Két tragikus sors, két összetört szív
és egy sorsszerű találkozás.
Vajon van esélyük a boldogságra
a hazugságok és a bűnözés fellegvárában?

Aly Martinez új sorozatában, a Cora és Pennben elviszi az olvasókat az alvilág mocskába. Megismertet minket egy maffiózó testvérpárral, de ez a történet nem róluk szól, inkább a világról, melyet uralnak. Egy nyilvánosház sötét falai között ismerjük meg a két címszereplőt és tragikus történetüket. 

A regény során a két főszereplő szemén át ismerjük meg az útjukat. Először megismerjük Pennt, aki épp videochat-elt feleségével, amikor a nőt brutális kegyetlenséggel meggyilkolták. Négy év telt el, de azóta sem sikerült talpra állnia. Majd az öccse szerez neki egy melót egy nyilvánosházban és életét fenekestől felforgatja a másik főszereplő, Cora.

Cora, finoman fogalmazva, jól megszívta. Hozzáment egy kedves sráchoz, bár ezzel beházasodott egy maffia-családba. Majd Nic-et a szeme láttára ölték meg, ő pedig nem tudott menekülni a Guerrero fivérektől. Sógora rendszeresen megalázza, megveri és a nő munkája, hogy a kurva-tanyájukon gondoskodjon a lányok igényeiről, ahol arra törekszik, hogy néhányukat megmentse. Egyet tippelhettek, hogy Penn hol kap gondoki állást. :)

A testvérpár beköltözött, hogy a házban elláthassa a gondoki feladatokat. A srácok teljesen kiakadnak, amikor megtudják, hogy tizenhat éves lányok is vannak a bordélyházban, de akkor még nem tudják, hogy Cora védi a két lányt attól, hogy munkába fogják őket. Cora seggfejekként tekint rájuk, akik a Guerrero újabb rabszolgái. Akkor kezdett el más szemmel nézni Pennre, amikor az egyik lányt próbálták megmenteni minden erejével. Nem számított neki, hogy ő egy utcalány.

És innen indul el küzdelmes harcuk a világ ellen, amiben kénytelenek élni, ráadásul próbálnak szembeszállni saját érzéseikkel is...

Tökéletes címet kapott a kötet, hisz végig hazugságok tengerében evickélnek a szereplők. Sokszor azt sem tudjuk mi a hazugság és mi nem az, vagy épp milyen célja van egy adott hazugságnak. Sosem tudhatjuk, ki hazudik. A szerző nagyon jól ír. Peregnek az események, végig térdig taposva járunk az alvilág mocskában.

Két tragikus sorsú ember, akik egymásra találnak, pedig egyikük sem vágyik kapcsolatra, szerelemre, évekkel ezelőtt belesüllyedtek saját tragédiájukba, de vajon képesek egymást kirántani a mocsokból? Rengeteg titokra fény derül a kötet végére, a kacifántos szálak is kezdenek összefutni, de bőven hagyott a szerző nyitott kérdéseket, hogy az olvasó várhassa a folytatást.

A könyvet az Álomgyár Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet ezúton is köszönünk!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kötetet a kiadó honlapján!

Kövess minket Facebookon!

Nincs tökéletes gyilkosság

Egy érdekes regény utazásról a világban és az érzelmek útvesztőin keresztül

Mit hagyunk hátra, ha elmegyünk?

2019. szeptember 27-én ünnepli harmadik születésnapját a KultúrPara, ennek örömére egy napokon át tartó nyereményjátékkal várjuk olvasóinkat a Facebook oldalunkon, ahol több tucat könyv talál majd boldog gazdára. Kövess minket, hogy ne maradj le! :)

"Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!"

A holokauszt alatt számos gyermek és felnőtt is írt naplót. Ezek legtöbbje az enyészeté lett, de akad néhány történet, ami fennmaradt. Az egyik leghíresebb kötet az Anne Frank naplója. Sajnos Magyarországról és szomszédainktól is rengeteg ártatlant vonszoltak táborokba a vészkorszak alatt. Így járt a tizenhárom éves Heyman Éva is, akit 1944-ben Nagyváradon hurcoltak gettóba, majd Auschwitzba. A kislány naplóját édesanyja találta meg és adta ki. Rendkívül megrázó olvasmány, amit csak még tragikusabbá tesz a tény, hogy bár édesanyja túlélte a holokausztot, végül mély depressziója öngyilkosságba hajszolta.

