"Az autóversenyzés, a versengés a véremben van. A részem, az életem része; egész életemben ezt csináltam, és kiemelkedik minden más közül." - Ayrton Senna

Idén 25 éve, hogy az autósportot sokkolta a legendás Forma-1-es pilóta, Ayrton Senna (1960. március 21. São Paulo, Brazília - 1994. május 1. Imola, Olaszország) halála. Bruce Jones ezzel a profin összeállított albummal tiszteleg az autóversenyző előtt.

Az első fejezetben megismerkedünk a jómódú családdal. Ayrton édesapja egy autóalkatrész vállalatot vezetett sikerre. Ayrton esetlen gyerek volt, akinek meggyűlt a baja a mozgáskoordinációval, kivéve amikor beült a kis pedálos gokartjába, ahol tökéletes egyensúlyban tudott maradni. Ekkor apja, Milton úgy döntött építtet egy motoros gokartot, ezzel megpecsételte a négyéves kisfiú jövőjét, aki minden idejét a száguldásnak szentelte.

A vérében volt a versenyzés. Nyolc évesen már 100 km/órával száguldozott egy szabályos gokartpályán. Azonban tizenhárom éves koráig nem versenyezhetett, így addig is maradt a gyakorlás és képességeinek tökéletesítése. '73-ban apjának köszönhetően találkozhatott az akkori világbajnokkal, Brazília első F1-es sztárjával, Emerson Fittipaldival. Akkor és ott eldöntötte, hogy ott akar állni ő is annak a dobogónak a tetején és világbajnok akar lenni.

Olvashatunk első sikereiről, első riválisairól és megismerkedünk a hihetetlen kitartó, célratörő és felnőtteket megszégyenítő összpontosításra képes kamasszal. Akkoriban még nem voltak zártak a tesztelések az F1-ben, így amikor Interlagosban voltak, akkor Ayrton is ott volt. Beszélgetett a pilótákkal, szívta magába a tudást, tudásvágya pedig szemet szúrt másoknak is. Ennek sok ajtó kinyílását köszönhette a későbbiekben.

Aztán jött az első Brazil bajnoki cím, majd sikerek Európában és elindult felfelé a ranglétrán. Forma Ford 1600, majd 2000 és a Forma-3, ahol parádésan mutatkozott be: az első kilenc futamát megnyerte. Eddie Jordan elismeréssel figyelte a srácot és így nyilatkozott az ekkor 23 éves pilótáról:

 Az F3 után annyira tehetséges volt, hogy sikerült ugrania egy szinten és '84-ben debütált a Forma-1-ben a Tolemannel. Lenyűgözte a csapatot a fiatal srác profizmusa. Rory Byrne főtervező így nyilatkozott róla:

Az első év nem volt könnyű, de sikerült bizonyítania, főleg monacói debütálásával, ahol majdnem sikerült nyernie, úgy hogy a 13. helyről indult. Sajnos nem volt boldog, mert ha nem fújják le a futamot, biztosan nyert volna. Ezt a futamot csak felvételről láttam, de parádés, amit ott véghez vitt. Azóta sem láttam túl sok pilótát, aki ennyire biztonságosan és gyönyörűen tud vezetni vizes pályán. Rengeteget tanult a csapatnál, de tudta, hogy sosem lesz bajnos a Toleman autójával. Az elválás nem volt épp békés, erről is olvashatunk a kötetben.

A következő három évben a Lotusnál jöttek sorban a győzelmek és a körülötte levőkből is képes volt kihozni a legjobbat. Szorgalma és vágya, hogy mindenkinél gyorsabb legyen meghozta a várt sikereket. Mai napig minden idők legjobb teljesítményének tartják parádés győzelmét a Portugál Nagydíjon '85 tavaszán. A futam után készült fotóról azt mondják az F1 leghíresebb fotója. A képen a csapatfőnök, Peter Warr örömtánca és az első futamgyőzelmét ünneplő Senna látható.

