Negyvenedik születésnapom alkalmából meghívlak titeket, hogy csatlakozzatok hozzám egy kalandos, rejtélyekkel teli hétvégére, ahol minden képzeletet felülmúló meglepetések várnak rátok.

Kordos Szabolcs legújabb könyvében megmutatja, miként és hol mulat a hazai társadalom legfelső, tehetős rétege a budapesti éjszaka bugyraiban. Mesél azokról, akik műveltek, iskolázottak, életmódjukkal, társadalomban betöltött szerepükkel kerültek az elit köreibe, és azokról is, akik bűnözésből szerzett vagyonnal jutottak be a felső tízezerbe.

Kordos Szabolcs számos érdekes témáról írt már az elmúlt években. Betekintést nyerhettünk általa többek között a luxushotelek, a taxisok, a légiutaskísérők mindennapjaiba. Ezúttal a hazai gazdagok éjszakai életébe, mulatozásaiba vezeti be az olvasókat a budai magánpartiktól a VIP-termeken át a belvárosi szállodai lakosztályokig.

A legtöbb ember számára elképzelhetetlen az olyan élet, amikor a pénz nem számít. A szerző komoly fába vágta a fejszéjét, hiszen nem véletlen, hogy alig tudunk valamit arról, hogy hol és miként szórakozik a hazai társadalom legfelső rétege. Persze nem árt definiálni, hogy ki is tartozik a gazdagok közé, ennek definiálásához a szerző segítségül hívott egy gazdasági újságírót, nevezetesen Szakonyi Pétert. Ő az, aki évek óta összeállítja a száz leggazdagabb magyar névsorát, és aki nemcsak azokat ismeri, aki szerepelnek a listán, hanem azokat is, akik kimaradnak róla, mert nem akarják felfedni vagyonukat.

Legutóbb a top100-as listához a beugró nyolcmilliárd forint volt. Ez persze nem csupán a készpénzt jelenti, hanem értékpapírokat, vállalkozásokat, ingatlanokat, ingóságokat és műtárgyakat is. A szakember szerint nagyjából még 50 ember férne fel a listára, de ők nem legálisan szerezték a vagyonukat, legalábbis egy részét, így hivatalosan nem tartoznak a leggazdagabbak közé.

A felső tízezerhez "csak" félmilliárd forintra van szükség, de ennyivel még az ember nem számít vagyonosnak, hisz egy rossz üzleti döntés is elég, hogy sokat bukjon az ember. Vagyonról akkor beszélhetünk, ha az unokáink is megélnének abból, amink van. És persze a státusszimbólumok is számítanak. Mint például a magánrepülő, ami ma tíz-tizenöt magyarnak adatik meg. Azt is tisztázni kell, hogy az éjszakai életben nem ezek a vagyonos emberek mozognak. Többségük túl a negyvenen, ötvenen és inkább borászkodással, hajózással, golffal ütik el az időt, semmint bárpultok támasztásával.

Miután kilestünk a vagyonosak világába, most lássuk végre ki és miként mulat az éjszakában, természetesen álnevekkel ismerjük meg a történeteket.

Szórakozni azonban ezek az emberek is szeretnek, és bár sokszor külföldre utaznak, hogy kiengedjék a fáradt gőzt, itthon is szükségük van lehetőségekre, melyeket titkos, zártkörű klubok nyújtanak nekik. A kötetben számos érdekes, izgalmas helyszínre visz el minket a szerző és megszólaltatta az aranyifjakat, de a luxusiparban dolgozókat, a napszámosokat is, hogy teljesebb képet kaphassunk erről a világról.

Egy negyvenes műszaki cég alapító, aki kapcsolatépítés céljából vált igazi partiarccá például azt vallja nem száll el a kiadásokkal, hisz egy este sem költött millió felett. De akad olyan is, akinek a nevét minden szórakozóhelyen ismerik a fővárosban, ő ugyanis egy buli alkalmával öt millió alatt ritkán költött. Az ilyen embereknek a neves klubokban, luxuséttermekben van VIP-terem, mert ők nem vegyülnek a köznéppel.

Olyan sztori is volt, amikor egy hotel medencéjében múlatta az időt egy milliárdos és kedvese. Közölte a pincérekkel, hogy nem hajlandóak kimozdulni onnan, de két milliót fizet, ha a vízbe hordják nekik a pezsgőt vagy amit épp megkívánnak. Több se kellett, cipőben, ruhástul vitték is nekik, amit kértek. És az sem volt ritka, hogy egy randi pár óra elteltével Monacóban folytatódott.