A kötet néhány éve A piros bicikli címen is megjelent, idén pedig a 21. Század Kiadó ismét elhozta ezt a szívszorító gettónaplót új köntösben Éva lányom címmel. Éva naplója egy megrázó bejegyzéssel kezdődik, melyet a kislány édesanyja írt, majd jön az első napló bejegyzés 1944. február 13-án Éva tollából. Aznap ünnepelte a tizenharmadik születésnapját, boldogan sorolta, hogy mi mindent kapott. Aztán sorban kerülnek elő szomorúbb dolgok.

Márta és családja, akiket elhurcoltak, Béla bácsi börtönben, az anyja, akit ritkán láthat, mert ő Pesten van. Közben azért olvashatunk átlagos gyerekes bejegyzéseket is. Kitűnő bizonyítvány, álmok, célok, barátok, szerelmek. De ahogy haladunk előre az időben egyre borúsabb és fájdalmasabb minden bejegyzés.

Olvasás közben nem egyszer kellett félretennem a könyvet. Több alkalommal a könnyeimmel küzdöttem és az emberiség pusztulását kívántam. Szörnyű volt olvasni az álmodozó kislányt, akit családja igyekszik védelmezni, de még, ha nem is érti mindig, hogy mi történik körülötte, hogy miről suttognak a felnőttek, azt biztosan érzi, tudja, hogy nagy a baj, de mégis reménykedik. Közben olvasóként látod a bejegyzések fölött a dátumokat. '44 márciusában még a jövőről fantáziált, de te már tudod, hogy csak néhány hónap van hátra az életéből.

Aztán mikor egyre többet tud, amikor már egyre közelebb a tragédia, mert a németek már megszállták a fővárost, szívszorító, megrázó, lelket darabokra törő ilyen sorokat lehet olvasni a naplójában. Többször említi Mártát, aki jó barátnője volt, de két éve elhurcolták és megölték őt és a családját is. A következő soroknál már a szívem szakadt meg. Milyen világ az, ahol egy tizenhárom éves gyereknek ilyen gondolatok miatt kell minden áldott nap sírnia és rettegnie?

Egyre rosszabbra fordult a helyzet, darabokra hullott körülötte a világ, de ő még próbált erős lenni és nem múlt belőle az élni akarás. Végül Mengele volt az, aki feltuszkolta Auschwitzban a teherautóba, mely rövid élete végét jelentette.

A napló számos országban megjelent, több nyelvre lefordították, nemrég pedig még Instragam sztori is indult Éva történetének feldolgozásával, mely néhány nap alatt több mint másfél milliós nézettségre tett szert. Szomorú, fájdalmas, dühítő, értelmetlen halál volt az övé, de ezekről a történetekről beszélni kell, hogy véletlenül se ismétlődhessen meg ez a rettenet.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

A képre kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Kövess minket Facebookon!

Timothy Snyder: Fekete föld

2019. szeptember 27-én ünnepli harmadik születésnapját a KultúrPara, ennek örömére egy napokon át tartó nyereményjátékkal várjuk olvasóinkat a Facebook oldalunkon, ahol több tucat könyv talál majd boldog gazdára. Kövess minket, hogy ne maradj le! :)

Mesék a peremlétről, amelyeknek elhiszed, hogy a mesés északon tényleg van varázslat.

Esszék egy regényírótól madarakról, utazásról, ökológiáról, politikáról, irodalomról, irodalomkritikáról és minden másról. 

Miért utazzunk Rómába?
Íme néhány ok a sok közül:
a Colosseum, a Forum Romanum, a Palatinus domb,
a Caracalla termái, a gyönyörű Trevi-kút, a Spanyol lépcső,
a Pantheon, az Angyalvár és a hozzá vezető mesés híd,
valamint számos lenyűgöző bazilika, templom,
pazar terek és a katakombák.

Róma, az Örök Város engem levett a lábamról. Gyönyörű, színes, élettel teli és számos érdekes, izgalmas, sokszor félelmetes történetet rejtenek ókori kincsei. Gyalogszerrel néhány nap alatt elérhető rengeteg látnivaló, még a tenger is csupán egy rövid elővárosi vonatozásra van, így akár a városi korzózás után egy kellemes csobbanásra le lehet ugrani a tengerpartra. Róma tökéletes célpont egy őszi utazáshoz, még novemberben is kellemes 20 fok körüli hőmérséklet az uralkodó, ráadásul ilyenkor a turista is kicsit kevesebb (bár a pancsolás ez esetben elmarad). Csendesebb, nyugodtabb és kevésbé zsúfolt a város. Na, de mit nézzünk meg? Jöjjön most néhány tipp a Marco Polo legújabb kiadásából.