Nem volt felhőtlen ez a három év. Bár Senna szép eredményeket hozott, azért sajnos látszott az autón, hogy nem a legjobb. Még a csoda sem lehetett elég, amit Ayrton és mérnökei kihoztak a Lotusából. A McLaren-Hondában Alain Prost csapattársaként taroltak. Az 1988-as szezon 16 futamából 15-ön valamelyikük nyert. Az új kialakítás meghozta a remélt eredményeket, a többi csapatnak szinte esélye sem volt a két kiváló pilóta és tökéletesen összerakott autóik mellett. A többi pilóta csak statisztált kettejük versenyéhez, amely izgalmas és kiélezett küzdelem volt, amelyből bár csak 3 ponttal, de Senna került ki győztesen.

Hogy kicsit kiegyenlítettebbé tegyék a versenyt, a következő évre új motorszabályokat hoztak, így ismét az aranyért álltak rajthoz. És folytatódott a rivalizálás a két pilóta között. A McLarennél végül négy év alatt háromszor sikerült behúznia a világbajnoki címet. Közben olvashatunk barátságáról csapattársával, Gerhard Bergerrel, aki megtanította lazítani a futamok között. Ezután pedig eljött a Forma-1-be a Williams urolkodásának kora. Bár sikerült pár pole és pár győzelem, de annyira jó volt a két Williams, hogy nem lehetett elvenni tőlük a bajnoki címet. Egyértelmű, hogy a maximalista, mindig győzelemről áhítozó pilóta céljává vált, hogy bekerüljön a Williamshez.

Pár évbe beletelt, de végre megkapta az áhított helyet a Williamsnél Damon Hill csapattársaként. Abba az autóba ülhetett be, amellyel Prost megnyerte a világbajnokságot '93-ban, ezzel ő lett az idény legnagyobb esélyese. Az első két futam nem alakult túl jól. Bár megszerezte a pole-t mindkét futamon, végül egyiken sem sikerült célba érnie. Brazíliában az egyik kanyarban kipördült és kiesett, a következő, a csendes-óceáni nagydíjon pedig az első kanyarban Mika Häkkinen hátulról beleszaladása miatt ért véget a versenye.

Aztán elérkezett a San Marino-i nagydíj, amely egy sötét hétvége az F1 történetében. Az első időmérő edzésen Rubens Barrichello átrepült a Jordanjével a gumifalon, de szerencsére komolyabb sérülések nélkül megúszta. Aztán a második edzésen megtörtént a hétvége első katasztrófája: Roland Ratzenberger 300-as tempónál falnak csapódott a Villeneuve-hajlatnál és sajnos nem élte túl a sérüléseit. Végül Senna ismét a pole-ból indulhatott, de a tragédiák nem értek véget: a hatodik körben a Tamburello-kanyarban az élen haladó Ayrton Senna a betonfalnak ütközött és a leszakadt jobb első felfüggesztés halálos sebet ejtett.

Brazília-szerte rengetegen gyászolták, csodálatos örökséget hagyott hátra. Halála után az elnök háromnapos nemzeti gyászt hirdetett és a legnagyobb nevek búcsúztatták a sportolót. Senna halála komoly változást hozott a Forma-1-be. Rengeteg új biztonsági intézkedést vezettek be, pályákat építettek át, hogy biztonságosabbá tegyék a versenyzést. De nem csak a versenyekbe érkezett pozitív változás. Sennát mindig érdekelték és zavarták a szülőhazájában tapasztalható vagyoni különbségek és segíteni akarta a szegényeket. Ezekről a kezdeményezésekről is olvashatunk a kötetben, és arról miként vitte tovább családja. Ilyen volt többek között az Ayrton Senna Intézet, mely az oktatást segítette, és a még halála előtt megjelent Senninha ("Kis Senna") című képregény is, melyben egy nyolcéves versenyző kisfiú játszva tanította a gyerekeket. Ezt minden brazil iskolába eljuttatták, a bevételből pedig utcagyerekeket támogattak.

Egy-két krimi és thriller már igazolta, hogy az Álomgyár Kiadó arra törekszik, hogy bővítse az olvasói táborát. Ezzel a színvonalas, gyönyörű albummal nem kérdés, hogy a férfi olvasókat igyekeztek megcélozni. Természetesen nők milliói is szeretik ezt az adrenalinban dúskáló sportágat, de egyértelműen férfi rajongóból van több. Még emlékszem, amikor gyerekként apummal néztük a futamokat. Odáig voltam Sennáért.

