Hol vagy magyar, mindegy-e?
Melyik a fontosabb: boldogulás vagy hűség a hazához?
Menekült marad-e a gazdasági menekült, vagy betagozódik,
beletörik .. a jólétbe?

Ma, ha valaki beteszi a lábát egy művészellátóba vagy egy kreatív boltba, természetes, hogy többféle akrilfesték, olajfesték, üvegfesték, vízbázisú és oldószeres festék, porcelánfesték, kontúrfesték, textilfesték, márványozó festék, antikoló paszta, és számtalan más eszköz várja az alkotni vágyókat a legpompásabb, legélénkebb színekben. De nem volt ez mindig ilyen természetes. Az ipari forradalom előtt a sokféle, élénk szín, különösen a mintás, színes öltözet csak a kiváltságosoknak járt. Nem véletlen, hogy a különféle egyházi tisztségek mind valami más élénk színben pompáznak, ahogy a királyi ruhaneműk is. 

Ismerkedjünk meg most egy természetes színezékkel: a bíbortetűvel!

A csapat nyerésre áll - de meddig?
Pucéron kikötöznek egy képviselőt - vajon miért?
Gyermekpornó készítőt lepleznek le, ám nincs bizonyíték, el kell engedni?
Jó nevű alapítványi iskolából sorra tűnnek el a kamasz lányok - de hová?
Közös ismerősünk, dr. Varga nyomozni kezd, és tettes tettesen nem marad.
Vagy ilyesmi.

Napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója, Harlan Coben ezúttal egy eltűnt fiú esetével foglalkozik a Myron Bolitar-sorozat legújabb regényében, amely brutálisan jól sikerült! Két gazdag családból származó gyermeket elraboltak váltságdíj reményében, ám egy nap az emberrablók a gyerekekkel együtt szó nélkül felszívódtak. A már tinivé érett fiú 10 évvel elrablása után váratlanul előkerül. De hol volt tíz évig? Mi történt vele? És hol a másik elrabolt srác? Ha esetleg azt hiszed, hogy csak krimis klisékkel fogsz találkozni a könyvben, elárulom: tévedsz!

Patrick Moore és Rhys Baldwin az emberrablóknak két milliót ért. Mármint ennyit ért volna, ha az emailben megjelölt new yorki parkba megérkeztek volna a pénzért. De nem jöttek. Teltek az órák, a napok és nem jelentkeztek újra. Eltűntek a semmiben a gyerekekkel együtt. A szálak kihűltek, a nyomozás elsikkadt, a családok pedig kínok, kétségek, remények, fájdalmak között töltötték a következő éveket. Myron is dolgozott egykor az ügyön, de barátja, Win, aki Rhys rokona volt, azonban sosem adta fel a keresést. Egy ismeretlen küldött neki pár üzenetet, majd az egyik üzenet jó útra vezette, és tíz évnyi kutatás után egy este megpillantotta az egyik fiút, Patricket London egyik lepattant negyedében. Tudta, hogy egyedül nem fog boldogulni, ezért segítségül hívta Myront, és elindult a "vadászat".

"Myron tüstént akcióba lépett. A földön fekve oldalra csúsztatta a lábát, és lerántotta az egyik fickót. Terepszín 2-t. Myron megragadta a férfi kést tartó kezét. Terepszín 2 színtiszta túlélési ösztönből még erősebben szorította a markolatot. Semmi gond. Myron erre számított. Esze ágában sem volt kicsavarni a férfi kezéből a kést. Ehelyett a csuklójánál rámarkolva felfelé rántotta a kezét. A penge, amit a fickó még mindig szorosan tartott a markában, Terepszín 2 torkába fúródott." 

Ettől a pillanattól felgyorsulnak a kötetben az események. Bűnszervezet, piti bűncselekmények, drogok, emberrablás, emberkereskedelem, prostitúció, gyilkosság és számos rejtély, mely megfejtésre vár. Minden, ami egy akciódús krimihez kell. Az egyik srác kiszabadításával azt hiszik közelebb kerülnek a másik áldozat megtalálásához, de számos kérdésük vár megválaszolásra, ehhez azonban fájdalmas sebeket kell feltépni. És persze az ember azt is megkérdőjelezi ilyenkor, legalábbis nekem felmerült a fejemben a gyanú: vajon tényleg ő az eltűnt fiú? És, ha valóban ő az, akkor meg tudja válaszolni a legfontosabb kérdéseket?