Megismerkedünk menet közben a partik császárával, aki az elitnek szervezi az exkluzív bulikat. Dolgozik playboyoknak, régi, patinás családok lázadó partiarc gyerekeinek és újgazdagoknak is, bárkinek, aki nem veti meg a földi örömöket. Ez jelentsen akár bulit, piát, partiarcokat, prostikat, bármi megvehető. Vannak bérelhető luxusvillák, ezek adnak színhelyet az ilyen partiknak.

Olyan bulik ezek, ahova mindenki pár nélkül érkezik. Nincsenek felesleges körök, gyönyörű nők, dúsgazdag férfiak és mindenki pontosan tudja ki mit vár a másiktól. De szervezett már orosz oligarchák és ukrán kurvák bulit is a híres kamionosok és kurvák bulik mintájára, ahol a vendégek beöltöztek. Ám a csavar a dologban, hogy ezúttal az orosz oligarchák gazdag férfiak, az ukrán kurvák pedig ténylegesen ukrán kurvák, bár utóbbi helyett végül a szervező álukrán prostikat vonultatott fel, akiknek betanított pár szót ukránul.

Kapunk infót olyan bulikról, ahol a házigazdának egy Porschét vittek ajándékba, de olyanról is, ahol egy hatalmas emberi alakot mintázó jégszobor fejébe töltve az italt a méretes hímtagján keresztül távozott. Olvastam jó pár megdöbbentő, néhány megbotránkoztató dolgot is a kötetben, de talán az egyik legmeglepőbb számomra mégis az volt, hogy manapság is népszerűek a 20-25 főnek szervezett exkluzív zongoraestek. Ezeknek a bulikon hatalmas üzletek köttetnek, előléptetések, lefokozások dőlnek el, miközben folyik a pia és körbe állva a hangszert harmincéves magyar dalokat énekelnek zongorakísérettel nagyvállalkozók.

A másik megdöbbentő dolog, hogy a kokain még mindig nem ment ki a divatból. A szerző rengeteg információt gyűjtött erről a témakörről is és azt is megtudjuk, hogy a média és a zeneipar vezető rétegének 70-80 százaléka él vele. De nem csak ők, hanem a gazdasági elit és a politikusok sem idegenkednek tőle. Élvezik az eufóriát, az energiát, a mámorító hatást. A kokain az elit drogja. Miért? Egyszerű a válasz: drága. Ráadásul legtöbb esetben még egy toxikológus sem biztos, hogy megmondja első ránézésre, ha valaki bekokózott.

A kötetben még számos érdekes történet található vendéglátósoktól és tűzről pattant szórakozni vágyó gazdagoktól. Kordos Szabolcs ismét egy nagyon jó témát választott és kiváló munkát végzett. Izgalmas volt belesni ebbe a zárt világba. Kíváncsian várom mivel rukkol elő legközelebb, de addig olvassátok el, miként mulat a felső tízezer Magyarországon.

A könyvet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!

Kövess minket a Facebook-on is!

Kíváncsi vagy milyen egy légiutaskísérő élete? Kattints!

A Magvető Kiadó tavaly ősszel jelentette meg Dragomán György 
Rendszerújra című könyvét, amely az értő közönségben 
nagyszerű fogadtatásra talált. 

Minden ember szokott álmodni. Vannak egészen valószerű álmaink, és vannak, amikről már közben tudjuk, hogy álmodunk. Vannak jó álmaink, de mivel az agyunk egy troll, sokkal gyakrabban jegyezzük meg a rémálmainkat. Néha idegesítő álmaink is vannak, de mindegyik fontos: az élményeket és emlékeket ugyanis alvás közben dolgozza fel és raktározza el az agy, az ilyen felszüremlő képekből születnek az álmok.

Három nő, három élet, három kontinens,
három történet reményről, szolidaritásról
és a szabadság utáni vágyról.
És egy erős hajfonat, amely összefűzi hármuk történetét...

Laetitia Colombani három különleges nő sorsát mutatja be. Három nő, aki három különböző kontinensen élnek, teljesen másról szól az életük, mégis egy valami összeköti őket: a szabadság utáni vágy.

Az indiai Smita-t élete talán a legtragikusabb és legmegrázóbb számomra. Smita egy anya, egy latrinatisztító, aki a társadalom peremén él, és akinek munkája anyáról lányára száll. Legfontosabb álma, hogy lánya ne jusson ugyanarra a nyomorúságos sorsa, mint ő, hanem esélye legyen egy jobb életre. Mindent megtesz azért, hogy Lalitának ne kelljen csupasz kézzel mások ürülékében vájkálnia. 

"Smitának semmi kedve nincs a következő életre várni, ő ezt mostani életet akarja, magának és Lalitának."