Parádés időmérős szereplés, hibátlan rajtok és olyan előzések, amire kevesen képesek. Bármire hajlandó volt a győzelemért, temperamentumos, heves ember és tett olyat is, ami megosztotta a száguldó cirkusz rajongóit. De nem is kellett, hogy mindenki kedvence legyen. Egy ilyen kvalitású pilótának bőven elég, ha elismerik zsenialitását.

Bruce Jones pedig tökéletesen adta vissza ezt az izgalmas életpályát. Süt a sport iránti szenvedélye és Senna iránti tisztelete a lapokról. És nemcsak a pilóta érdemeit méltatja, hibái ugyanúgy helyet kaptak a kötetben, amely tele van izgalmas történetekkel, fotókkal, információkkal csapatokról, motorokról, emberi kapcsolatokról, valamint számos visszaemlékezéssel a sportág nagyjaitól. Minden F1 rajongónak a polcán a helye ennek a lenyűgöző albumnak!

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel be is szerezheted!

Köszönjük, Álomgyár Kiadó!

Érdekelnek a könyvújdonságok? Kövess bennünket Facebookon!

Jenson Button élvezetes, szókimondó életrajza: Féktelenül - Életem határok nélkül

Ki volt Enzo Ferrari? Zsarnok, zseni vagy csak zseniális üzletember?

Főkép: Ayrton Senna, 1991 - Fotó: Eric Vargiolu/DPPI

Örökös gondban vagy a kiskamasszal, hogy utálja a történelmet? Add a kezébe ezt a könyvet, amely humorosan, jelenlegi technológia igénybevételével szemlélteti - naná, hogy mai szlengben! - a régmúlt eseményeit. Például I. Béla királyunk csetel IV. Henrikkel, és szelfivel bizonyítja, milyen sereg élén fogja ronggyá verni minden ellenségét. 
Én mindenesetre nagyon jól szórakoztam rajta. 

Nem mindenkinek jut béke. A háború elől menekülve milliók kénytelenek elhagyni az otthonukat és a menekültlétben új életet kezdeni. Malala, a Nobel-békedíjas fiatal aktivista új könyvében megismerhetünk néhány szívszorító történetet.

Sajnos sokan elfelejtik, hogy a menekült is ember. Malala tíz évvel ezelőtt Pakisztánból kényszerült menekülésre további két millió emberrel együtt. Ezzel a könyvvel az a célja, hogy felnyissa az emberek szemét, hogy a világ közel 70 millió menekültje semmiben sem különbözik tőlünk, átlagos, hétköznapi emberek. Nagyon sokszor élet és halál között kellett választaniuk, amikor útnak indultak, most pedig újra kell kezdeniük. Megtanulni egy új nyelvet, megismerni egy új kultúrát, egy új életmódot is el kell sajátítaniuk.

A kötetben nemcsak az ő történetéről olvashatunk, hanem lányok megrázó élettörténetéről is, akik a világ más-más pontjairól voltak kénytelenek menekülni. Az első fejezetben elmeséli saját szívszorító történetét. Hogy miként élték meg a tálibok Szvát-völgybe érkezésének első hónapjait, majd miként durvult el a helyzet és vált ez a csendes, gyönyörű vidék véres, kegyetlen csatatérré. A hadsereg megjelenése először reményt jelentett, de valójában csak azt jelentette, hogy a harcok már a szomszédban folynak. Mindennapossá vált a bombák robbanása, a fegyverropogás. Ekkor már blogot vezetett, ahol leírta miként nyirbálták meg a jogaikat, hogy már iskolába sem járhatnak a lányok, ha pedig valaki nem tesz eleget, akkor lebombázzák az épületet az ártatlan gyermekekkel együtt. Több száz iskola zárt be és több tízezer gyerek jövője kérdőjeleződött meg akkor. Aztán annyira elmérgesedett a helyzet, hogy 2009-ben végül el kellett hagyniuk a völgyet, amikor a tálibok és a hadsereg összecsapott. 

Elképzelni sem tudom milyen lehet ezt megélni. Pláne, hogy még csak tizenegy éves volt akkor. Napokig utaztak bizonytalanságban. Rokonokhoz mentek az ország másik részére. Majd városról városra járva különböző rokonoknál húzták meg magukat. Néhány hónap után reménnyel töltötte el őket, amikor azt mondták hazatérhetnek. De már nem volt haza. Egy romokban álló kísértetváros.