Hogyan történt az elrablás és hol volt tíz éven keresztül?
Mire emlékszik az elmúlt évekből?
Mit tettek vele, mire kényszerítették?
Mit tud az elrablóiról?
És a másik fiú?
Végig egy helyen tartották kettejüket?
Van sejtése arról, hogy most hol lehet?

Amire azonban senki nem számított, hogy a megkerült fiú családjával teljes titokban visszarepül az Államokba, hogy aztán ott szinte teljesen elzárják a külvilágtól. Win és Myron csapata kettéoszlik, hogy két kontinensen folytassák a nyomozást. De vajon mire bukkannak? ...

Coben ismét mesterit alkotott. Legújabb története izgalmas, pörgős, fordulatos, tele fontos kérdésekkel, megfejtésre váró feladványokkal. A szerző mindezt megfűszerezte emberi fájdalmakkal, drámával. Komoly képet ad a család, a barátok fontosságáról, erejükről, harcukról, hogy visszakapjanak valakit, aki tíz éve eltűnt és ma vadidegenként tért vissza közéjük. Ám annak, aki ilyen sokáig van távol és rengeteg fájdalmat, traumát élt át, van esélye visszatérni? Ott van még benne a rég elveszett szeretett családtag?

Ahogy Win és Myron apránként összeilleszti a darabkákat és kezd rájönni az olvasó is, hogy mi történt az elmúlt 10 évben, nő a feszültség. Érzed, ahogy gyülekeznek a sötét felhők és azt gondolod nem akarod tudni, hogy mi lesz ebből. De még mennyire, hogy akarod! Számomra a kötet felétől vált igazán letehetetlenné a könyv. A végkifejlet brutális, ijesztő, szívszorító...

A könyvet a Jaffa Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Ha elolvasnád a könyvet, a borítóra kattintva kedvezményes áron megrendelheted a Kiadó honlapján!

Ha érdekel egy másik Coben regény is, kattints!

Kövess minket Facebookon!

"Mindig nagyon elfogadó voltam, az embereket a jó és rossz oldalukkal együtt szeretem. Mindent látok, de próbálom megakadályozni, hogy elhomályosítsa az ítélőképességemet. Az emberek összetettek. Az élet bonyolult."

Megbocsátható-e hazánk nagyjainak, hogy ők is emberek voltak?

Emlékszünk még a 16 éves Joey Harkerre a Köztesidőből?
Tudod, ő az a kétballábas fiatal fiú, aki a szülei – amúgy jól ismert – házában is képes volt eltévedni, amíg… amíg ki nem derült, hogy tájékozódóképessége csak a Földön csapnivaló, a dimenziók közötti jövés-menés a kisujjában van.

Mit nyújthatnak az Egyesült Államok legszebb tengerpartjai? Többek között finom homokot, krisztálytiszta vizet, tökéletes hullámokat, lenyűgöző napfelkeltéket, naplementéket, csodás tengeri teremtményeket, mesés világítótornyokat, homokban vágtázó vadlovakat, vidámparkokat, szuper éttermeket, bárokat.

Stephen King filmadaptáció általában nem sikerültek túl jól, sőt, a horrorisztikusabb témái sikerültek a legrosszabbul, mivel azt a légkört nem tudják átadni, ami a könyvekben benne van. A legújabb King-feldolgozás, az Az kapcsán sem voltak illúzióim, sejtettem, hogy nem fogja visszaadni azt, amit a könyvektől kaptam. De az eddigi King-adaptációkhoz képest mindenképpen pozitív csalódás volt.

Kislányok milliói álmodoznak arról, hogy olyan gyönyörű hercegnőkké válnak, mint a Disney rajzfilmek szépségei, hogy értük is eljöjjön a herceg fehér lovon. Most egy amerikai fotós megmutatta, hogyan nézhetett ki Ariel, Hófehérke, Csipkerózsika, Hamupipőke, Belle és Jázmin hercegnő babakorában. Tündéri fotók kerekedtek belőle.