A második nő Giulia, aki családja parókakészítő műhelyében dolgozik Szicíliában. Egy igazi könyvmoly, egy "gyermek", akinek a családi vállalkozást kell megvédenie, miután apját súlyos baleset érte és ezzel együtt súlyos titka is napvilágra kerül. De ezzel egy időben saját boldogságáért, szerelméért is harcba száll.

"Az igazság úgy csattan az arcán, mint egy pofon. Csőd. A műhely eladósodott. A Lanfredi család tönkrement."

A harmadik szereplő perdig Sarah, aki egy karrierista, sikeres, elismert ügyvéd Kanadában. Élete legnagyobb lehetősége, egy kinevezés előtt áll, amikor a sors közbeszól és megtudja, hogy súlyos beteg. Mindent elkövet, hogy ne lássák sebezhetőnek, gyengének, de az ügyvédi iroda mégis kiközösítette.

"Egy dolgot felejt csak el, holott az ügyvéd szakmában eltöltött évek megtaníthatták volna rá: ha cápák között úszol, nem szabad vérezned."

A szerző nem kímélte ezeket a nőket, akik kitartóan küzdenek és mindent megtesznek a jobb életért. Fejezetenként ismerjük meg és szeretjük meg ezeket a nagyszerű embereket. Ezt a három egymástól távol élő amazont, akik nem ismerik egymást, mégis összeköti őket a harc a nekik szánt sors ellen.

Colombani nagyon szép stílussal ír és remekül építette fel a történetet. Erős, határozott nőket kapunk, igazi harcos lelkeket, akik erőt tudnak adni minden nőnek, aki ringbe száll a sors ellen egy szebb jövő reményében.

A könyvet a Kossuth Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet ezúton is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a kötetről? Kattints a képre és rendeld meg kedvezményesen a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

Inspirációk mesébe illő népművészeti alkotásokhoz, kattints!

Az Álomgyár Kiadó David Litchfield tollából igényes mesekönyvet adott ki a gyerekek nagy örömére, A mackó és a zongora címmel. 30 ország, 200 ezer gyermek kedvence!

Lassan itt az év vége, szerencsére sikerült idén is sokat olvasnom, és sok jó könyvbe is belefutnom. Meg persze ért néhány csalódás is. Nézzük, milyen volt 2018 könyvekben!

Egy megrázó emlékirat, egy kőkemény történet az elszakadásról, az álmokról, a célokról, a tudásvágyról és a felnőtté válásról. Megdöbbentő gyerekkor és kényszerű felnőtté válás, élet egy normális világban.

Tara Westover regénye hónapokig vezette a New York Times sikerlistáját. Nem meglepő, ugyanis az alig harmincéves hölgy leírta életútját, melyben megdöbbentő gyerekkorát tárja a világ elé.

„Elhatároztam, hogy kísérletet folytatok a normalitással. Tizenkilenc évig úgy éltem, ahogy az apám akarta. Most megpróbálok valami mást.”

Tara hat testvérével és szüleivel Idaho hegyei között egy tanyán élt, szinte teljesen elszigetelten a civilizációtól. Gyerekként a legnagyobb különbség közte és kortársai között az volt, hogy ő és testvérei nem jártak iskolába. Sőt! Négyen még csak nem is léteztek hivatalosan, mert otthon születtek és születési anyakönyvi kivonatuk sem volt. Az ijesztő a helyzetben, hogy semmilyen egészségügyi ellátást sem kaptak. Tarát soha nem látta orvos, minden sérülésüket az anyja által kutyult gyógynövényekkel kezeltek. Pedig apja raktárában dolgozva nem egyszer szereztek komolyabb sérüléseket.

Anyja volt a környék füvesasszonya és illegális bábája is. Tara nyaranta segített a főzetek elkészítésében, télen pedig bipoláris apjának segített a roncstelepen. Miközben minden vagyonukat felemésztette, hogy készültek a világvégére és tartalékoltak. Élelmet, fegyvert, lőszert. Apja nem bízott a kormányban, ezért nem kaptak egészségügyi ellátást, ráadásul emiatt nem járhatott iskolába Tara, aki a család legfiatalabb tagja volt. Úgy tartotta, hogy az állami iskolák csak kormánypropagandának vannak.  

Gyakorlatilag elérhetetlennek tűnt a világ, amely a tanyájukon túl volt. Nagyon részletesen és őszintén ír gyerekkoráról. Rettenetesen nyomasztotta ez a környezet, pedig világ életében sulykolták bele, hogy egy nőnek a háztartás vezetése a dolga, nem a tanulás és a világlátás.

Ám az egyik bátyja nyitott neki egy ablakok a nagyvilágra. Rengeteget mesélt neki arról, hogy milyen a világ, milyen volt az élet a főiskolán. Tara pedig egyre kíváncsibb lett és napról napra egyre jobban vágyott rá, hogy megismerje. Az álom pedig lassan céllá változott.