Kemény munkával, de végül az élet visszatért a régi kerékvágásba. Teljesen nem sikerült felszámolni a tálibok seregeit, akiknek nem tetszett, hogy Malala ismertségét, blogját arra használja, hogy megmutassa a világnak miként állítják helyre az iskolákat, álmodozott arról, hogy tanulmányai végeztével politikai pályára lép, és a lányok oktatásáért fog kampányolni. Majd 2012 októberében a tálibok rálőttek a tizenöt éves lányra. Mesterséges kómában tartották, majd elszállították Angliába. Ismét menekülnie kellett otthonról.

Rá kellett döbbennie, hogy már sosem térhet haza. Ez az új világ lesz az otthona. A tálib fenyegetések és a személyes támadás után már épp azon gondolkodott, hogy feladja. De a világ minden tájáról leveleket kapott, ezerszámra, amelyekben megköszönték azt, amit tesz, támogatni akarták az ügyet, segíteni akarták a küzdelmet, hogy a lányoknak is joguk lehessen tanulni. Pontosan tudja milyen az, amikor hátra kell hagynod az otthonod, mert veszélyes. Aktivistaként rengeteg hozzá hasonló sorssal találkozott, ezek közül találunk tizet a kötetben.

Malala Yousafzai 2015-ben egy szír menekülttábor iskolai megnyitóján Libanonban (Fotó: WAEL HAMZEH/EPA /LANDOV)

A legfélelmetesebb, legszívszorítóbb történet egy testvérpárról szól. Tizenhat és tizennyolc évesek voltak. Nagyanyjukkal éltek, míg anyjuk az Egyesült Államokból segítette őket és mindent megtett azért, hogy a két lány is kimehessen hozzá, ám Jemenben annyira eldurvultak a dolgok, hogy sürgősen Egyiptomba kellett menniük. Ott aztán elkezdték intézni a vízumot, ám csak az idősebb testvér, Zajnab kapta meg a papírokat. Így ő útnak indult Minnesotába, miközben húgának még várnia kellett. Rémes volt olvasni, hogy miként élték meg, hogy el kellett válniuk. De az újabb pokol csak ezután jött.

Szabrín Egyiptomban megismert pár jemeni lányt, akik elmondták, hogy van mód Európába jutni 2200 dollárért. Hosszú buszút, alvás egy raktár betonpadlóján, újabb busz, majd egyik hajóról a másikra nyomorúságok körülmények között. Majd három órányira az olasz partoktól elfogyott az üzemanyag. Egy napja nem ettek és nem ittak, egy dobozta intézték a dolgukat a hajón és mindenki a haláltól rettegett. Aztán megláttak egy hajót és megérkezett a segítség. Közben az Államokban anyja és nővére egy hónapon keresztül halálra aggódta magát, mert nem hallottak Szabrínról.

Ezután sem volt könnyebb, mert bár megérkezett az üzenet fb-on, hogy biztonságban van Olaszországban, nehézséget okozott nethez jutni, telefonálni pedig végképp. Alig tudtak beszélni, hónapokon keresztül néhány naponta egy-egy sor. Majd menekülttábor Hollandiában, aztán Belgium és még mindig nincsenek papírjai. De rátalált a szerelem és 2018 novemberére várták az első gyermeküket. Míg Zajban az egyetemmel teljesíti be álmait, Szabrín más utat jár be. De, ami engem legjobban megfogott kettejük történetében, hogy Zajban a háború, a menekülés, a sok rettegés után még mindig képes hinni a happy endben:

Ismerünk meg többek között szomorú, ijesztő történetet Kolumbiából, Guatemalából, Kongóból és Szíriából is, de emellett olyan szívmelengető történet is helyet kapott a kötetben, ami olyan nőkről szól, akik rengeteget segítenek menekülteknek.