Az olasz fővárosban ameddig a szem ellát templomok, paloták, ókori fórumok és katakombák. Háromezer év történelme mesés látnivalókban, műremekekben, műemlékekben. A Marco Polo kötetben a város legérdekesebb negyedeiről és a városközponton kívüli látnivalókról külön-külön fejezeteket kapunk, ezekből szemelgetek nektek néhány látnivalót. Az első negyed Az ókori Róma, azaz Monti. A Capitoliumtól a Lateránig ősi emlékek végeláthatatlan sora vár ránk. Ebben a negyedben található a város szimbóluma, a gigantikus árkádos építmény, a Colosseum. Mellette vár minket az Arco di Costantino, mely diadalívet Nagy Konstantin császár 312-es győzelmekor állították. De itt található még többek között "Az igazság szája" is. Egy hatalmas, mintegy két méter magas bizarr arc, ahova férjek, feleségek vihetik el csalfának hitt kedvesüket. Azt mondják, ha az ember bedugja hatalmas szájába a kezét, az összezárul a hűtlenek kezén. (Lásd a fenti képen) Kihagyhatatlan még többek között a Forum Romanum, Marcus Aurelius lovas szobra, a Santa Maria Maggiore és a Római Nemzeti Múzeum.

Ezután ismerhetjük meg a kötetben a déli városközpontot. Itt találjuk a város egyik leggyönyörűbb terét, a Piazza Navonát, ahol megcsodálhatjuk Neptunus-kutat (lásd a fenti képen), aztán pedig bejárhatjuk a zegzugos kis utcáit és gyönyörködhetünk reneszánsz palotáiban és kútjaiban. vagy keresztül sétálhatunk a Zsidófalun, de semmiképpen se hagyjuk ki az egyszerű felépítésű, mégis páratlan Pantheont, melyet az isteneknek építtetett Marcus Agrippa, Augustus veje. Szerencsétlen épületnek számos megpróbáltatást kellett átvészelni: Hadrianus császár átépíttette, a barokk korban elcsúfították, majd az olasz királyi család temetkezési helynek sajátította ki. És ebben a negyedben található Róma egyetlen gótikus temploma is, a Santa Maria Sopra Minerva.

Ezután irány az északi városközpont, hogy ki ne maradjon a városnézésből többek között a legendás Trevi-kút, mely Róma legnagyobb és legnépszerűbb vízi színjátéka egy hangulatos kicsiny téren. (Lásd a fenti képen) Egy hagyomány szerint, ha valaki pénzt hajít a kútba, akkor biztosan visszatér a városba. Ez a város rész ad otthon a világhírű Spanyol lépcsőnek is. Én még azok közé tartozom, akik megpihenhettek a Trinitá dei Monti templom alatt húzódó lépcsőn, mára azonban ezt megtiltották és szigorúan büntetik, hogy a műemléken ücsörögve időzzenek mind a helyiek, mind a turisták. De, ha egy kis árnyékos pihenésre vágyunk, feltétlen vegyük az irányt a Villa Borghese felé. Ez a város második legnagyobb parkja, ahol bringázhatunk, riksázhatunk, de májusban élvezhetjük a lovastornát. Egykor a park északi részén állatkert üzemelt, mára azonban egy biopark vette át a helyét, ahol számos Olaszországban honos állat talált otthonra békától a római farkasig.

Vatikán-város és környéke bőven kínál programot. Rómában járva szerintem kihagyhatatlan látnivalók közé tartoznak a Vatikáni Múzeumok, a Sixtus-kápolnával, és a világ legnagyobb műkincsgyűjteményével. Órákon át csodálhatjuk a 14 múzeumban kiállított mintegy 50 ezer műtárgyat. Érdemes ide online előre megvásárolni a jegyet és időpontot foglalni, különben akár órák mehetnek el a sorban állással. Ebben a negyedben találjuk még az Angyalvárat is, mely ugyan ma már nem pápai terület, de történelmileg szorosan összefonódik vele. Egy kellemes folyóparti séta során könnyedén útba ejthetjük. És semmiképp se hagyjuk ki a San Pietro bazilikát. Páratlan épület, ráadásul lehetőség van rá, hogy felmenjünk a kupolához (először lifttel, aztán kicsit dolgoznunk kell érte, 320 lépcsőfokon kell felküzdenünk magunkat), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. (Lásd fenti a képen) Figyeljünk azonban az öltözetünkre: semmi rövidnadrág és szigorúan fedett váll!