Vannak szép emlékei is azért gyerekkorából. Séta a mezőn, virággyűjtés az édesanyjával, lovaglás, de mivel sosem járt iskolába és alig hagyta el a tanyát, nem voltak barátai. Tizenhárom évesen találkozott először olyan vele egyidős gyerekkel, aki iskolába járt.

Önerőből kezdett tanulni otthon, majd tizenhét évet kellett várnia, hogy belekóstolhasson az igazi iskolai életbe. Végre életében először belépett egy osztályterembe. Persze senki ne gondolja, hogy ez annyira könnyű. Valakinek, aki ennyire elszigetelten nő fel rengeteg nehézséggel kell megküzdenie, ami másoknak teljesen természetes. Ráadásul feltételezhetnénk, hogy egy ilyen mérgező környezetből, ahol még az egyik kezelhetetlen testvére is folyamatosan bántalmaz mindenkit, könnyű elmenekülni. Nem, nagyon nem az.

Ezek a részek szörnyűek voltak. A srác, Shawn teljesen elborult és bántalmazta őt, wc-be nyomta a lány fejét, sőt még a család kutyáját is megölte, aztán azzal fenyegetőzött, hogy Tarával is végez, aki a mai napig nem érti, hogy a szülei miért nem tettek semmit. Minden kiborulása után bocsánatot kért a lánytól, de attól még a lelki sebek komolyak és mélyek voltak, sokszor nemcsak a lelki sebek, volt, hogy eltört a lába, a szüleik pedig homokba dugták a fejüket. Ami nem meglepő, az anyja befolyásolható volt, az apjának pedig szintén voltak nagyon durva dolgai.

Tara azt is elmeséli mindezek ellenére miért volt mégis olyan nehéz elhagyni az otthonát, hogy mennyire nehéz volt hátat fordítania mindenkinek, akit addig ismert. És arról is mesél miért tért vissza többször is furcsa családjához. Nem volt könnyű beilleszkednie az általa ismeretlen valódi világba és teljesen elszakadnia attól a világtól, amelyben felnőtt.

De végül tizenkilenc év után hátat fordított mindennek és mindenkinek, és bár rettentő kemény volt az út, hatalmas eredményeket ért el. Kitartása eljuttatta az egyetemre, ahonnan aztán ösztöndíjjal utazhatott egy másik kontinensre, hogy Cambridge-ben szerezhessen doktori diplomát és azóta is ott él. Sosem volt könnyű dolga, rengeteg tanult és próbált felzárkózni, de ez nem lehetett egyszerű. Egy nagyon szomorú példa, amikor az egyetemen szóba került a holokauszt. Nem ismerte a szót és megkérdezte az mit jelent. Azt gondolták ez egy ízetlen tréfa. Aki pedig ilyen dologból viccet csinál azt kiközösítik az emberek. Utána volt, hogy alig aludt, mert állandóan olvasott, hogy megismerje a világot.

Időbe telt neki, hogy teljesen el tudjon szakadni. És bár megszakított velük minden kapcsolatot, kitörölni nem tudja őket az életéből, nap mint nap hiányoznak neki. De ez nem jelenti azt, hogy rossz döntést hozott.

Ez a könyv egy megrázó emlékirat, egy kőkemény történet az elszakadásról, az álmokról, a célokról, a tudásvágyról és a felnőtté válásról. El sem tudom képzelni milyen lehetett átélni ezt az egészet és, hogy miként lehet feldolgozni egy ilyen életutat. Megdöbbentő gyerekkor és kényszerű felnőtté válás, élet egy normális világban.

Köszönöm a lehetőséget a Partvonal Kiadónak!

A könyv kedvezményes áron megvásárolható a borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon!

A végére még beteszek videót, egy közel tíz perces interjú a szerzővel. Akik beszélnek angolul, érdemes megnézni :)

Az óév és az új év közötti leggyakoribb átmenet kultikus tárgya a pezsgő.
Mit érdemes tudni erről a nemes nedűről, mely korokban hogyan, miből és még mikor kortyolgatták, 
ha nem szilveszterkor, ezt járja körül ez az írás.
(Színházi Élet, 1937 - akkoriban még nem flőte járta a pezsgőhöz, hanem széles szájú pohár.
A kor akkori színésznő hírességei pózolnak pezsgővel) 
A korabeli cikkrészletek és újságfotók az Arcanum Adatbázis Kiadó engedélyével kerültek az írásba.

Te ​mit tennél meg, hogy elnyerd a kamaszkori bálványod szerelmét?