A kötetet a Kolibri Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Menekültből olimpikon - A remény, kitartás és diadal felkavaró története

Egy zsidó kislány megrázó naplója a vészkorszakból

Főkép: Eduardo Kobra alkotása Malaláról Rómában

Anne Frank szívszorító története milliókhoz jutott el az elmúlt években. El tudjátok képzelni ezt a különleges naplót képregénybe ültetve? Ari Folman és David Polonsky ezzel a különlegességgel tisztelegnek a lány öröksége és a holokauszt áldozatainak emléke előtt.

Az Anne Frank naplója a holokauszt és a második világháború egyik legfontosabb emlékirata. Az 1929 június 12-én született zsidó kislány naplót vezetett rejtőzködése alatt. Egy volt a milliók közül, aki áldozatává vált a vészkorszaknak.  Azóta ezt a naplót több mint hetven nyelvre fordították le és milliók olvasták. Ezúttal Ari ​Folman és David Polonsky különleges feladatra vállalkozott: áthelyezik Anne naplóját grafikus formába és egy képregénnyel tisztelegnek a lány öröksége és a holokauszt áldozatainak emléke előtt.

Anne egy igazi kedves, cserfes, időnként nagyszájú, nehéz természetű, de szerethető kamaszlány. Szenvedélyes leányzó, aki a tizenharmadik születésnapjára kapta a naplót, így a képregény is ezzel az eseménnyel nyit. Az elején megismerjük a mindennapjait, majd a költözést, menekülést Németországból, s végül amsterdami rejtekhelyét, ahol hetedmagával bujkált.

Addig is végignézzük miként válik a jómódú család üldözötté. Egy boldog születésnapi nyitás után szívszorító képeken mutatják be a szerzők, ahogy apránként mindent elvesznek tőlük, életterük beszűkül, míg végül a bujkálás lesz az egyetlen esélyük a túlélésre, ahol "angyalok" segítenek nekik nap mint nap. Egy önmagát is még éppen csak kereső lányt még magányosabbá tud tenni az ilyen fokú elszigeteltség. Nappal néma csendben kell lenni, este sincs igazán kihez szólni, így válik az egyetlen barátjává a naplója, amelyben bármit leírhat. Bánatot, örömöt, reményt, álmokat, vágyakat.

De egyre rémesek hírek érkeznek, aztán már Hollandiát is elérik a bombázások. Hónapokat töltenek bezárva a Hátsó traktusba és ez a cserfes kamaszlány nővé válik. A bejegyzései egyre erőteljesebbek, érettebbek, a szerzők ezért is döntöttek úgy, hogy néhány bejegyzést teljes egészében beletesznek a kötetbe, amitől kicsit közelebb kerülünk az eredeti naplóhoz. És persze hiába akadnak humoros bejegyzések és reménnyel teliek is, azért a reménytelenség, a magány, az elhagyatottság érzése is megtalálta a lányt.

Azt muszáj megjegyeznem, hogy rögtön az első oldalnál megijedtem kicsit, amikor az 1942-es dátum mellett megláttam a 12-es számot Anne tortáján. Olvastam Anne Frank naplóját és emlékeztem rá, hogy tizenhárom évesen kezdte el írni a naplót, először azért, hogy a napjairól írjon, később pedig azért, hogy egy regény lehessen belőle a megszállásról. Mérges voltam, hogy egy ilyen szarvashiba került a kötetbe és féltem, hogy mi vár rám ezután. Szerencsére ezt a malőrt leszámítva jól sikerült a kötet. A borzalmak sütnek a lapokról, de még így is sikerült visszaadnia a megértésre, szabadságra és szerelemre vágyó lány napjait, aki még a felnőtté válás küszöbén táncolt.

Anne naplóját szerintem mindenkinek olvasnia kell legalább egyszer életében. Megindító, szívszorító és hihetetlen, hogy ennyire lírai hangvétellel volt képes írni egy kamasz a borzalmak közepette. Nem lesz a kedvencem ez a kötet, de arra biztosan jó, hogy még több emberhez eljusson a történet. Az viszont tagadhatatlan, hogy az illusztrációk tökéletesen adják vissza a kilátástalanságot, a céltalan pusztítást, az üldözöttséget és ennek a dacos fiatal hölgynek élete legszörnyűbb időszakát. Sajnos alig tizenhat évesen a bergen-belseni koncentrációs táborban testvérével együtt életét vesztette, így az áhított regény nem születhetett meg, de apja mindent megtett, hogy a világ megismerje Anne naplóját...

