. De mi van, ha ez visszaüt? Ezt is megtudjuk a regényből, remélve, hogy azok a fiatalok, akik elolvassák a könyvet, okulnak belőle.

A kötet pont annyit ad, amit az ember elvár tőle, és Chloe Seager tökéletesen mutatja be azoknak a fiataloknak a mindennapjait, akik a telefonjukhoz tapadva élik le az életüket. A stílus jó, a szerkesztés és a regény vonalvezetése is okés, engem Emma idegesített. Nekem túl naiv volt és sokszor bőven alulmúlta korosztályát a szerencsétlenkedésével, de amíg tanulni lehet belőle, igazából nem zavar. Ettől függetlenül vagy épp ezért bátran ajánlom fiatal csajoknak. :)

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Menő Könyvek!

Érdekelnek a könyvújdonságok?

Kövess bennünket Facebook-on is!

Egy OCD-vel küzdő tinédzser mindennapos harca egy bájos regényben, kattints!

A Jaffa Kiadó gondozásban jelent meg második kiadásban Számvéber Norbert Páncélosok a budapesti csatában című műve, amely újabb kutatások adataival került kibővítésre. Az ismertető első részét néhány hete tettem nyilvánossá, az alábbiakban a kötet második részének recenziója olvasható. Az időpont, ahol bekapcsolódhat az olvasó a folyamatba: 1944. december 20-a, amikor néhány nap múlva a szovjet hadsereg bezárja az ostromgyűrűt Budapest körül.

A korabeli képek az Arcanum adatbázisából származnak, engedélyükkel közzétéve.

Az embert mindig elbűvölte a természet sokszínűsége (még ha ezt tönkre is teszi), nincs ez másképp a virágokkal sem. Nemesítések és keresztezések során egyre szebb, nagyobb, ellenállóbb virágokat hoztunk létre. De a bolygó legnagyobb virágai nem a szépségükről vagy kellemes illatukról ismertek. Nézzük meg a világ hat legnagyobb virágfaját!