Az ötödik negyed nem más, mint Róma legszebb faluja, a Travestere negyed. Mára bár szépségét megőrizte, teljesen átalakult pezsgő szórakozónegyeddé. Érdemes ellátogatni a 39 méter magas dobra, a Monte Testacciora, amely egy felettébb különleges hely. Az ókori Róma nagybani piacai itt működtek és a domb mintegy 53 millió, több ezer éves cserépdarabból áll. Ebben a negyedben találunk egy piramist is. Igen, nincs elgépelés, valóban van egy piramisa a városnak. Az ókori világban Egyiptom a piramisaival nagyon divatban volt, ennek köszönhető, hogy Caius Cestius Kr. e. 11-ben hegyes kúp alakú luxussírban kis fáraóként temettette el magát. Ez a Piramide di Cestio. (Lásd a fenti képen)

Természetesen a központon kívül is van élet, többek között a Centrale Montemartini, ahol hősök és istenségek szobrai, portréi várnak ránk, a Coppede-negyed, ahol pedig egy különleges kőből épült mesevilágra nyílik kapu, szecessziós paloták, kastélyszerű építmények, melyeket tündéralakok, pókok, mesebeli állatok, babilóniai oroszlánfejek és szörnyek díszítenek. (Lásd a fenti képen)

A felsoroltakon túl még számos érdekes látnivaló megtalálható a kötetben, ráadásul kapunk néhány tippet, ha kiruccannánk a városon kívülre. Ismét egy jó kis úti könyv jelent meg a Marco Polo sorozatban étterem-, szórakozóhely- és szállásajánlóval, vásárlási tippekkel, izgalmas élménytúrákkal, ötletekkel, hogy a gyerekek is jól szórakozzanak, valamint tuti tippekkel esős napokra vagy épp olcsó/ingyenes programokhoz. Emellett naprakész információk ünnepekről, eseményekről, nyitva tartásokról, hasznos linkekről. A kötet végén találunk praktikus tanácsokat, szótár- és térképmellékletet. Kellemes sétát Rómában! :)

A könyvet a Corvina Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a könyvről? Kattints a képre és rendeld meg kedvezményesen a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

Barcelona páratlan fekvésű és szépségű város

Az egyik legvonzóbb skandináv főváros: Koppenhága

Velence nem ér véget a karneválnál...

2019. szeptember 27-én ünnepli harmadik születésnapját a KultúrPara, ennek örömére egy napokon át tartó nyereményjátékkal várjuk olvasóinkat a Facebook oldalunkon, ahol több tucat könyv talál majd boldog gazdára. Kövess minket, hogy ne maradj le! :)

A zord természet és az érzelmek. Mindkettő erős, mindkettő egész életeket változtathat meg, és mindkettő csodálatos.

HESZ.
Hamis emlék-szindróma. 
A cucc járványszerűen terjed, senki sem tudja biztosan, miért, hogyan. 
Mindenre emlékszel, de ezek sosem a te emlékeid voltak - 
szóval, hétszentség, hogy nem akarod elkapni ezt a betegséget. 
Csak ebben a vonatkozásban senki sem kérdez meg téged. 

"Izgalmas, szövevényes thriller
egy hajmeresztő játszmáról és arról,
hogy mit tehet az egyén a hatalommal szemben."

Az Animus újabb skandináv krimivel örvendeztette meg a műfaj rajongóit. Louise Boije af Gennäs Ellenállás-trilógiájának nyitókötete, a Végvirág egy fiatal lány kalandos történetét ismerteti meg az olvasókkal.

A főszereplő Sara katonai alapkiképzést, tiszti kiképzést végzett, majd irány az egyetem, ahol politológiát és közgazdaságtant tanult. Nagy vágya volt, hogy vidékről a fővárosba, Stockholmba költözzön. Ez nem egészen úgy alakul, ahogy eltervezte. Különös körülmények között elveszíti édesapját és a költözés a lelki gyógyulás, az új élet kezdetét jelenti.