A kötetet a Park Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Egy zsidó kislány megrázó naplója a vészkorszakból

A felolvasó

Timothy Snyder: Fekete föld

Egy elnyomó, kegyetlen rendszer,
tizenkét fiú és tizenkét lány,
egy hatalmas aréna és
egyetlen szabály:
ölsz vagy téged ölnek.

Már tíz éve, hogy az Agave Könyvek elhozta a magyar olvasóknak Suzanne Collins már világhírűvé, sőt, klasszikussá vált trilógiáját, Az éhezők viadalát. Idén pedig a rajongók legnagyobb örömére megérkezett a felújított, keménytáblás kiadás, amivel engem megvettek. Azok a borítók...amint megláttam tudtam, hogy ezeket a polcomon akarom látni. Gyönyörűek lettek! Na, de folyamatosan nőnek fel új generációk, szóval nézzük miről is szól ez az izgalmas történet, amely a vásznon mintegy 700 millió dollár bevételt termelt.

Adott egy sötét világ a jövőben, amely a természeti katasztrófák sújtotta Észak-Amerika hamvain épült. Egykor az élelemért háború dúlt, melyet megszüntetett Panem születése. Tizenhárom körzetre osztották az országot élükön a Kapitóliummal. Minden körzetnek megvolt a maga feladata, amely elhozta a békét a világra, de csak egy ideig. Rettentő megosztottság uralkodott, ezért a körzetek fellázadtak. Tizenkettőt sikerült legyőzni, a tizenharmadikat pedig eltörölték a föld színéről. A külső körzetekben egyes emberek éheznek, nyomorban élnek, de ez a megosztottság kell a Kapitóliumnak, hogy a béke fennmaradjon. Ráadásul, hogy minden évben emlékeztessék az embereket, hogy a lázadás, a Sötétség Napjai nem jöhetnek el újra, megszületett az Éhezők Viadala.

A legrémesebb dolog, amit el tudsz képzelni. Évente egyszer minden körzet véletlenszerűen kiválaszt egy lányt és egy fiút. A 24 játékost pedig összezárják egy szabadtéri arénába, hogy harcoljanak az életükért. Csak egy maradhat talpon. Ölsz vagy téged ölnek. Ez aztán a választás, ugye? Ja, és mindezt közvetítik élőben minden körzetben. Szuper családi program: nézzük meg, ki hal meg ma... A győztes pedig élete végéig jómódban élhet. Az már más kérdés, hogy lelkileg mennyire töri darabokra az embert egy ilyen tapasztalat.

Amint betöltöd a tizenkettőt belekerül a neved egy gömbbe, majd évről-évre újabb cetlik kerülnek bele a neveddel, így folyamatosan nő az esélyed, hogy te leszel a körzeted választottja. Ha szegény családból jössz, tovább növelheted az esélyeid élelemért cserébe. A neveket persze egy hatalmas, flancos ünnepség keretein belül sorsolják.

A történet narrátora, Katniss Everdeen a legszegényebb, a Tizenkettedik Körzetben él anyjával és húgával. Apjukat elvesztették egy bányabalesetben, azóta Katniss gondoskodik a családjáról. Eljön a kiválasztás napja és a lehetetlen megtörténik. Húga betöltötte a tizenkettőt, egyetlen cetlin szerepel csupán a neve, de őt húzzák ki a több ezer közül papír közül. A lánynak gondolkodni sincs ideje, egy dolgot tehet, ha meg akarja menteni Primet: önkéntesnek jelentkezik.

Jelenet a regény alapján készült, azonos című nagysikerű filmből, amikor Katniss (Jennifer Lawrence) önként jelentkezik húga, Prim helyett a Viadalra (Forrás: imdb.com)

És innen kezdődnek a megpróbáltatások. Megismerjük Peeta személyében a másik kiválasztottat, a felkészítő csapatukat, kapunk egy vékony szeletet a Kapitóliumból, megtudjuk miként készülnek a Viadalra, csepeg némi infó az ellenfelekről is, de a történet akkor lesz igazán kegyetlen, amikor megszólal a gong és a vérengzés kezdetét veszi. Menet közben akadnak kisebb csavarok, a végén pedig kap egy szép nagy pofont az olvasó a Kapitóliummal együtt, ami tökéletes lezárása a történetnek.

Ebben a regényben minden megvan, ami egy jó disztópiához kell. Egy izgalmasan megálmodott kegyetlen világ, undorító, elnyomó rezsim, egy tragikus szituáció, némi lázadás és érdekes, szerethető, valamint gyűlölhető karakterek. Katniss emlékein keresztül megismerjük a nyomort, a rettegést, az erőszakot, az igazságtalanságot, amibe a Kapitólium kényszeríti a körzeteket, miközben az élet ott virágzik. Az emberek fényűzően, pazarlóan élnek és imádják nézni, ahogy minden évben ezek a kölykök lemészárolják egymást. Fogadásokat kötnek rájuk, támogatnak egy-egy játékost, hogy a dolog még izgalmasabb legyen.

A Viadal is nagyon ötletes, a Játékmesterek kitettek magukért, voltak jelenetek, amik megmosolyogtattak, volt amikor dühös voltam vagy épp szomorú. Együtt izgultam a szereplőkkel, ráadásul nincs idő unatkozni, mert ebben a könyvben mindig történik valami. Teljesen beszippant a könyv és bekerülsz abba a buborékba, amelyben Katniss megéli ezt a rémálmot, és pont itt volt némi hiányérzetem. Tudjuk, hogy ő miként gyötrődik a helyzet miatt. Nem akar ölni, de nincs választása. Gyűlöli a rendszert, amikor adódik lehetősége szembe is száll vele. De én örültem volna egy-egy kitekintésnek más játékosokra is. Ők is ugyanúgy küzdenek a lelkiismeretükkel? Mit gondol például egy hivatásos? Vagy miért dönt úgy Ruta, hogy segít Katniss-nek? Ettől függetlenül nagyon tetszett a sztori, ez csak egy kis plusz lett volna.

A 74. Éhezők Viadala kapott ugyan egy lezárást, de azért bőven akadnak nyitva ajtók ahhoz, hogy az ember rögtön a kezébe vegye a folytatást. A történet kicsit lassan indul be, de amint elkezdődik a Viadal, már nem tudod letenni. Nálam nyert. És nálad?

A kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

Milliárdos üzlet - a különc vagy a népszerű zseni győz?

A virtuális háború is háború

Világégés után el tudod képzelni a Földet ember-földönkívüli hibridekkel?

Az alábbi képre kattintva pedig díszdobozban is megvásárolhatod egyben a teljes trilógiát még kedvezőbb áron! :)

Zavaros időkben nem jó élni, mert olcsó az emberi élet.
Gyakran annyi is elég a tragédiához, hogy rosszkor vagy rossz helyen.
1944-ben a Csengery utca 64. szám alatt lakókból 19 ember pont így járt. 

54 gyilkosság történt. Az 55. áldozat úton van... de vajon ki lesz az?

"Halálos rettegés? Szó szerint.
A nők között látszólag nincs kapcsolat,
de mind pszichotikus összeroppanás
áldozatai lesznek."

A Könyvmolyképző Kiadó egy újabb letehetetlen kötettel örvendeztette meg a pszichothrillerek rajongóit. Kristály Pöttyös kiadványai között köszönthetjük Brian Freeman Frost Easton sorozatának első kötetét, amivel engem levett a lábamról a szerző.

Frost Eastont, a San Franciscó-i nyomozót egy különös balesethez hívják az Öböl-hídhoz. Lucy és barátnője, Brynn egy baleset miatt a híd közepén reked a dugóban, amikor Brynn viccelődés, nevetgélés közben a semmiből teljesen átszellemülten rettegve sikoltani kezdett, majd körmeivel tépte fel saját bőrét és úgy legyezgetett maga körül, mintha valamit el akarna hessegetni. Aztán kiszállt az autóból és mászni kezdett felfelé a híd sodronyain,  mintha valaki vagy valami üldözné. Aztán véres keze megcsúszott és a fiatal nő lezuhant a mélybe. Egyik pillanatról a másikra teljesen megőrült. Lucy pedig tétlenül nézte, mert gefirofóbiával küzd, ami olyan erős fóbiát jelent a hidaktól, a hidakon való átkeléstől, hogy teljesen megbénította a félelem.