A kezdet sosem egyszerű. Megismerjük a szegényes albérletet, ahol többedmagával kénytelen együtt élni egy hárpia főbérlő mellett, ráadásul hiába a diplomák, egy kávézóban krumplit pucol. Még őt is meglepi, hogy milyen gyorsan sikerül kitörnie ebből a helyzetből és a zsúfolt albérletből egy pazar lakásba költözik hála a menő PR-ügynökségnél kapott munkának.

A kötet első felében végignézzük, miként próbálja feldolgozni apja halálát, miközben a szerző apránként csepegtet némi infókat a lány apjáról, aki kormánytanácsadóként dolgozott. Sarát rémálmok gyötrik, nemcsak a családi tragédiával kell megküzdenie, hanem egy őt ért támadás traumája is kísérti. Elkezdenek furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történni vele. Azzal nyugtatja magát, hogy csupán képzelődik, de az ijesztő furcsaságok egyre szaporodnak és őrületbe kergetik a lányt.

A karrierje szépen ível felfelé, minden szép és jó, de talán túl könnyű volt. Klassz, izgalmas, érdekes, kihívásokkal teli munka, új, puccos lakfej, jófej lakótárs, szórakozás, bulik. Minden fiatal álma, de Sara fejében kételyek merülnek fel, hogy ez így okés-e.

Aztán a történet érdekes fordulatot vesz, amikor Sara hazalátogatva édesapja dolgozószobájában tölti az idejét apja iratai között. Furcsának találja, hogy különböző bűnesetekről rengeteg újságkivágást talál és netről nyomtatott iratokat egy mappába fűzve.

Eleinte fogalma sem volt mik ezek. Politikusokról, egyéb ismert személyekről, nagy svéd és nemzetközi cégekről, eseményekről szóló írások, rajtuk apja jegyzetei. Miközben tanulmányozza őket rádöbben, hogy a különös betörések és sorozatos furcsa történések nem véletlenek. Minél mélyebbre ássa magát, annál biztosabb benne, hogy ő és családja is veszélyben van. Ráadásul már abban sem lehet biztos, hogy apja halála tényleg csak egy rémes baleset eredménye...

Nem is tudom mit gondolok erről a könyvről. Tetszett is és nem is. Voltak jó részek és voltak kevésbé jók. Sarát például nem sikerült megkedvelnem. Értem, hogy történtek vele szörnyű dolgok, amik képesek összetörni az embert, de jobban tetszett volna, ha kicsit keményebb, határozottabb lett volna a csaj és kevesebb lett volna a dráma, több a krimi a regényben.

Ami viszont kifejezetten tetszett, ahogy az Olof Palme ügy valódi eseményeit fésülte össze a kitalált karakterekkel, cselekményekkel. Bár néha úgy éreztem nem tartunk sehova, azért voltak benne klassz, izgalmas jelenetek, érdekes leírások és a végére kaptunk egy-két izgalmas fordulatot és nyitva hagyott kérdést is, hogy várhassuk a folytatást.

Ha többet szeretnél megtudni a kötetről, a borítóképre kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak!

Kövess minket Facebookon!

Fekete nap: egy kissé fura norvég bűnügyi krimi

"Tíz buta kisnyúl, mind hófehér..."

Élet egy pszichopatával - vagy kettővel?

2019. szeptember 27-én ünnepli harmadik születésnapját a KultúrPara, ennek örömére egy napokon át tartó nyereményjátékkal várjuk olvasóinkat a Facebook oldalunkon, ahol több tucat könyv talál majd boldog gazdára. Kövess minket, hogy ne maradj le! :)

Kezdetben mindent hittem én, azt hiszem, amit mondtak nekem. Hittem, mert mondták. De hát nem akartam úgy leélni az életet, hogy mindent elhiszek, amit mondanak, csak azért, mert mondják.

A zsír ellen nem érdemes dolgozni - ha valaki fogyni akar, 
annak együtt kell működnie a zsírjával. 
Püff neki! 
A zsír pedig, ahogy a kutatásokból kiderül, önálló életet él, 
roppant ragaszkodó és saját (amúgy okos) kis feje után megy, 
akár tetszik ez a gazdatestnek, akár nem. 
Furcsa teremtés, nemdebár?  Legfeljebb csak visszaszorítani lehet az együttműködés során, 
azt is fáradtságos, nehéz munkával, kitartó önfegyelemmel.