Az egyetlen gyanús dolog a hídon a fura, ijesztő maszkot viselő fickó volt néhány autónyira a két nőtől. Csontfehér maszk, bizarr, eltúlzott vigyorral, hozzá pedig paróka. Aztán a gyilkossági nyomozótól megtudjuk, hogy ez nem az első ilyen különös incidens, ami tragédiával végződött.

Bár a két nő között látszólag semmi kapcsolat nem volt, Frost érezte, hogy az ügyek összefüggnek. Túlságosan is hasonló ez a semmiből bekattanás mindkét nőnél. 

Aztán megismerjük Dr. Francesca Steint, azaz Frankie-t, aki pszichiáter és a fóbiák legyőzése a fő szakterülete. Egy hipnózisterápia-sorozat segítségével módosítja a fóbiát kiváltó emléket, elérve, hogy az alany képes legyen legyőzni az irracionális félelmét. A kollégái között komoly vitákat gerjesztett a módszere. Vajon etikus megváltoztatni egy ember emlékét? Gyakran kapott gyűlölködő leveleket, de a mostani üzenetek egészen másként festettek. Se megszólítás, se aláírás, csak az email cím vezethetne nyomra, de Frankie-nek fogalma sem volt, ki lehet az, aki a thenightbird@gmx.com címről ír (A the night bird magyarul éjszakai madarat jelent). Az egy mondatos üzenetek pedig érkeznek szép sorban:

A dolog kezd érdekessé válni, amikor kiderül, hogy az Öböl hídról lezuhant áldozat a páciense volt. Segített neki legyőzni a macskáktól való félelmét. Ráadásul a másik áldozatot, Monicát is kezelte. Vajon van köze az emlékek összekuszálásának a két nő pszichotikus epizódjához, amely a halálukhoz vezetett? És ki a rejtélyes Éjszakai madár?

A legtöbb regényben fásult nyomozókkal találkozunk. Ezúttal azonban egy fiatal, harmincas pasassal van dolgunk, aki rögtön a kötet elején szimpatikussá vált, ahogy a rémült Lucy-vel beszélt. Aztán ott a cicája, akit a kutató, Ernest Shackleton után Shack-nek nevezte el, és a csavar még csak most jön: a macsektől egy puccos lakást bérel havi egy dollárért. :D

Vegyünk egy izgalmas krimit, fűszerezzük meg egy különleges pszichológiai témával és kapunk egy letehetetlen thrillert. Brian Freeman nagyon jól ír. Érdekes a sztori, jól van felépítve a regény. Folyamatosan érdekes és izgalmas. Már az alapötlet is, hogy a fóbiát ilyen erkölcsileg megkérdőjelezhető módszerrel próbája kezelni...durva. Nem hiszem, hogy bevállalnám, hogy valaki cseszekedjen az emlékeimmel. Arról nem is beszélve, hogy a legnyomasztóbb emlékemet kellene újra és újra átélnem. Az Éjszakai madár kilétére voltak tippjeim, rá is jöttem idő előtt, de ez kicsit sem vont le a regény értékéből. Kíváncsian várom a sorozat következő epizódját. Szívesen olvasnék még Frostról és Shackről.

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!

A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron a kiadó oldalán, ahol lehetőségetek van beleolvasni is a regénybe.

Kövess minket Facebookon is!

Főkép: https://bfreemanbooks.com/

Egy ártatlan ügyfél?!

A szeretet és az árulás traumája

Út a Fénybe, amely inkább a sötétséget jelenti...

Egy eltemetett élet

Hahó, emberek, mindjárt itt a karácsony! 
Ha saját készítésű, hasznos apróságokkal szeretnél kedveskedni családtagjaidnak, barátaidnak, akkor itt az idő ötletek után nézni.
Ehhez igényes, színvonalas segítséget nyújt Alison Walker könyve az Enni való ajándékok témájában.

Alicia Berenson közelről arcon lőtte imádott férjét, majd festett egy képet, és többé nem szólalt meg. Mi történhetett?

Lord Frederic Leighton festménye Alkésztiszről, és a halállal birkózó Héraklészről